Hivatalosan December 31-ével, nem hivatalosan gyakorlatilag már December 19-én véget ért a munkaviszonyom, mivel egy heti szabadságom még ki tudtam venni. Alapvetően Karácsonykor mindig szükségesnek érzeztem 2 hét szabadság kivételét. A Téli Napforduló környékén mindig borús a hangulatom. Idén különösen vártam ezt az időszakot. Már kvázi tavaly december óta tudtam, hogy napjaim meg vannak számlálva a munkahelyen. Abszolút nemtörődömség, közömbösség, kérdéses társaság, érdektelen munkák, 2025-ben már soványnak érződő fizetés. Persze simán fel lehet mondani, és keresni egy másik munkahelyet. De A) mindenekelőtt célszerű megerősíteni az anyagi oldalt egy bizonytalan idejű munkanélküliség előtt. B) Nem akartam rögtön egyik munkahelyről a másikra váltani, mert az utolsó valóban szabad nyaram kb. 2014-ben, 12 éve volt. Utána egyetemi gyakorlataim voltak, majd szakmai munkahelyek, ahol kap az ember 20-25 nap szabadságot, ami kb. semmire nem elég. Pláne esetemben, aki azzal töltötte a szabadságának felét, hogy napi 15-20 órákat tárázott a természetben. December 19. után nem rögtön mentem haza karácsonyozni, hanem pár napot eltöltöttem sporttal, rendrakással, ételek elpusztításával, hogy minimalizálni tudjam az veszteségeket. Tök jó volt ez az előzetes mini szabadság.
2026, a gyalogtúrázás újraelkezdésének éve?
Forrás: Wikipedia
Január 8-án munkaügyi papírokat kellett intéznem. Miután leadtam a papírokat rögtön el is indultam egy túrára a közeli hegyre, megnézni a Husarentempel nevezetű építményt. A wikipédia sajnos nem szolgál magyar fordítással, ezért készítek róla egy rövidke fordítást.
Az építményt Joseph Hardtmuth építette Johann I. Josef von Liechtenstein megbízatásából 1809 és 1811 között. Az eredeti épület faszerkezetes volt, amit egy vihar 1812 teljesen lerombolt. A ma is látható, masszív szerkezetű alakját Joseph Kornhäusel alkotta meg 1813-ban az asperni ütközetben elesettek emlékére.
Renoválására 1999-ben került sor. Ennek keretében kapta meg az épület a napenergiával működtetett kivilágítását is.



