Hónap: 2022. július

2022 Crosskovácsi MTB Rennen K-Strecke

Posted on by Blue-Wanderer

Prolog:

Ich habe mich dieses Jahr nicht unbedingt für solche „kurzen” und intensiven Rennen vorbereitet. Das Ziel des Doppelrennen am Wochenende war die Vorbereitung auf Hungarian Divide. Ich hatte wenig Kraft, aber ich habe sie bis zum Ende gut eingeteilt. Na gut, in den letzten 5 Km habe ich mit zwei Kameraden ein kleines Rennen gemacht.

Standort und Zeitpunkt:

Nagykovácsi

11.06.2022. Samstag

 

 

Ausrüstung:

Ich habe

  • die Lenkertasche für den Powerbank und Gels,
  • zwei Flaschen am Rahmen,
  • und Pannenschutz im Satteltasche mitgebracht.

Taktik:

Das Ziel ohne Unfall erreichen, und etwas Energie für Sonntag ersparen.

Erfahrungsbericht:

Die wellige Strecke hat mir sehr gefallen. Die An/abstiege waren super toll. Über die DH-Sektionen habe ich Videos gemacht. Wegen dem „warmen” Wetter war mein Puls hoch. Daneben war die 32/42 Übersetzung auch nicht herz/kniefreundlich. Beim Start habe ich schon gefühlt, dass ich eher aufs Überleben konzentrieren sollte. Ich habe nur solche Radfahrer überholt, deren Übersetzung zu klein war. Ich konnte einfach nicht langsamer fahren, nur schieben. Bei der ersten Abfahrt habe ich mich nicht in Sicherheit gefühlt. Ich habe die Bremsen entlüftet und die Entfernung zwischen dem Lenker und Hebel war nicht gut eingestellt. Das habe ich auf der Ebene erledigt.

Nach der Achterbahn kommt eine Schlaufe. Die Strecke ist achtformig. Die Abfahrt war so toll, dass ich am Anfang eine zweite Runde wollte. Leider musste man zurückfahren, und es war gar nicht einfach. Ich habe einige Radfahrer überholt, dann hat meine Kette abgefallen. Sie war ein bisschen zu lang und im letzten Gang war sie sehr locker. Ich könnte den härtesten Gang nicht verwenden.

Die Strecke hat eine merkwürdige Abfahrt. Sie ist ganz verrückt. Es handelt um eine steile Schotterstrasse, wo du deine Bremsen nicht betätigen sollst. 1 km lang, -7%, mit 56,7 kph maximaler Geschwindigkeit. Das gibt dir einen grossen Adrenalin-Kick. Für eine steile Abfahrt bekommst du einen steilen Anstieg. Wahrscheinlich das ist der schwerste Teil der Strecke. Er ist steil, steinig und mittellang. Einige Leute haben ihren Fahrräder geschoben, deshalb musste ich auch so tun. Nach diesem Hindernis setzt sich der Anstieg fort. Man muss nicht alles reingeben, da man danach bis zum Ziel stets ins Pedal treten muss. Es gibt keine Zeit zur Erholung.

 

Fazit:

Trotz dem vielen Regen war die Strecke trocken. Für Marathoneinstieger ist das kein ideales Rennen. Aber für die Schmerzen werden dich die Abfährte entschädigen. In 2019 habe ich die Langstrecke gefahren, wo die Sonne in der zweiten Runde extra scharf war. Ich denke, dass sie nicht mehr bietet, als die mittlere Variante. Der Anzahl der Teilnehmern hat mich überrascht! Seit 2019 habe ich nur an einige, kleine Marathonrennen teilgenommen. Jetzt habe ich die VIP-Registration gewählt, da ich die Organisatoren mehr unterstützen wollte. Die MTB-Scene in Ungarn wird immer kleiner und kleiner. 40€ Nenngebühr finde ich in 2022 nicht teuer.

Empfehlung:

Ich habe gehört, dass die kurze Strecke die besten Teile der Strecken verpasst. Deshalb würde ich die mittlere Strecke am liebsten empfehlen. Wenn jemand zusätzlichen Schweißtropfen und mehr Höhenmetern braucht, sollte man die längste Strecke wählen.

 

Video:

 

2022 Crosskovácsi Középtáv

Posted on by Blue-Wanderer

Előzmények:

Nem kimondottan készültem idén ilyen rövid es intenzív távra. A hétvége célja a sorozat terhelés, hogy a Divide előtt szokja a testem a törődést. Azt a kevés erőmet beosztottam a célig. 🙂 Na jó az utolsó 5 km-en a sporttársakkal nyomtunk egy versenyt.

Helyszín és időpont:

Nagykovácsi

2022.16.11. Szombat

 

 

Felszerelés:

Kománytatyót vittem powerbanknak és kajának, két kulacs volt vázon, és defektvédelem/szerszámok hátul nyeregtáskában.

Taktika:

: Beérni egy darabban, lehetőleg hagyni erőt az esti autózásra, illetve a holnapi versenynapra is.

Élménybeszámoló:

Nekem nagyon tetszett a fel/le részek is. A downhillről többnyire csinaltam videot. Szóval aki nem vett részt rajta, annak is át fog jönni a feeling. A „meleg” (22 °C) miatt magas volt a pulzusom. Meg a 32/42 áttétel sem volt épp pulzus barát. Már az első kilométereken éreztem, hogy a testemnek ez nem igazán esik jól. Csak muszájból előztem, mikor az előttem haladó nagyon lassan haladt. A frissen légtelenített fékek kormánytól való távolságát elfelejtettem beállítani. Meglehetősen para volt így az első lejtő. Az utána lévő átvezető szakaszon már pótoltam ezt a hiányosságot.

A hullámvasutat követően van a pályán egy hurok. Kvázi egy nyolcast kell megtenni. Olyan remek lejtő vezetett le a „hurok” aljára, hogy gondolkoztam azon, kéne még egy kört menni. Mire visszaértem a körről, már nem volt ilyen szándékom. Mire meg tudtam előzni néhány sporttársat, leesett a láncom. Sajnos túl hosszúra hagytam és a kis fogaskereken nem volt elég feszítőerő. Nem is tudtam minden sebességet használni.

A pályának van egy jellegzetes része, a fék nélküli-ereszdelahajamat lejtőzés. Para a javából, remek kis adrenalinlöketet ad. A következő napirendi pont a középtáv mumusa volt. Egy meredek, köves, közepesen hosszú emelkedő. Készültem rá, sajnos egy brigád tagjai épp a kövek között tolták, mikor odaértem. Semmi gond, én toltam fel a leggyorsabban közülük. Ez után még bőven tart az emelkedő. Nem szabad kifingani rajta, mert utána végig taposni kell a pedált a célig. Ez volt a valóban versenyzős rész. Az utolsó kanyarok fájdalmasak, de gyorsak voltak.

 

 

Konklúzió:

A heti esők ellenére majd’ porszáraz volt a pálya. Kezdő versenyzők számára combos verseny. De a lejtők kárpótolnak a sok szenvedésért. A múltkori hosszútávon a melegtől majdnem rosszul lettem. Szerintem nem nyújt annyival többet a hosszú táv, mint amennyivel nehezebb. Nagyon rég nem voltam ekkora maratonon. A drágább nevezést választottam, hogy kicsivel többet tegyek hozzá a verseny fennmaradásához. A tavaszi szervezett Balatonkör szintén 15000 Ft volt. Manapság szerintem ez nem számít drágának.

Ajánlás:

Úgy hallottam, hogy a rövid táv kihagyja a pálya legjobb részeit. Így javaslom, hogy a résztvevők szívják fel magukat középtávra. Hosszútávon is mehetnek, ha valaki az extra izzadságcseppekre esküszik.

Video:

 

I. Harica Trail

Posted on by Blue-Wanderer

Standort und Zeitpunkt:

Varbói-tó, 12.06.2022 Sonntag

Prolog:

Ich habe eine solche Unterkunft gefunden, wo ich die Speisekarte nicht verstanden habe. Dagegen war mein Frühstück sehr freundlich: Frühstücksbuffet, das nicht so bescheiden war. Ich habe dazu Ruhrei und Kaffee Latte bekommen. Und neben mir saß niemand im Restaurant. Ich konnte den Tank ruhig auffüllen.

Ausrüstung:

Was ich bei Crosskovácsi verwendet habe. Alles blieb unverändert.

Taktik:

Kurz gesagt: die Serienbelastung und das Rennen genießen.

Erlebnisbericht:

Die Strecke war sehr unterschiedlich. Sie war viel wilder, da sie zwischen Feldern und Weiden führte. Natürlich beinhaltete sie einige herausfordernde Anstiege. Meine Tortur begann am Kalvarienberg. Am Anfang war er so steil, dass ich keine Übersetzung hatte. Am Ende des Anstiegs habe ich einen Merkband nicht gesehen und ich habe mich verlaufen. Nach diesem Inzident gabe es viele tolle Abfährte, so war ich nicht mehr nervös. Man sollte sich auf die Strecke konzentrieren, da sie schnell war. Wenn man von der idealen Spur abfährt, hätten schlimme Unfälle passieren können. Am Ende des Rennens habe ich eine Grube nicht gemerkt. Meine Beine sind einfedert, aber mein Po hat sich rasch mit dem Sattel begegnet. Der Winkel des Sattels hat sich verstellt. Ich habe mich darum nicht gekümmert, da das Ziel schon nah war. Und bei 30 °C hatte ich gar keine Lust dafür. Heute waren die Erfrischungspunkte schon lebensrettend. Es gab sogar einen selbstbedienter Punkt. Das war neu für mich. Wasser selber füllen. Wieso nicht, es war sehr nützlich! Wenn sich jemand für warme Rennen interessiert, er hat sein ideales Rennen gefunden!

Fazit:

Es gab einige Teile, wo der vordere Schlammreifen nützlich war. Am Ende des Rennen war er aber gar nicht bequem. Breitere Reifen und Tubeless Setup bieten mehr Fahrkomfort.

Das Rennen erinnerte mich an das ehemalige Rennen in Tekenye. Die Aussicht aud die Berge war super schön. Ich denke, dass alles für ein beliebtes Rennen gegeben ist.

 

 

Wenn ich gut weiß, es gab an diesem Wochenende mehrere MTB-Rennen in der Gegend. Es ist, dass solche Rennen veranstalten werden, aber wenigere Rennen mit mehr Teilnehmern wäre sinnvoller. Ohne Verlaufen wäre das Rennen besser geworden. Leider die Strecke wurde zu spät hochgeladen und ich hatte kein Computer mit. Die Strecke sollte einfach bei der Nennung abrufbar sein. Es ist ja kein Geheimnis.

 

Empfehlung:

Vor allem empfehle ich den Marathon für Anfänger. Allerdings soll man einige Blicke auf die Höhenkarte und die Temperatur werfen. Da die Strecke ganz schwer sein kann. Wenn jemand sich nicht überfordern möchte, würde ich lieber die kürzere Strecke vorschlagen.

 

Video:

Video kommt!

 

I. Harica Trail

Posted on by Blue-Wanderer

Helyszín és időpont:

Varbói-tó, 2022.06.12. Vasárnap

Előzmények:

Sikerült olyan szállást találni, ahol nem értettem, mi van az étlapon. A reggeli ezzel szemben nagyon is barátságos volt. Svédasztalos reggeli szerény személyemnek, csupasárgával és kvázi egyedül. Az ilyen romantikus reggeleket kedvelem. Nem kell osztozkodni senkivel.

Felszerelés:

A Crosskovácsin bejáratott felszerelés változatlan maradt.

Taktika:

A sorozatterhelés és élvezni a versenyt.

Élménybeszámoló:

A pálya szöges ellentétben állt a szombati maraton pályájával. Az útvonal sokkal vadabb volt, szántóföldek, legelők között ment az útvonal. Term. jó pár rövidebb /közepes hosszúságú koptatóval tarkítva. A kálvária dombnál kezdődött a kálváriám. Tolós volt az eleje, a csúcsnál meg eltévedtem egy félreérthetően kirakott szalag miatt. Az incidenst feledtették valamelyest a high speed lejtők. A nyomvályúk miatt azért oda kellett figyelni, hogy mit mennyivel vesz be az ember. A céltól nem messze például elkaptam valami gödröt. A lábam berugózott, a nyereg pedig fenékbe billentett. El is állítódott, de a célig már nem volt értelme foglalkozni vele. Meg kedvem sem volt megállni, mert bizony a hőmérséklet ezen a napon már meghaladta a 30 °C-ot. Ennél fogva ma már muszáj volt igénybe vennem a frissítőpontokat. Volt egy érdekes, amit még talán nem is láttam versenyen. Ernyő alá kitéve egy nagy folyadéktartály, és önkiszolgáló volt, nekem kellett megcsapolni. Meg is mentette a bőröm. Ha valaki szeret főni a napon az megtalálta a versenyét.

Konklúzió:

Volt pár pocsolya, sáros szakasz a sárgumi néha jól jött. A verseny végére viszont nagyon hiányzott a vastagabb külső által kínált plusz kényelem. Sokban hasonlított a verseny a régen Zalában megrendezett Tekenye mtb versenyre. Remek a kilátás a Bükkre és a környező hegyekre. Szerintem minden adott hozzá, hogy a jövőben egy nagyobb versennyé nője ki magát a rendezvény.

Ha jól tudom a térségben ezen a napon két másik versenyt is megrendeztek. Jó, hogy ennyi új kezdeményezés van, de szerintem kevesebb, de népszerűbb versenyekre kellene törekedni. Az eltévedés nélkül jobb lett volna, de mire a szervezők megosztották az útvonalat, már nem voltam számítógép közelben. Nem értem miért olyan titkos dolog ez. Már versenykiírásnál ott kéne lennie.

Ajánlás:

Kezdő maratonistáknak nagyon jó választás. Csalóka azonban ez a táv, mert bizony a hőségnek és az emelkedőknek „hála” könnyen túlvállalhatja magát az ember. Bizonytalanoknak inkább a félmaraton javallott.

Videó:

Készült videó is a túráról.

 

I. Harica Trail

Posted on by Blue-Wanderer

Place & time:

Varbói-tó, 12.06.2022 Sunday

Prologue:

I was able to find a really cosy hotel, even tough I didn’t unterstand what was on the menu. On the other hand, the breakfast was very good. I was all alone, I could eat everything I wanted. I even got a latte coffee and eggs. Such a wonderful way to start a day.

Equipment:

The equipment remained the same.

Tactics:

I want to get used to consecutive trainings and simply enjoy the race.

Race Report:

The course was today really different compared to yesterday’s track. It was much wilder, it went between fields and pastures. Of course there were spicy uphill sections. My trial began at the Calvary Hill. The first section was unrideable because of steepness. One tape was misplaced and I chose the wrong way down the hill. I didn’t need this extra effort in the heat. After this incident I really enjoyed the high speed descents. Line choice and speed regulation were really important. If you make a mistake or go off line, you could easily harm yourself and your bike. I catched an invisible pit with my rear wheel. My legs did their job, but my saddle kicked me in the butt. The angle of the saddle was not ideal anymore. I didn’t want to stop before the finish line, so I had a couple of uncomfortable kilometers in the end of the race. The temperatur was really high (above 30 °C or 86 °F), therefore I had to stop to get some water. There were one interesting water supplier point. There were no people, only a big canister full of water. Self-service worked well for me. If you like riding on sunny tracks and in open areas, you have found your race!

Conclusion:

There were a couple of puddles, so the mudtire at front was not entirely useless. It is only 2″, I had slightly discomfort and sore hands on the end of the race. There were a similar race in Tekenye (Zala). The view is really nice, you can see small mountains everywhere. This race has everything to became a more popular event in the area.

 

If I know it right, there were a couple of other mtb events in the area. I think this is good, when we have „newcomers”, but less and more popular events would make more sense in my opinion. The race could have been better without getting lost. Sadly the organizers shared the route too late and I was not able to connect my Garmin to a computer. This should be insantly available at or after the application or registration.

Recommendation:

This is a super race for marathon novices. But be aware that the longer distance can be really challenging in the heat. If you aren’t feeling strong or/and you have less experience, I think the shorter distance is a better choice.

Video:

Coming soon.

 

Salzkammergut Trophy B-Course

Posted on by Blue-Wanderer

Past events:

The Trophy is one of the most difficoult mtb race in Europe. Do you other infos before apply? A true mtb rider has to be there!

I attended the C-Course with a couple of teammates (ZKSE). The race was 80 km long and I finished 5 hours after the start. The 2500 m altitude change was hard for the legs. The weather was bad, rainy and foggy all day long. One of my mate has got purple colored lips during the race. It was not a question, I wanted to race again.

The famous A-course is a bit far away from me. The B-course (121 km/3800 m) looked like an awesome ultra mtb race.

 

Equipment:

After the Hungarian Divide my tires weren’t in a good shape. They didn’t give me enough traction on the steep stuff. Because I wanted to get new tires ASAP, I looked around on the second hand market. I found two Maxxis Ardent 2,4″ brand new tires. My frame fits officially 2,35″ tire. I think this is the max. size I can use. I think the Fox 32 should get along with a 2,5″. The tire change basically transformed the bike. The difference in comfort was really huge.

I decided to mount my bikepacking equipments. The frame bag is light and it has a lot of space for small items like: rain jacket, inner tube,  small tools, spare bolts, RD hanger, CO2 pump, batteries, gopro, gloves etc.

I will carry my bottles in snackbags on the handlebar. This is a good position, because you don’t have to reach down for them if you are thirsty. I didn’t need many food, because the event is well organized.

I left my 26T chainring on. I really like it, because I am not always in the „smallest” gear, and I have a live saving last (couple of) gear, if things get rowdy.

 

 

Tactic:

I didn’t have really any tactic. I will do my best and hopefully it will be enough. I will be slow on the descents to avoid punctures and other accidents. I want to rest as much as I can. My biggest goal is the Salzberg. I want to ride the zigzags. I was not able to do it in 2019, because a lot of people were pushing their bikes and it was way too narrow for passing other riders.

 

Trophy -1. Day:

I made the bike trophy-ready. Framebag, bottle holders mounted, smallparts are packed etc. I will take my Gopro and Garmin to the journey. I didn’t book any accomodation. I will take my mattress and sleeping bag and I will sleep in the car for free. It will a good car test.

 

 

 

Trophy 0. Day

I could get much sleep because of the storm. It was raining, I could not open the window and somehow the heat stuck in the room. After work I visited a bikeshop and cleaned the flat a little bit. I headed to Bad Goisern. The motor way not really interesting, but the landscape got better after that. I saw eye-catching mountains, and lakes everywhere. I was arrived at 7 pm. I found a nice parking lot close to the event. I was in a hurry. I took my starter kit and my jersey. Too bad that I could find the right of the last year green colored jersey. I had to pay extra 20€ for this year’s yellow jersey.  I will test it on the next day. I bought two pairs of socks, just because they were cheap. The bike mess was really cool. I was a couple of interesting things. And the bikes were also nice. S-Works, Epic, fullies everywhere. I took apart on the Pasta Party, because I was not sure, what I want to eat after a long day in the saddle. There were a party after the sunset. I looked around, but I didn’t find any interesting things beside the loosely dressed girls.

 

Trophy Raceday:

The first night in the van was not so comfortable. I was a little bit cold. Aside from that I could sleep. I ate a couple of muesli bars in the morning, made the bike ready and filled up my bottles. I was amazed. I havn’t see so many participants on a race for ages! It looked like that we only going for a ride in the town. I divided the race for a better overview.

 

1. First Big Climb

If I want to sum up this stage with one word, I would say: torture. Torture for the human body. The ascent had some comfortable parts, where it was not so steep. But we were often in the 20%. Sometimes I had to use meg 12th gear: pushing. I was not able to ride on the loose, rocky carpet. Some people did it, I don’t know how could they find any traction. And this section of the track was a massacre. I have never seen so many punctures. The path was wet and sharp stones were waiting for their prey.

 

 

 

2. First Big Descent

If the first part of the track was torture against human body. This was competely a bike and tire abuse. I rode on bad pavement before, and I had fresh experiences from Hungarian Divide. But this was hellish. I was breaking with both hand throughout the desenct and I was concentrating so hard to find the smoothes line down the mountain. I have to preise my new tires here. The 2,4″ Ardent were awesome. I went for 1,5 bar back and forth. My front haven’t slipped once throughout the entire race. The back end was so comfy, like a small fully. I didn’t take any risk on downhill sections. If you have a smooth riding style, you can avoid punctures. On crucial parts I don’t sit on the sattle, I lift myself up a little bit. I accidentaly met with Zsiga (A-course). He had a nasty puncture and thereby he lost the race.

 

 

 

 

 

 

3. Railing around Hallstatt

I tried to catch a back wheel because I am really slow on plain surface. And I like drafting and saving some energy. After the refreshment I was all by myself. I made a pee-break for the first and last time during the race. I followed the following refreshment pattern: watermelone, bananas, salt pills, ISO drink, pure water. I had at least 6 refreshments. That means I drank more than 8 l water. And I was not looking for a WC in the finish area. I found another Hungarian contender. He took apart on the race after a 3 years break. Unbelievable!

 

 

4. U-turns of Salzberg

I was saving energy for this. I tried to put every available force into my legs. This is an expert climb. It is steep, narrow, sometimes loose, and you have to hope on the slippery rain drainages.  Sadly my saddle flipped down and had to stop and adjust it. This ascent was so overwhelming. My body needed this 8 min break. I took of my jersey and helmet, and I continued, but one guy fell off his bike just before me. I had to push a little bit. Honestly my body appriciated his fail. After that the road wasn’t rideable. I was struggling to get enough grip with my spd shoes. Moreover I had unusual sole pain.

 

 

 

 

 

5. To the Highest Point of the Race

I tried the same tactic again. Own, but little bit uncomfortable pain under the red line. I always took the outside lines. I could flatten out the course a little bit. Fat and skin should burn today! The temperature was 4 °C on the top. Now it was 24 °C. Regardless of temperatures this was a really hard ascent. The best part of the course was the long and spectacular downhill to the Gossausee. If you are afraid from height, you shouldn’t attend this race. You make one wrong move in a turn and you are pretty much busted. Garmin helped me a lot, because I could foresee the upcoming u-turns. It was a big adrenalin rush. On the top was my jersey really wet and the wind was so cool that my teeth were chattering. Arriving at Gossausee was an amazing experience.

 

 

6. Finish

I could say much about the last 25 kms. I tried to reach the finish as soon as possible. I tried to hop on an A-course train, but the guys were too fast for me. I was curious, if I can hold their pace, but it wasn’t a good idea. I reached the finish line alone. There were so many people that I couldn’t recognized the town.

My final position in the overall was 433rd place. 9 people out of 10 were faster than me. I got the 54th place in my category. Interesting fact that the winner was a 22 years old guy. He almost finished the race under 5 hours. Cheers!

 

 

 

 

7. After

After some stretching I was pretty disorientated. I bought two pizzas, washed the bike, went to the car, got my new T-Shirt, took a shower and waited for the last finishers. It could awesome feeling, when you reach the finish line and you can hear the Bon Jovi song in the background. I got goosebumps. And the spectators were amazing. You will hear it in the upcoming video.

 

Trophy +1. nap

8:00 AM, my muscles have hangover. Every muscle aches in my body. Hands, fingers, chest, legs, soles, waist… I pulled myself together and I went to the local spa for some recharge. I didn’t have much time, because I don’t like driving in the heat.

I made one break on  the motor way. I filled my bottles in the gastation up and bought the cheapest coffee. It seamed like the prices of products have got multiplied by 2. Madness. I saw a couple of random idiots on the way to home. Thankfully nothing remarkable has happened. After some sleep I washed out my clothes, and cleaned my equipment. I should wash the bike for a second time in the upcoming days.

 

Conclusion:

Austria’s toughest MTB race. The advertisements aren’t misleading you. The entry fee is pretty high (70€/$), but you will „get” back a lot of money. Timing, energy and protein bars in the start package (10€/$), delicious things on refreshment points, pasta party (7€/$), course-dependently colored T-Shirt, raffle ticket, massage ticket (15€/$), free entrance into the swimming pool (7€/$), vouchers etc. If we sum up everything then the entry fee isn’t high. Unfortunately the gasoline got expensive. I only had to drive about 600 km. If you live in Hungary you can calculate with 800-1000 km. If 1 l gasoline equals 480 Ft (1,23$), so you have to give out 90$ for the trip. If you travel with buddies, you have advantage!

The Trophy is a really nice race. You can choose any distance, you will get a challenge and lifelong memories.

 

Ajánlás:

I would recommend the B-course with calm heart. It is an ultra race with ultra difficult parts. I think the C-course is a good mixture between pain and pleasure. A-course might be doable, but the equipment should be wisely chosen. I think front derailleur, and spare tire make your race safer, and your bike heavier… I think a tire tubeless with insert could be the best choice against punctures. Rear suspension with flat pedals would be also good, because clipless shoes aren’t really comfortable for longer periods of time. And you should have a really good basic fitness level.

Compared to the marathons held in Hungary, everything is more and bigger. Bigger mountains, longer ascents/descents, more fans and you will get longer lasting goosebumps.

 

 

Video:

Coming soon.

 

Salzkammergut Trophy B-Strecke

Posted on by Blue-Wanderer

Vergangenheit:

Das härteste MTB-Rennen Europa’s. Braucht man noch was um die Anmeldung einzureichen? Das ist ein wahrer (Alp)Traum für einen MTB-Fahrer.

In 2019 habe ich mit anderen Mitgliedern von ZKSE Mannschaft mitgefahren. Ich habe die C-Strecke gewählt. Ein 5 stundige Marathonrennen im Regen, fast 80 km mit 2500 Höhenmetern. Sie ist eine richtige Strecke für einen begeisterten Marathonmann. Es gab 4 Grad auf der Spitze des Berges. Die Lippen meines Teamkollege waren lilae. Ich war mir sicher, dass ich wieder an diesem Marathon teilnehmen möchte. Es ist eine große Herausforderung.

An die A-Strecke habe ich gar nicht gedacht. Sie ist so unfassbar für mich. Die B-Strecke (121 km/3800 m) klingte schon wie ein interessantes Ultrarennen.

Ausrüstung:

Während der Hungarian Divide waren meine Reifen schon abgenutzt. Ich habe mich so gefühlt, dass das Hinterrad nicht mit genügender Reibung verfügt ist. Da ich schnell neue Reifen brauchte, habe ich auf dem ungarischen Marktplatz umgeschaut. Es gab keine große Auswahl. Dort habe ich ein Paar Maxxis Ardent 2,4″ Reifen gefunden. Mit dieser Breite habe schon das Limit des Rades erreicht. Zwar hat man damit wenigeren Platz für Schlamm, das extra Volumen wird bei der Langstrecke hilfreich sein.

Ich habe mich so entschieden, dass ich meine Bikepacking Ausrüstung montiere.

Die Rahmentasche ist wahnsinnig leicht, und hat viel Platz für Kleinigkeiten. Regenmantel, Ersatzschlauch, Flickzeugset, einige Schlüsseln, Schrauben, Schaltauge, CO2 Pumpe mit extra Kartusche, Akkus, Handschuhe haben sich drin ihren Platz gefunden.

Die Flaschen habe ich in Snackbags am Lenker befestigt, damit man während der Fahrt nicht nach unten greifen muss. Ich habe nicht so viel Essen mitgebraucht, da die Erfrischungspunkte bei der Trophy sehr gut aufgerüstet sind.

Am Rad bleibt der 26T Kettenblatt. Die leichtere Übersetzung schont die Knie.

Taktik:

Ich habe keine besondere Taktik. Ich möchte jede Anstiege bestiegen, und die Abfährte komfortabel, ohne Riskieren schaffen. Mein höchtes Ziel war diesmal die Serpentinen des Salzbergs zu befahren. In 2019 konnte ich das nicht schaffen, da viele Leute abgestiegen sind und die Passage war sehr eng.

 

Trophy -1. Tag:

Ich habe das Rad Trophy-bereit gemacht. Ich habe die Taschen und alles andere Dinge vorbereiten. Natürlich mein Gopro und Garmin fährt auch mit. Ich habe keine Unterkunft gebucht. Ich möchte testen, wie kann man im Auto schlafen.

 

 

 

Trophy 0. Tag

Es gab einen Gewitter in der Nacht. Ich habe sehr schlecht geschlafen. Nach der Arbeit habe ich ein Radgeschäft besucht, dann zu Hause etwas Ordnung gemacht. Und los, Bad Goisern wartet auf mich. Die Autobahn war nicht das beste Ergebnis meines Lebens, aber im Bergland war die Aussicht wunderschön.

Ich bin um 19 Uhr angekommen. Ich habe einen näheren Parkplatz gefunden, und ich sollte mich beeilen. Ich habe das Startpaket übergenommen. Dann meinen Trophy Trikot. Leider das grüne Vorjahrmodell war schon ausverkauft. Gegen 20 Eur Aufpreis habe ich einen gelben Trikot bekommen. Morgen kommt das erste Test. Ich habe auch 2 Paar Socken gekauft. Es gab viele Schönheiten. Bekleidung, Ersatzteile und natürlich supertolle Fahrräder. Und viele Fullys. An der Pasta Party habe ich mich auch teilgenommen, da ich nicht weiss, wann ich morgen ankommen werde. Ich habe die Party in der Nacht auch angeschaut. Neben den schönen untergekleideten Frauen gab es nichts zu sehen.

 

Trophy Renntag:

Ich könnte nicht sagen, dass ich mich in der Nacht zu warm fühlte. Mit der Matte, bzw. Schlafsack konnte ich relativ gut schlafen. Am Morgen habe ich Müsli für Frühstück gegessen, und ich habe alles kontrolliert. Ich habe meine Flaschen aufgefüllt und ich bin zu den Startbereich gegangen. Nach 35 Min Wartezeit hat das Rennen endlich begonnen. Sie viele Teilnehmer an einem Maraton habe ich schon jahrelang nicht gesehen. Und es ging nicht um eine gemütliche Urlaubsausfahrt in die Stadt. Ich habe das Rennen geteilt, damit man einen besseren Überblick bekommen kann.

 

1. Der erste große Anstieg

Kurz gesagt: eine menschliche Tortur. Es gab einige nicht so steile Streckenabschnitte, aber mehrmals war es über 20%. Manchmal musste ich den 12. Gang auch in Betrieb setzen. Manche Passagen waren nicht befahrbar. Ich habe an einem Rennen noch nicht so viele Panne gesehen. Mehrduzente Leute standen neben der Strecke. Der Weg war teilweise naß, mit Millionen scharfen Kiese geprägt, und wartete auf seine Opfern.

 

 

 

2. Der erste große Abfahrt

Wenn die Nr. 1 eine meschliche Torture war, die Nr. 2 würde ich als reine Radtortur nennen. Ich fahre MTB seit langer Zeit, habe viele verschiede Wege gesehen. Ich hatte frische Erfahrungen vom Hungarian Divide,  wo die Qualität der Waldwege machmal so scheiße war, aber das war eine absolute Hölle. Ich habe beide Bremsen benutzt und ich habe durch die ganze Abfahrt gescannt um die sicherste Linie zu finden, damit ich ich keine Panne bekomme. Jetzt würde ich meine neuen Reifen Lob spenden. Neue Reifen für Trophy sind essentiell. Ich bin mit zirka 1,5 bar gefahren. Das Rad verhaltete sich wie ein kleiner Fully. Panne hängt stark ab dem Fahrstil auch. Ich bin kein Risiko bei Abfährte eingegangen. Wo die Streckenqualität sehr schlecht war, bin ich immer vom Sattel aufgestanden. Hier habe ich mich mit Zsiga von der A-Strecke begegnet. Ich hoffte, das wir uns irgendwo begegnen werden, aber nicht so. Er hatte eine Panne und deswegen hatte keine Chance um das Ziel zu erreichen.

 

 

 

 

 

3. Mit dem Zug rund um Hallstatt

Ich habe gestrebt, dass ich auf der Ebene nicht allein fahre. Ich fahre sehr langsam, deshalb wollte ich unbedingt ein hinteres Rad verfolgen. Nach dem Erfrischungspunkt bin ich allein geworden. Ich hatte hier meine einzige WC-Pause während dem ganzen Rennen. Die Erfrischungsstrategie war immer das Folgenden: Wassermelone, Banane, Salztablette, Flasche mit ISO befüllt, Flasche mit Wasser befüllt. Das Wetter war sehr heiß. Ich habe mindestens 6 Mal getankt. Ich habe mindestens 8 l Wasser getrunken. Im Ziel war ich auch nicht mit der WC-Suche beschäftigt. Ich habe ein Paar Wörter mit einem ungarischen Teilnehmer gewechselt. Nach 3 Jahre Pause hat er sich für die B-Strecke angemeldet. Unglaublich.

 

 

4. Salzberg Serpentin

Ich wusste, was auf mich in Hallstatt erwartet. Ich habe mich nicht beeilt. Im kleinsten Gang konnte ich gut fahren. Die Wasserableitungsschiene, die enge Passagen und die steile Umkehrkurven machten den Anstieg sehr schwer. Mein Sattel hat nach unten gekippt, ich musste ihn wieder einstellen (Saddle Adjust ist eine super App!). Mindestens ist mein Körpertemperatur besser geworden. Ich habe soger den Trikot/Helm abgenommen. Ich habe den Anstieg fortgesetzt. Von mir gab es einen Unfall, deswegen musste ich das Rad schieben. Ehrlich gesagt, ich habe mich darüber gefreut. Mein Körper konnte das nicht mehr ertragen. Danach war das Schieben unangenehm. Meine Schuhe hatten fast keine Reibung und ich hatte Sohleschmerzen.

 

 

 

 

 

5. Höchter Punkt des Rennens

Ich habe die gleiche Taktik gewählt. Ich haben die Kilometern im Eigentempo gesammelt. Das Tempo war nicht gewaltig, ich habe meinen Limit nicht erreicht. Ich habe immer die außeren Linien gewählt, damit ich den Steigungswinkel absenken konnte. Fett und Haut sollte heute verbrennen! In 2019 war auf der Spitze 4 °C und Nebel. Der beste Abstieg des Rennens kam. Ein langes Flow-Erlebnis vom Anfang bis zum Gossausee. Wenn jemand Angst vor Höhe hat, soll an diesem Wettkampf nicht teilnehmen. Wenn du in einer Kurve einen Fehler machst, kannst du dich von deinem Leben verabschieden. Dabei hat mir das Garmin viel geholfen, da ich die Streckenführung gesehen konnte. Die ganze Abfahrt war mit Adrenalin vollgepumpt. Wegen der Geschwindigkeit und dem Kühlungseffekt des Windes haben meine Zähne am Anfang geklappert. Die Ankunft zum Gossausee ist unbeschreiblich.

 

 

 

 

6. Abschluss

Bei den letzen 25 Kilometern habe ich so gefühlt, je schneller sich das Rennen beendet, desto besser wird es. Ich habe einige A-Jungs verfolgt. Ich wollte wissen, wie viel Brennstoff ich noch habe. Meine Muskeln haben „nein, danke” gesagt. Ins Ziel bin ich allein angekommen. So viele Leute standen dort, dass ich die Stadt nicht erkennen konnte.

In der Gesamtwertung habe ich den 433. Platz erreicht. Ich bin im 90%-er Bereich gelandet. Das heisst, 9 von 10 Leute waren schneller als ich. In meiner Kategorie (M20) bin ich 54. geworden. Das Rennen hat ein 22-jähriger Junge gewonnen. Er brauchte knapp 5 Stunden bis zum Ziel. Prost!

 

 

 

 

 

7. After

Nach dem Yoga war ich disorientiert. Ich habe zwei Pizzen gekauft, und das Rad abgewaschen, dann Rad zum Auto bringen, T-Shirt übernehmen, Dusche. Im Zielbereich gab es großartige Partystimmung. Die Leute haben sich auf die Finisher sehr gefreut. Nach 200 km das Ziel auf einem Bon Jovi Song erreichen… Sogar hatte ich selbst Gänsehaut.

 

Trophy +1. Tag

Es ist um 8 Uhr, ich habe schlechten Muskelkater. Mein ganzer Körper ist erschöpft. Hände, Finger, Brüste, Beine, Hüfte…

Ich habe das Auto fahrbereit gemacht, und bin zum Freibad gefahren. Ich wollte meine Muskeln vor der Abreise abkühlen. Ich hatte nur eine Stunde, da ich in der Hitze nicht fahren mag.

Ich hatte nur eine Pause gemacht. Bei einer Tankstelle habe ich meine Flaschen aufgefüllt, und den billigsten Kaffe (2€) gekauft. Die Preise waren lächerlich. Als ob alles ein 2-Multiplikator hatte. Es gab einige verrückten Autofahrer auf der Bahn, aber passierte kein Besonderes. Zu Hause habe ich meine Taschen und Bekleidung ausgewaschen. Das Rad braucht noch eine sekundäre Dusche.

 

Fazit:

Die Werbung hat recht. Nicht zufällig heißt man das Rennen als das härteste MTB-Rennen Österreichs. Ich kann das bestätigen. Für 70€ Nennungsgeld bekommst du viel. Zeitmessung, Müsli/Proteinriegeln (10€), viele Erfrischungspunkte während dem Rennen, Pastaparty (7€), Streckenabhängiges T-Shirt, Tombola (damit du verschiedene Klamotten und Ausrüstung gewinnen kannst), Massage (15€), Gutschein zum Freibad (7€), Gutscheinheft usw. Wenn wir alles addieren, wird das Rennen gar nicht so teuer. Leider die Reise und den Brennstoff kostet viel Geld. Ich musste „nur” 600 km fahren. Wenn jemand aus Ungarn kommt, kann mint 800-1000 km kalkulieren. Das ist zirka 70 l Benzin. Wenn 1 l kostet (ermäßigt) 480 Ft, muss man zirka 35000 Ft (85 €) bezahlen. Reisen mit Geselschaft lohnt sich!

Der Trophy ist ein super tolles Rennen mit einzigartiger Atmosphäre. Du kannst irgendwelche Strecke wählen, du wirst am Ende sicher nicht enttäuscht sein. Er ist eine tolle Herausforderung für jeden Mensch.

 

Empfehlung:

Ich würde die B-Strecke für niemanden empfehlen. Es geht um ein Ultrarennen, mit ultraschlechten Abschnitten. Die C-Streck entspricht für eine Langstrecke. Sie ist noch gesund und es gibt Gleichtgewicht zwischen Quälen und Spass. Die A-Strecke ist auch machbar. Mit genügenden Trainingeinheiten kann man sie schaffen. Ein Klettenblatt ist dafür wahrscheinlich zu wenig. Wenn meine Grundform besser wäre, könnte ich höhere Geschwindigkeiten halten. Bei der Ausrüstung steht ein Fragezeichnen. Entweder nimmst du nur die nötigsten Dinge mit, damit du leichtgewicht bleibst, oder extra Teile für Pannenschutz/Unwetter usw. Ich weiss die ideale Strategie nicht. Ein Fully wäre auch vorteilhaft.

Im Vergleich zu den (übriggebliebenen) ungarischen Marathonen ist der Trophy größer. Es gibt größere Gebirgen, mehr Fans an der Stracke, und die Gänsehaut dauert länger.

 

Video:

Video kommt!

 

Salzkammergut Trophy B-táv

Posted on by Blue-Wanderer

Előzmények:

Európa legnehezebb hegyikerékpáros maratonjaként hirdetett rendezvény. Kell-e más információmorzsa az induláshoz? Egy vérbeli montisnak bizony ott a helye!

2019-ben ZKSE csapattal utazva vettem részt a megmérettetésen. C-táv, bő 5 óra esőben, 80 km a festői osztrák hegyvidéken, ami alatt majd 2500 m szint került a lábakban. Ez már nem lelkes amatőrök versenye. 4 fok volt a hegytetőn, az egyik csapattársamnak még az az ajka is belilult. Nem kérdés, hogy újra próbára teszem magam.

Az (egyelőre) elérhetetlen A-táv-on nem sokat gondolkoztam. A B-táv (121 km/3800 m) viszont egy remek ultra versenynek tűnik.

Felszerelés:

A Hungarian Divide-on egészen lelapult a gumi mintázata. Már előzőleg észleltem, hogy meredek, kavicsos úton bizony elkapar a kerékpár. Mivel sürgősen kellett, a használt piacon akadtam egy pár Maxxis Ardentre. A nyugdíjazott 2,25” helyett így már 2,4”-el vágok neki az osztrák hegyeknek. Elöl-hátul ez a max, amit minimális sárférőhellyel elbír a bringa. A komfortérzeten is nagyot dobtak a gumik.

Úgy döntöttem, hogy bikepacking táskákkal felvértezve vágok neki a versenynek.

A váztáska könnyű, és rengeteg mindent bele lehet pakolni. Esőkabát, tartalékbelső, defektjavító készlet, alapvető szerszámok, tartalékcsavarok/ váltófül, minipumpa, extra CO2 patron, powerbank, tartalékakksi és kamera, kesztyűk stb.

A kulacsokat majd a kormányon helyet kapó feedbagekbe fogom tenni. Így nem kell mindig hajolgatni a kulacsokért. Sok kaját/piát nem kell vinni, mert bőséges az ellátás a frissítőpontokon.

A 26T első lánctányér marad. Jobb a térdnek a magasabb fordulatszám. A verseny vége felé pedig jól fog jönni a könnyebb áttétel.

Taktika:

Nincs különösebb taktikám. Mivel B-távon már vannak szintidők (38 és 87 km-nél), ezért az emelkedőkön szeretnék egy lendületesebb tempót vinni. Lejtőn lefelé meg óvatosan gurulni és közben minél többet pihenni. Cél még, hogy idén kitekerjem a Salzberg-et. Múltkor sajnos nem tudtam, mert megálltak előttem tolni és helyhiány volt.

 

Trophy -1. nap:

A bringa bikepackingesen felmálházva. Kormányon lesz két kulacs, felraktam a váztáskát is. Szerszámok, tartalék belső, némi kötszer, esőkabát, őszi kesztyű, akksik, defektjavító készlet, co2 pumpa. Az elektronikát tekintve van Gopro és Garmin. Szállást nem foglaltam, ha már van nagy autó, kihasználom.

 

 

Trophy 0. nap

Volt egy vihar éjszaka, rendkívül rosszul aludtam. Meló után elugrottam bringaboltba, majd némi takarítás után irány Bad Goisern. Az autópálya rész nem volt mámorító, de az azt követő hegy és tóvidék már szemet gyönyörködtető volt.

19-kor érkeztem meg. A városban gyors kerestem egy közeli parkolóhelyet, hogy a rajtcsomagot át tudjam venni. Megkerestem a mezátvevő standot. A tavalyi szép zöld mezeket már elkapkodták. Az idei sárgáért még felárat is kellett fizetnem. Holnap tesztelem. Két pár zoknit is beszereztem. A standok mellett a bringák sem voltak rosszak. Lehet nyálat csorgatni. S-Works, Epic, sok fully. Nem csoda, hogy népszerűek. Pasta partin is részt vettem, mert tippem nincs mikor érek be holnap és hogy akarok-e éppen pasztát enni. Az esti partit is megskubiztam. Az alulöltözött lányokat leszámítva nem volt semmi látnivaló.

 

Trophy versenynap:

Nem mondom azt, hogy különösebben melegem lett volna az éjszaka. Viszonylag jól tudtam aludni a derékaljon és hálózsákban. Szépen bemüzliztem, összeraktam a bringát, ellenőriztem a felszerelést. Powerbank helyett csak gopro akksikat raktam el, esőkabát helyett mellényt és karmelegítőt. Sosem lehet tudni. Kulacstöltés után beálltam a rajthoz. Eszméletlen hány résztvevője volt a versenynek. Mintha csak valami laza gurulásra mentünk volna. A versenyt szakaszokra bontottam, hogy könnyebben átlátható legyen.

 

1. Első nagy emelkedő

Erre röviden annyit tudok mondani, hogy emberkínzás. Voltak benne kellemesen emelkedő részek, és olyanok is, amiket alig bírtam kitekerni. Na meg persze a 12. fokozat is igénybe lett véve: a kőzúzalékon csak tolni lehetett. Mellettem felment két emberke, csak néztem, hogy ez most miért jó nekik. Már itt sok defektszerelő embert láttam. Nedves volt az út és milliónyi éles kő várt áldozataira.

 

 

 

2. Első nagy lejtő

Ha az első rész emberkínzás volt, akkor ez merő kerékpárkínzás. Rengeteg f0s utat láttam már, friss Divide „élményekkel” álltam rajthoz, de ez… Mindkét féket folyamatosan húzva szkenneltem a terepet, hogy mi a biztonságos és járható út. Itt jegyezném meg, hogy a vadiúj 2,4” Ardent külsők remekül helyt álltak. 1,5 bar körül mentem elül-hátul. Első kerék egyszer sem csúszott meg, hátsó meg tényleg fully élményt nyújtott. Érezhetően rugózott a bringa elől hátul. A másik dolog, hogy semmilyen rizikót sem vállaltam be lejtőzésnél. És lehetőség szerint nem szabad a nyeregben ülni. Itt találkoztam Zsiga Úrral is. Reméltem, hogy összefutunk, de nem épp így, defektszerelés közben.

 

 

 

 

 

3. Hallstatti vonatozás

Törekedtem arra, hogy ne egyedül menjek. Nagyon lassú vagyok síkon és a szélárnyék fontos tényező. Egész jól elvoltam egy srác kerekén, amíg el nem kezdett emelkedni az út. Ő rögtön bedobta a vasmacskát. A tóparti frissítőpont után egymagam voltam. Itt ejtettem meg az egyetlen (!) pisiszünetemet is. A frissítési taktika a következő volt: dinnye, banán, sótabletta, izo kulacs, vizes kulacs. Kb. mindegyik frissítőnél. RetTenet hőség volt. Volt összesen kb. 6 állomás. Ez azt jelenti, hogy 8 liter vizet megittam, plusz a táplálékkal bevitt víz. És a célban sem az volt az első dolgom, hogy a WC-t keressem. Váltottam néhány szót egy magyar sráccal, aki nagyon el volt kenődve. 3 év kihagyás után jött el a B-távra. Elképesztő.

 

 

4. Salzberg szerpentin

A tókörön már tudatosan spóroltam erre. Nem jól, de ment. Egészen addig, míg a nyergem le nem billent. Egy fordulóban megálltam visszabillenteni (Saddle Adjust app legyen a telódon). Levetkőztem, megvártam míg a testem visszahűl üzemi hőfokra és mentem két cseh (?) mögött. Csávókám szukázás közepette elesett egy fém vízelvezetőben. Hál’ égnek volt mire fognom, hogy miért nem tudtam kitekerni a szerpentint teljesen. Volt pár méter, amíg tolhattam. Sóbányát követően alig bírtam tolni a bringát. A jobb talpam eléggé fájt/húzódott, szerintem valami kavicsot nem vettem ki időben a cipőből.

 

 

 

 

 

5. Irány a verseny csúcsa

A bevált taktikához folyamodtam. Saját, épp kellemetlen tempó, vörös zóna alatt, külső íveken kanyarvétel, félméztelenül. Égjen a zsír és a bőr. A 2019-es versenyen itt kereken 4 °C volt, most 24 °C. Hőmérséklettől függetlenül kemény hegy. Innen következett a verseny legjobb lejtőzése. Flow-feeling a javából. Ha valaki tériszonyos, az ne jöjjön ide. Egy rontott kanyar és adieu élet. Garmin sokat segített hajtűkanyarok bevételénél. Rettentő élvezetes volt. Nagy sebesség és az izzadt mez miatt az elején vacogtak a fogaim. Megérkezni a Gossauseehez pedig nagy-nagy élmény.

 

 

6. Befutó

A verseny utolsó 25 km-re az amolyan érjünkmárbe hangulatban telt. A tóparton megint próbáltam vonatozni A-srácokkal. A 26-10 áttétel majd kipörgött. Kíváncsi voltam mennyi maradt a tankba na… Aztán elengedtem ezt a szándékot és begurultam a célba. Akkora embertömeg volt, hogy nem ismertem rá a városra.

Összesített értékelésben a 433. helyen futottam be. Számításaim szerint az emberek 91 %-a gyorsabb volt nálam. A kategória (M20) helyezésem 54. Érdekesség, hogy a versenyt egy 22 éves srác nyerte, aki majdnem fele annyi idő alatt teljesítette a távot. Egészségére!

 

 

 

 

7. After

Nyújtás után elég diszorientált voltam. Vettem két pizzát, bringát mostam, majd beraktam az autóba, póló, zuhany, és megnéztem még a sötétedés előtti befutókat. Azért nem semmi lehet 200 km után Bon Jovi zenére befutni. Felvettem videóra, hogyan ünnepelték a nézők a befutókat… Még én is libabőrös lettem.

 

 

Trophy +1. nap

Reggel 8 óra, borzasztóan másnapos vagyok. Minden létező izmom elfáradt a testemben. Tenyér, ujjak, mell, lábak, talp, derék… Összeszedtem magam és elmentem a Freibadba egy órára kiáztatni a testem. Minél kevesebbet akartam a hőségben autózni.

Útközben megálltam egy benzinkútnál, ahol mindent kétszeres szorzóval kínáltak. Megvettem a legolcsóbb kávét 2 euróért és uzsgyi tovább. Pár random idióta autóst leszámítva nem volt semmi különösebb történés az autópályán. Remek koncertet adtam magamnak. Szunya után kimostam a ruhákat, táskákat, rendet raktam nagyjából a verseny után. A bringára még ráfér egy második mosás.

 

Konklúzió:

Nem véletlenül hívják Ausztria legnehezebb hegyikerékpáros versenyének. A 70 € beugróért sokat kap vissza az ember. Időmérés, ilyen-olyan energiaszeletek rajtcsomagban (10 €), bőséges ellátás frissítő pontokon, tésztajegy (7 €), távnak megfelelő színű póló, tombola jegy (amivel értékes ajándékokat lehet nyerni), masszázs jegy (15 € alsóhangon), ingyenes belépő a strandra (7 €), kuponfüzet, amivel szintén sokat lehet „spórolni”. Ha a fenti kuponokat összeadjuk, már csak fele annyiba került a verseny. Az üzemanyag sokat ront sajnos az összképen. Nekem „csak” 600 km-t kellett oda-vissza utaznom. Mo-ról utazva, 800-1000 km-rel lehet számolni. Ez mintegy 70 l benzin, ami 480-al számolva is 35k HUF. Társas utazók előnyben! Én 20 €-ért tankoltam még pluszba 10 litert, hogy biztosan elég legyen majd a sprit Magyarországig.

A Trophy hű a nevéhez. Mindegy milyen távon indulsz, elegendő kihívást fog jelenteni.

 

Ajánlás:

A B-távot nyugodt szívvel senkisem sem ajánlanám. Ez egy ultra verseny, ultra szivatós részekkel teletűzdelve. A C-táv az, ami még egészséges, és még arányban van egymással az élmény szenvedéssel. Az A-távot nem érzem lehetetlennek. Ha indulnék rajta, biztosan vennék egy kéttányéros hajtóművet, és egy első váltót. CO2 pumpa mellett vinnék magammal hagyományos pumpát, tubeless folyadékot és tartalék külsőt is. Nem hülyeség a külsőbe tehető insert sem. Meg egy fully sem hátrány, taposó pedállal jól el lehetne lenni. Meg egy átlagon felüli alapállóképesség sem árt. Az A-távosok bizony eltekertek mellettem az emelkedőkön.

Hazai maratonokhoz képest minden egy kicsit nagyobb/több. Nagyobb hegyek, több szurkoló, hosszabb ideig tartó libabőr.

 

Videó:

Készült videó is a versenyről.

 

100-as oktánszám

Posted on by Blue-Wanderer

A következő, tankolással kapcsolatos bejegyzés sok véletlen egybeesés különös színjátékról szól.

Kezdjük azzal, hogy nem teli tankkal indultam el (1),

és a határ mentén tankoltam (2).

Le volt zárva egy bal oldali kút (3)

és a másik kútnál zárva volt a 95-ös benzincsap (4).

Jobb híján akkor tankoljunk 100-as benzint. Nem volt elég magyar készpénzem (5),

az új magyar bankkártyám pedig még nem érkezett meg (6).

Akkor marad az osztrák kártya, aminél ugye átváltás is van. Mire kiérek látom türelmetlenkednek az emberek, mert hosszú a sor mögöttem. Hát bocsánat, csak elmehet az ember WC-re, meg csak lemoshatja a szélvédőjét, ha már majd’ 800 Ft-os literáron tankolt az állomáson.

És akkor az adattáblázat:

[table id=1 /]