Forrás: Facebook
A menedékházat 1899-ben egy egyesület építette 1743 m tengerszint feletti magasságban. 1912-ben kibővítették, és 1913-ban nyitott újra mint új, egész évben látogatható menedékház. A túrázók nem sokáig élvezhették, mivel 1915 novemberében teljesen leégett. Az új épületet 1923-ban húzták fel, amit a 30-as években – az elődjéhez hasonlóan – többször is kibővítettek.
Személy szerint nyáron nekem jobban bejön, de hát a téli fehér köntösnek is meg van a maga bája. A túra első fele remekül telt, 10 km körül tökre jó flow hangulatban szeltem a turistautakat. Csak a horda nyomait kellett követnem. Ez egészen addig jó is volt, amíg voltak lábnyomok. Lábszárközépig/térdig érő hóban túrázni nem egy nagyon jó élmény, pláne hogy a naplemente időpontja még mindig igen koraira esik. Egy eltévelyedést követően nem a felvonókhoz, hanem két település közé értem ki. A napos órákat, sőt mondhatnám azt is, hogy minden egyes másodpercet kihasználtam. Az erdőből pont sötétedére értem ki.
Még a kezdő településről sem értem ki, már fotótémába botlottam, hála ennek a kis patakocskának.
Szép, napos időjárást sikerült kifogni, csak a szélnek kitett helyeken volt szükség kabátra.
Hétköznap lévén egy lélekkel sem találkoztam.
Az út egy egyszerű téli bakancsban is jól járható volt.
A hegytetőre vezető út csalóka. Sokat kell baktatni a menedékházig.
A panoráma viszont kárpótolja az embert az erőfeszítéseiért.
A szokásos pózolós fotó.
Sajnos nem sokáig gyönyörködhettem ebben a kilátásban, mert igen erős/hideg szél fújt.
Téli látkép.
Akár képeslapnak is elmenne.
Ekkor már nagyon el voltam használodva, a talpam és lábujjaim kikészültek az egyenetlen hón való taposástól. Az eléhezést a gyomrom morgással jelezte. Szerencsére a helyi boltban után tudtam tölteni. A kinézett buszt sajnos lekéstem. Nembaj, B-tervnek marad a vonat. Némi vágtázást követően az indulás előtt 1 perccel már a vonaton is voltam. Az eléhezés mellé egy elszomjazást is sikerült begyűjteni. Sajnos siettem, hogy tudjam tartani a túratervet és ez azzal járt, hogy messze nem ittam eleget. Átszoktam a termoszban vitt vízre, hogy ne kelljen hideg vizet szürcsölni az ivózsákból. Ennek megoldáa folyamatban van. Kerékpározás és gyalogtúra alatt sokkal könnyebb folyadékot pótolni, ha nem kulacsokat használat az ember. Egyébként utólag megnéztem és a felvonó a túra napján nem üzemelt este, szóval összességében nem vesztettem sok mindent az úttévesztéssel. A hazaúton éhes nem, viszont szomjas annál inkább voltam.