Salzkammergut Trophy B-táv, Egy természetjáró naplója

Előzmények:

Európa legnehezebb hegyikerékpáros maratonjaként hirdetett rendezvény. Kell-e más információmorzsa az induláshoz? Egy vérbeli montisnak bizony ott a helye!

2019-ben ZKSE csapattal utazva vettem részt a megmérettetésen. C-táv, bő 5 óra esőben, 80 km a festői osztrák hegyvidéken, ami alatt majd 2500 m szint került a lábakban. Ez már nem lelkes amatőrök versenye. 4 fok volt a hegytetőn, az egyik csapattársamnak még az az ajka is belilult. Nem kérdés, hogy újra próbára teszem magam.

Az (egyelőre) elérhetetlen A-táv-on nem sokat gondolkoztam. A B-táv (121 km/3800 m) viszont egy remek ultra versenynek tűnik.

Felszerelés:

A Hungarian Divide-on egészen lelapult a gumi mintázata. Már előzőleg észleltem, hogy meredek, kavicsos úton bizony elkapar a kerékpár. Mivel sürgősen kellett, a használt piacon akadtam egy pár Maxxis Ardentre. A nyugdíjazott 2,25” helyett így már 2,4”-el vágok neki az osztrák hegyeknek. Elöl-hátul ez a max, amit minimális sárférőhellyel elbír a bringa. A komfortérzeten is nagyot dobtak a gumik.

Úgy döntöttem, hogy bikepacking táskákkal felvértezve vágok neki a versenynek.

A váztáska könnyű, és rengeteg mindent bele lehet pakolni. Esőkabát, tartalékbelső, defektjavító készlet, alapvető szerszámok, tartalékcsavarok/ váltófül, minipumpa, extra CO2 patron, powerbank, tartalékakksi és kamera, kesztyűk stb.

A kulacsokat majd a kormányon helyet kapó feedbagekbe fogom tenni. Így nem kell mindig hajolgatni a kulacsokért. Sok kaját/piát nem kell vinni, mert bőséges az ellátás a frissítőpontokon.

A 26T első lánctányér marad. Jobb a térdnek a magasabb fordulatszám. A verseny vége felé pedig jól fog jönni a könnyebb áttétel.

Taktika:

Nincs különösebb taktikám. Mivel B-távon már vannak szintidők (38 és 87 km-nél), ezért az emelkedőkön szeretnék egy lendületesebb tempót vinni. Lejtőn lefelé meg óvatosan gurulni és közben minél többet pihenni. Cél még, hogy idén kitekerjem a Salzberg-et. Múltkor sajnos nem tudtam, mert megálltak előttem tolni és helyhiány volt.

Trophy -1. nap:

A bringa bikepackingesen felmálházva. Kormányon lesz két kulacs, felraktam a váztáskát is. Szerszámok, tartalék belső, némi kötszer, esőkabát, őszi kesztyű, akksik, defektjavító készlet, co2 pumpa. Az elektronikát tekintve van Gopro és Garmin. Szállást nem foglaltam, ha már van nagy autó, kihasználom.

Trophy 0. nap

Volt egy vihar éjszaka, rendkívül rosszul aludtam. Meló után elugrottam bringaboltba, majd némi takarítás után irány Bad Goisern. Az autópálya rész nem volt mámorító, de az azt követő hegy és tóvidék már szemet gyönyörködtető volt.

19-kor érkeztem meg. A városban gyors kerestem egy közeli parkolóhelyet, hogy a rajtcsomagot át tudjam venni. Megkerestem a mezátvevő standot. A tavalyi szép zöld mezeket már elkapkodták. Az idei sárgáért még felárat is kellett fizetnem. Holnap tesztelem. Két pár zoknit is beszereztem. A standok mellett a bringák sem voltak rosszak. Lehet nyálat csorgatni. S-Works, Epic, sok fully. Nem csoda, hogy népszerűek. Pasta partin is részt vettem, mert tippem nincs mikor érek be holnap és hogy akarok-e éppen pasztát enni. Az esti partit is megskubiztam. Az alulöltözött lányokat leszámítva nem volt semmi látnivaló.

Trophy versenynap:

Nem mondom azt, hogy különösebben melegem lett volna az éjszaka. Viszonylag jól tudtam aludni a derékaljon és hálózsákban. Szépen bemüzliztem, összeraktam a bringát, ellenőriztem a felszerelést. Powerbank helyett csak gopro akksikat raktam el, esőkabát helyett mellényt és karmelegítőt. Sosem lehet tudni. Kulacstöltés után beálltam a rajthoz. Eszméletlen hány résztvevője volt a versenynek. Mintha csak valami laza gurulásra mentünk volna. A versenyt szakaszokra bontottam, hogy könnyebben átlátható legyen.

1. Első nagy emelkedő

Erre röviden annyit tudok mondani, hogy emberkínzás. Voltak benne kellemesen emelkedő részek, és olyanok is, amiket alig bírtam kitekerni. Na meg persze a 12. fokozat is igénybe lett véve: a kőzúzalékon csak tolni lehetett. Mellettem felment két emberke, csak néztem, hogy ez most miért jó nekik. Már itt sok defektszerelő embert láttam. Nedves volt az út és milliónyi éles kő várt áldozataira.

2. Első nagy lejtő

Ha az első rész emberkínzás volt, akkor ez merő kerékpárkínzás. Rengeteg f0s utat láttam már, friss Divide „élményekkel” álltam rajthoz, de ez… Mindkét féket folyamatosan húzva szkenneltem a terepet, hogy mi a biztonságos és járható út. Itt jegyezném meg, hogy a vadiúj 2,4” Ardent külsők remekül helyt álltak. 1,5 bar körül mentem elül-hátul. Első kerék egyszer sem csúszott meg, hátsó meg tényleg fully élményt nyújtott. Érezhetően rugózott a bringa elől hátul. A másik dolog, hogy semmilyen rizikót sem vállaltam be lejtőzésnél. És lehetőség szerint nem szabad a nyeregben ülni. Itt találkoztam Zsiga Úrral is. Reméltem, hogy összefutunk, de nem épp így, defektszerelés közben.

3. Hallstatti vonatozás

Törekedtem arra, hogy ne egyedül menjek. Nagyon lassú vagyok síkon és a szélárnyék fontos tényező. Egész jól elvoltam egy srác kerekén, amíg el nem kezdett emelkedni az út. Ő rögtön bedobta a vasmacskát. A tóparti frissítőpont után egymagam voltam. Itt ejtettem meg az egyetlen (!) pisiszünetemet is. A frissítési taktika a következő volt: dinnye, banán, sótabletta, izo kulacs, vizes kulacs. Kb. mindegyik frissítőnél. RetTenet hőség volt. Volt összesen kb. 6 állomás. Ez azt jelenti, hogy 8 liter vizet megittam, plusz a táplálékkal bevitt víz. És a célban sem az volt az első dolgom, hogy a WC-t keressem. Váltottam néhány szót egy magyar sráccal, aki nagyon el volt kenődve. 3 év kihagyás után jött el a B-távra. Elképesztő.

4. Salzberg szerpentin

A tókörön már tudatosan spóroltam erre. Nem jól, de ment. Egészen addig, míg a nyergem le nem billent. Egy fordulóban megálltam visszabillenteni (Saddle Adjust app legyen a telódon). Levetkőztem, megvártam míg a testem visszahűl üzemi hőfokra és mentem két cseh (?) mögött. Csávókám szukázás közepette elesett egy fém vízelvezetőben. Hál’ égnek volt mire fognom, hogy miért nem tudtam kitekerni a szerpentint teljesen. Volt pár méter, amíg tolhattam. Sóbányát követően alig bírtam tolni a bringát. A jobb talpam eléggé fájt/húzódott, szerintem valami kavicsot nem vettem ki időben a cipőből.

5. Irány a verseny csúcsa

A bevált taktikához folyamodtam. Saját, épp kellemetlen tempó, vörös zóna alatt, külső íveken kanyarvétel, félméztelenül. Égjen a zsír és a bőr. A 2019-es versenyen itt kereken 4 °C volt, most 24 °C. Hőmérséklettől függetlenül kemény hegy. Innen következett a verseny legjobb lejtőzése. Flow-feeling a javából. Ha valaki tériszonyos, az ne jöjjön ide. Egy rontott kanyar és adieu élet. Garmin sokat segített hajtűkanyarok bevételénél. Rettentő élvezetes volt. Nagy sebesség és az izzadt mez miatt az elején vacogtak a fogaim. Megérkezni a Gossauseehez pedig nagy-nagy élmény.

6. Befutó

A verseny utolsó 25 km-re az amolyan érjünkmárbe hangulatban telt. A tóparton megint próbáltam vonatozni A-srácokkal. A 26-10 áttétel majd kipörgött. Kíváncsi voltam mennyi maradt a tankba na… Aztán elengedtem ezt a szándékot és begurultam a célba. Akkora embertömeg volt, hogy nem ismertem rá a városra.

Összesített értékelésben a 433. helyen futottam be. Számításaim szerint az emberek 91 %-a gyorsabb volt nálam. A kategória (M20) helyezésem 54. Érdekesség, hogy a versenyt egy 22 éves srác nyerte, aki majdnem fele annyi idő alatt teljesítette a távot. Egészségére!

7. After

Nyújtás után elég diszorientált voltam. Vettem két pizzát, bringát mostam, majd beraktam az autóba, póló, zuhany, és megnéztem még a sötétedés előtti befutókat. Azért nem semmi lehet 200 km után Bon Jovi zenére befutni. Felvettem videóra, hogyan ünnepelték a nézők a befutókat… Még én is libabőrös lettem.

Trophy +1. nap

Reggel 8 óra, borzasztóan másnapos vagyok. Minden létező izmom elfáradt a testemben. Tenyér, ujjak, mell, lábak, talp, derék… Összeszedtem magam és elmentem a Freibadba egy órára kiáztatni a testem. Minél kevesebbet akartam a hőségben autózni.

Útközben megálltam egy benzinkútnál, ahol mindent kétszeres szorzóval kínáltak. Megvettem a legolcsóbb kávét 2 euróért és uzsgyi tovább. Pár random idióta autóst leszámítva nem volt semmi különösebb történés az autópályán. Remek koncertet adtam magamnak. Szunya után kimostam a ruhákat, táskákat, rendet raktam nagyjából a verseny után. A bringára még ráfér egy második mosás.

Konklúzió:

Nem véletlenül hívják Ausztria legnehezebb hegyikerékpáros versenyének. A 70 € beugróért sokat kap vissza az ember. Időmérés, ilyen-olyan energiaszeletek rajtcsomagban (10 €), bőséges ellátás frissítő pontokon, tésztajegy (7 €), távnak megfelelő színű póló, tombola jegy (amivel értékes ajándékokat lehet nyerni), masszázs jegy (15 € alsóhangon), ingyenes belépő a strandra (7 €), kuponfüzet, amivel szintén sokat lehet „spórolni”. Ha a fenti kuponokat összeadjuk, már csak fele annyiba került a verseny. Az üzemanyag sokat ront sajnos az összképen. Nekem „csak” 600 km-t kellett oda-vissza utaznom. Mo-ról utazva, 800-1000 km-rel lehet számolni. Ez mintegy 70 l benzin, ami 480-al számolva is 35k HUF. Társas utazók előnyben! Én 20 €-ért tankoltam még pluszba 10 litert, hogy biztosan elég legyen majd a sprit Magyarországig.

A Trophy hű a nevéhez. Mindegy milyen távon indulsz, elegendő kihívást fog jelenteni.

Ajánlás:

A B-távot nyugodt szívvel senkisem sem ajánlanám. Ez egy ultra verseny, ultra szivatós részekkel teletűzdelve. A C-táv az, ami még egészséges, és még arányban van egymással az élmény szenvedéssel. Az A-távot nem érzem lehetetlennek. Ha indulnék rajta, biztosan vennék egy kéttányéros hajtóművet, és egy első váltót. CO2 pumpa mellett vinnék magammal hagyományos pumpát, tubeless folyadékot és tartalék külsőt is. Nem hülyeség a külsőbe tehető insert sem. Meg egy fully sem hátrány, taposó pedállal jól el lehetne lenni. Meg egy átlagon felüli alapállóképesség sem árt. Az A-távosok bizony eltekertek mellettem az emelkedőkön.

Hazai maratonokhoz képest minden egy kicsit nagyobb/több. Nagyobb hegyek, több szurkoló, hosszabb ideig tartó libabőr.

Videó:

Készült videó is a versenyről.

Share on Facebook