Kellett a jobb lábfejemnek pár nap szabi, ezért bringaszereléssel foglalkoztam. Nagyjából másfél napba telt, mire minden a helyére került. Így aztán ünneplésként hegyi túrára adtam a fejem. Pár nappal korábban terveztem meg ezt a túrát két vasútállomás között. Mivel egyedül utazom, és hajlamos vagyok az erőnlétemhez képest nehezebb túrákat kijelölni, ezért tök praktikusnak vélem ezt a vonatos utazást. ÖBB kártyával kb. hasonló árban van, mintha autóval utaznék egyedül, de így nem kell hulla fáradtan hazavezetnem. Természetesen van hátránya is. Az ember időhöz/menetrendhez/helyhez kötött.
A túra kezdetén dérbe burkolódzott erdő várt. Nem sokkal ezután a ködé, és havas-jeges utaké volt a főszerep. Tényleg mindenféle hóátmenettel találkoztam ma. Sikerült olyan utakon menni, ahol rajtam, illetve állatokon kívül egy ember sem közlekedett. Időben sajnos megcsúsztam. A Hohe Mandlingra (967 m) elég későn értem fel. A nap már erősen lemenőfélben volt. Öröm az ürümben, hogy a golden hour-t remek helyen kaptam el. A csúcson rápillantottam az egyik táblára, ami 1h30m menetidőt írt. Gondoltam… Ínnye… Nincs mese ezt be kell húzni 45 perc alatt. A félhomályban annyira nem esett jól gyökeres, cikk-cakkos úton bolyongani. A kellemesnél jobban elfáradtam, de összességében remek túra volt.
Schihütte Fozeben:
A Hohe Mandling közelében lévő hütte 1934-ben épült. Készházként épült. Mivel autóval nem megközelíthető helyen fekszik, ezért darabokban vitték fel a hegytetőre, ahol újra összeállították. 1935-ben adták át. A második világháború éveiben kisajátították és lelakták. Miután visszakerült az Alpenvereinhoz újra lakhatóvá tették. Az épület mintegy 15 személy befogadására képes. A hütte önellátó alapon működik, de előzetes bejelentkezés szükséges.









