01
SZŐNYI ELŐADÁSA
02
TÚRANAP
03
MEME MÚZEUM
04
MEXIKÓI ÉTTEREM
Előzmények: Őszintén szólva meg sem tudom mondani mikor voltam utoljára Budapesten. Az utóbbi időben alábbhagyott az utazási kedvem. Most azonban összejött annyi program, hogy „érdemes” legyen megejteni egy ilyen utat.
Csütörtök (2025-10-02): Mivel nem akartam 6 órán át autópályasávokat nézni, így a vonatozás mellett döntöttem. Az utazás egészen kellemes volt. Vittem magammal pár eladó kerékpáros cuccot, így első körben ezektől szabadultam meg. Igazából, ha összeszámolom (84000 Ft) kb. ki is jött belőle az út ár, szóval ez egy extra kedvező túra lett. Utána elkocogtam a szállásra átvenni a kulcsot. Ott voltam kb. 5 percet és jöttem is vissza Szőnyi Ferenc Corvin-moziban tartott előadására. Szerintem nem sok ember fizetne 20000 Ft-ot, egy kb. másfél órás előadásra, de a fickó egy élő legenda és amúgyis charitybe megy a mozi bevétele. Az előadás arról szólt, hogy miként szelte át a fickó egész Kanadát egy mezei kerékpárral mintegy 45 nap alatt. A 12500 km-es táv mellett az időjárás, a kamionforgalom, a Sziklás-Hegység egyes emelkedői, izomszakadás és az elszórt települések közötti logisztika is sok borsot tört az orra alá. Előadás után helyben megettem életem legfancybb hotdogját egy hajó alakú tányérról, majd visszakocogtam a szállásra.
Péntek (2025-10-03): Kissé megcsúszva indultam. Feltankoltam itallal, étellel (találtam egy rétesezőt), majd beettem magam a Budai-hegyek Birodalmába. Az első óra unalmas aszfaltkoptatással telt, aztán magam mögött hagytam a műutat. Konkrét tervem nem volt, csak előzetesen berajzoltam valamit a turistautak weblapon és azt igyekeztem többé-kevésbé követni. Viszonylag hűvös idő volt, én meg már napok óta meghűléssel küszködtem. Többréteg ruha volt rajtam mind alul, mint felül. A szálláson adtak két filter teát, amit a termoszomban magammal tudtam vinni és egy napsugarak által körbetáncolt padon elkortyolgattam. Az első mélypontom 20 KM-nél volt. Itt a lábak már jelezték, hogy szívesen abbahagynák a túrát és feldobnák magukat egy kényelmes kanapéra. A túra fő-vagyis csúcspontja a Nagy-Kopaszon található Csergezán Pál-kilátó volt. Itt már nézegettem, hogy nem álltam túl jól az idővel. Találtam pár fotótémát és hát a montisokra érdemes fülelni, mert a szűk singletrackeken előfordulhatnak hirtelen találkozások. A reggeli fél óra csúszás és a néhány eltévedés okozta időhátrány nagyon hiányzott a túra végéről. Gyakorlatilag setétben értem ki egy bekötőútra, amitől igencsak berezeltem. Egy autós nem sokat észlel abból, ha valami hülye az út szélén mászkál. Galoppolva átmentem a turistaút folytatásához és jobb híján telefonnal világítottam. Beérve a lakott területre kértem némi útbaigazítást és jobbnak láttam követni a kivilágított főutat. Annyira szarul voltam már, hogy egy buszmegállóban gondoltam megvárom a következő járatot, pedig utálok buszozni. A busz fék nélkül ment el előttem, szóval jobb híján újraindítottam a lelküket kitett lábaim. Valahogy elbotorkáltam Hűvösvölgyig, aminek a neve meglehetősen találó, mert még mellényben is fáztam. Szerencsére két villamossal eljutottam a szállás közelébe. A végén már tűvel szurkálták a combjaim.
A budapesti Gyermekvasút egyik kanyarja fekete-fehér köntösben →
→ Alagúthatás
← Kilátás a Csergezán Pál-kilátóból I.
←Kilátás a Csergezán Pál-kilátóból II.
Leérve a hegyről ez a remek látvány fogadott→
Konklúzió: (Újra)Kezdésnek kicsit sok volt ez a túra, de maga az élmény, a monotonitás, és egyszerűség (hiszen csak lépkedni kell), meg hogy újra használhattam a fényképezőgémet egyszerre pergetett fel és nyugtatott meg. Bármikor lecserélnék egy unalmas irodai napot egy ilyen szabadban „meghalós” napra. Az utóbbi időben kezdett az agyamra menni a corporate-szolgaság. Friss hegyi levegő, szellő és napsütés kell az embernek, nem pedig egy pszichológus a mai elb.szott világban.
Ajánlás: A túra útvonala szerintem remek turistautakon haladt. Alig unatkoztam rajta. Bár egy idő után a kövek/sziklák által okozott talpmasszázs kellemetlen volt, célszerű valami keményebb talpú cipővel nekivágni a budai oldalnak, nem pedig egy sima futó/mezőkre való túracipővel. Maga a kilátó nagyon ajánlott, akár Nagykovácsiból megközelítve.
Szombat (2025-10-04): Reggel meglepődve tapasztaltam, hogy a lábaim működnek. Szóval első körben elbattyogtam egy ismerősömhöz, aki a lakását renoválta. Nem fog mostanában unatkozni! Utána elhéveztem Csepelre az agyváltós kerekemért. Sosem voltam még ezen a szigeten. Elég indusztriális a környék, legalábbis az a része, ahol a szerviz volt. Annyira kopottas volt az agy 10k KM után, hogy jobban megérte találni hozzá egy donort, mintsem egyesével cserélgetni rajta az alkatrészeket. Szóval innentől fogva kaptam némi extra súlyt a délutáni városi túrához.
A következő úticélom a hamarosan bezáró Meme Múzeum volt. Facebookon jött szembe egy hirdetés, hogy köszönik szépen a figyelmet, de 2,5-3 év után hamarosan bezárásra kényszerülnek. Mivel a napjaim egy részét szórakoztató mémek „keresése” (valójában nem is kell őket keresni, hanem maguktól jönnek a szociális média jóvoltából) és lementése teszi ki, így ez a múzeum kulturálódás tekintetében ott volt a szeren. Kicsit üresnek hatott a helyiség, feltételezem virágkorában nem így nézett ki. Persze voltak szemléletes mémek (Pedro, csillámfaszláma, nyan cat, ez utóbbinál érdemes megjegyezni, hogy rendkívüli $600.000 összegért kelt el).
Kedvező bérleti díj ide vagy oda, én nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen „üzlet” működőképes legyen. Már eleve feltölteni a múzeumot ritkaságokkal egy feneketlen pénztárcát igényel. Pláne, ha érdekesebb, gyűjtői példányokra utazik az ember. Amolyan kézműves/makettszerű múzeumot el tudnék képzelni, ha az ember nem rest kedvet, számtalan munkaórát, és pénzt belefektetni egyes mémek megelevenítésébe. Le a kalappal a csávó előtt, hogy Budapesten egy gazdasági válság közepette megpróbált egy ilyet.
A mémségek múzeuma után a mexikói ízek kaptak helyett, hogy kibontakoztathassák csípősségüket. Marhahúsos quesadilla salátával és csípős szósszal. DZSÉZÜSZ KRÁJSZT. Még a könnyeim is marták az arcbőröm. A náthámnak határozottan jót tett ez az étel. Abszolút komfortzónán túli ebéd volt. Ilyen éttermekbe érdemes járni, mert hasonlót tuti nem eszik otthon az ember. Vonatra utazás közben kitaláltam, hogy vasárnap rántott sajtot szeretnék enni, így még átcsempésztem a határon egy két literes étolajat is. Első körben pálinkát szerettem volna venni, a de a boltom nem esett útba. Így italból olaj lett, ami elég meredek váltásnak tűnhet.
