Na hát ez a túra sem indult zökkenőmentesen. Az utak bizonytalan járhatósága miatt éjfélkor átterveztem a túrát. A felvonók korai zárása (16 óra) miatt, rögtön az elejére bigyesztettem be egyet, így nem kell túra alatt azzal foglalkozni, hogy vajon sikerül-e elérni. A másik, hogy nem igazán ismerem az egyes felfelé vezető steig-okat. Nyáron biztosan nem jelentenének gondot, télen viszont tippem nincs milyen állapotban vannak. Szóval helyettük egy klasszikus gyalogtúra útvonal volt a terv, amit egyszer már megcsináltam társasággal. A lemenetelre több lehetőség is rendelkezésre áll. Én a szebb, de meglehetősen hosszú Salamanderbahn sínjeit fogom követni.
Kiegészítettem a túra felszerelésem egy hótalppal is, amit kb. 4 éve vettem, hogy majd de jó lesz havon járni vele. Itt az ideje kipróbálni. Semmeringnél jól jött volna, mert a hóval fedett erdészeti út múltkor legyilkolta a lábaim.
A vonaton ücsörögve és nézegelődve feltűnt, hogy nem sok mozgást látni a városokban, megállóhelyeken. Pedig szombat van, úgy tűnik 9 óra még igen korai. A múltkori 6 órakor kezdődő utazáson több emberke volt.
Egy magyar iskolás csipet csapat is felszállt, szóval lehet ma a fél hegyen magyarok fognak járkálni. Puchberg vasútállomástól busszal mentem a felvonóig. Nem is tudom mikor ültem utoljára ilyen kreálmányon. A délelőttet ragyogó napsütés jellemezte. A napszemüvegem szinte napnyugtáig rajtam volt. A fotokróm lencse előnye, hogy nem kell fel/levenni, ha elbújik a nap, hanem mindig „beállítja” magát. A felvonó után rögtön felmászott a hómacska a lábra, mert anélkül nem lett volna mókás sétálgatni a fagyott foltokon.
Mintha a Menyországba szállítaná az utasokat a felvonó.
Összefutottam egy magyar párossal, akik már a Kilimandzsárót is megjárták.
A kilátás minden évszakban pompás.
Hegyek, amerre a szem ellát.
Nem én voltam az egyedüli, aki ezt a szép hétvégi napot a Schneebergen töltötte.
Mire megpillantottam a Schneeberg 2076 m-es csúcsát, a nap fellegek mögé bújt.
Pár éve novemberben történt a legutóbbi Schneeberg mászásom. Elég szeles, felhős napot sikerült kifogni. Ma ragyogó napsütés volt többé-kevésbé naplementéig. Ennél jobb időt kívánni sem lehetett volna. A hegy aljáról nézve kicsit azért gyanús volt… Kis túlzással a péntek reggeli fánkom fehérebb volt a porcukortól, mint a Schneeberg a hótól. A sárga jelzésű Fadenstieg meredek részein kabát nélkül is folyt az izzadság a homlokomról. Ha hó nem is, de jég az volt dögivel. Szóval a jó idő ellenére nem strandpapucsos-rövidnacis kirándulást kell elképzelni. A hótalp igazából nem kellett volna, mert csak néhol volt mély hóréteg. Ha már felvittem a hegyre, felvettem párszor, de felvenni szerintem több ideig tartott, mint amennyi hasznot hozott. A csúcsra felérve az emberek többsége már visszafele tartott. Nyilván pont ekkor ment el a nap, így fotózás szempontjából nem volt túl jó az időzítésem.
Forrás: Outdooractive
Fischerhütte: 1802-ben merült fel először ötletként egy menedékház, hogy az a húsz ember, aki a nyáron a Schneebergre szeretne mászni, biztonságos körülmények között vészelhesse át az éjszakát. 1885-ban nyitott meg először. Idővel a túrázás egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. 1945-ben az épület leégett. A magasra kúszó anyagi költségek miatt 1953 csak az épület egy része épült újra. 1953-ban a területe megduplázódott. 1981-ben árammal és telefonkapcsolattal látták el. Az utolsó átépítés, amivel elnyerte mai alakját 1991-ben követekzett be. 2009-ben vezetékes víz és csatornarendszert építettek ki. A zord időjárás miatt a hütte állandó karbantartást igényel.
Lefele útnak a legegyszerűbb, vasutat követő jelzést választottam, mert szépnek mondják. Ez így is van! Két órán keresztül hallgattam azt, ahogy a jég repedezik a lábaim alatt. Mintha valami Asmr virtual realityba cseppentem volna. A hosszú lejtő megviselte a tappancsaim. Hátránya ennek az útnak, hogy sokáig tart. Szóval várható volt, hogy rám esteledik a 3 méter széles jeges úton. Volt nálam lámpa, de a sötétben anélkül is lehetett követni az utat.
Visszaérve a településre összesen egy embert láttam az utcán. Találtam egy nyitva tartó kávézót, ahol egy remekül fűszerezett, és nem elcukrozott Glühwein-t ittam. Bár a hegyen is ittam magammal vitt meleg teát, még is jól esett ez az esti frissítő.
A keresztnél a szélrózsa minden irányába remek kilátás nyílik.
Milyen aprónak tűnnek az emberek a háttérben sorakozó hegyekhez viszonyítva.
A hófoltos hegy meglepően érdekes pepita kompozíciókat kreált.
Akik mellőznék a hegymászást, azok nyáron fogaskerekű vasúton is megközelíthetik a hegycsúcsot.
