Előzmények:
Idén is szerettem volna egy olyan túrát, aminek a teljesítése kihívás, ugyanakkor egyben nyaralás is. A Quick Bite! a Seven Serpents rövidített változata. A nehéz, gyalogtúrás emelkedők hiányoznak belőle, de nem kell félni. Ezen az útvonalon is van elég 10% feletti emelkedő, 1000 m feletti csúcs és bizony tolni is kell a felmálházott bringát.
Helyszín és időpont:
Ljubljana
2022.05.06. Szombat
Előkészületek
A felkészülés nem volt túl tökéletes. Utazás előtti napon vettem egy nagyobb hátizsákot, mert egyszerűen nem volt elég tároló helyem a bringás táskákban. A túrán próbáltam ki először a levegős matracom. A hátsó kerék szelepe meg eltömődött. Cserélni már nem tudtam, szóval imádkoztam, hogy ne kelljen hozzányúlni. Az útvonalat nem igazán tanulmányoztam. A tervem az volt, hogy napnyugtáig megyek, tábort verek és másnap folytatom. Némi tervezés nem ártott volna, mert az út elég remote környékeken vitt keresztül. Az első két napon alig volt bolt/étterem, Cres szintén zenész, Isztriáról nem is beszélve.
Maga a vonatút szuper volt. Direkt kapcsolat van Bécs és Trieszt között és a vonat átmegy Ljubljanán is. A könnyű elérhetőség fontos szempont volt a verseny kiválasztásánál.
Első nap: Apró szlovén falvakon át
Sajnos a kamera mellpántját otthon hagytam, így csak korlátozottan tudtam videózni. A rajtnál kaptunk ugyan egy sisakra való tartót, gopro csavart viszont nem mellékeltek hozzá.
Ljubalanában épp terepfutóverseny volt és jól belekontárkodtunk. Egy tisztességes emelkedőn át jutottunk ki a városból. Ezt követően gravel paradicsom jött. Néha már-már unalmas is volt a széles kavicsos út. A táj viszont izgalmassá tette. Apró szlovén falvak garmadáján keltünk át.
Lejtőkön luxus érzetet adott a 2,3″ első gumi. Az időjárás változatos volt. Volt hogy 30 fokot mutatott az óra, volt hogy zuhogott az eső. Egy zivatarfelhő pont érintette a környéket.
Az egyedüli látnivaló Predjamában található sziklaoldalba épült vár volt. Itt szépen megmosakodtam, majd elmentem keresni valamit enni, mert a müzlit már erősen untam. Kifosztottam egy pékséget és kimentem a városból alvóhelyet keresni. Fél éve nem állítottam sátrat, és sajnos a sötétben elsőre nem is sikerült. De lesz még elég alkalom kitanulni ezt a mesterséget.
109,60 km
1702 m
7:40:49
14,3 kph
140 bpm
71 rpm
21 °C
Második nap: Hegyek árnyékában
Az éjszaka elég rosszul aludtam elszomjazás miatt. Ittam én mint a kacsa, mégis kevés volt. Reggelig pár korty vizem maradt csak, amit a hegytetőig próbáltam beosztani. Mindig szoktam egy kortyot hagyni a kritikus pillanatokra. Most ez is elfogyott. Némi nehézség árán, de eljutottam a mai nap egyetlen városkájába Cerknicába. Itt 1 liter teát és némi kávé gond nélkül eltűnt a gyomromban. Aztán megpróbáltam feltankolni a benzinkúton, de csak junk food volt. A hétvégén nagyon hiányzott az otthon hagyott kemping főzőm.
A meleg miatt vizes kendót tettem a fejemre. A tó és a hegyvidék páratlan látványt nyújt, de azért a sok szint és KAVICS megnehezítette az életem. A nap végére már egyfajta kavicsbetegség alakult ki bennem. A nap utolsó nagy emelkedője testileg, morálisan és még sok egyéb módon is megviselt. Látvány az egyenlő volt egy 4 méter széles gravel úttal és a két oldalt lévő vegetációval, ha épp nem volt szakadék az egyik oldalon. A lejtő a végén jó volt, de a downhill énemnek karcsú vigasz.
A nap kezdett nyugovóra térni, én pedig ráleltem egy rendkívül szimpatikus rétre. Nem tudom mennyire volt jó döntés ott tábort verni, de a látvány pazar volt. Sem energiám, sem kedvem nem volt tovább menni. Az éjszaka fogvacogtatóan hideg volt, pedig beöltözve aludtam.
105,14 km
2076 m
8:01:49
13,1 kph
130 bpm
68 rpm
19 °C
Harmadik nap: Végre tenger!
Hűha, kezdem elveszti a napokat… Igazi számkivetettnek érzem magam.
Egy átvacogott éjszaka után már az első lejtőn sejtelmesen tetszelgett a tenger. Az odavezető út viszont hosszú volt és főleg köves. Az első néhány órában sem én sem a bringa nem érezte jól magát. Aszfalt, sík, szembeszél… Az autópálya melleti útnak búcsút intve biza eljött a monti ideje. Brutál darabos gravel. Mindenki előtt meghajlok, aki lement, letolta, vagy egyéb módon jutott át rajta. Egyik ilyen lejtőn a bal sípcsontommal is közelebbi kapcsolatba került egy kő… Nem esnek jól az ilyen alacsonyan repülő kavicsok.
Krk szigete előtt egy benzinkutat véltem felfedezni. Fresh corner… Ez kell nekem. Fel is vásároltam a fél kutat. A sziget elején a Garmin nem szólt, hogy vége a tracknak es ujat kene betölteni. Szóval az első kanyar nekem kimaradt. Távolságban nem volt nagy különbség a “levágás” és az eredeti út között. Későn vettem észre, így már nem mentem vissza.
Miután beértem egy szimpatikus tengerparti településre rögtön le is táboroztam az első étteremnél. Húsleves, hal, sült krumpli. Igazi ínyencségek a tegnap esti 6 müzliszelet után. Ezután már csak fakultatív kilométereket gyűjtöttem, mert szerda este azért jó lenne beérni. Kempinghely keresés tengerparton nehézkes. Lejtő, emelkedő, túl sziklás, nem eldugott… Finnyás vagyok na.
103,23 km
1459 m
12:39:53
14,6 kph
124 bpm
63 rpm
21 °C
Negyedik nap: Sziget kalandok
A sátrazást a kövek és a szúnyogok megnehezítették. Nem könnyű ideális alvóhelyet találni. Fű által benőtt utat találtam, ami extra kényelmet adott. Reggel is a véremet adtam. Mert ezek a dögök nem alszanak, hanem végig lesben állva várvak az áldozatukra. A Krk sziget rövid meredek emelkedői megziláltak, így nem jól haladtam. Meg persze néha meg kellett állni nézegelődni, táplálkozni és zenélő dobozkát venni… Angol és német nyelvvel maradéktalanuk ki lehet jönni. A kompokkal nem igazán volt szerencsém. Minkét alkalommal pár perccel érkezésem előtt indult el a komp. Amit tulajdonképpen nem bántam, mert volt idő pihenni, és megnézni a verseny állását, na meg hogy ki miket hagyott el út közben.
Cres szigetének első emelkedője… 28 fok, no árnyék, 7-10%. Nyami. Ilyen érzés nyáron fagyinak lenni. Igazából csak SOS szünetekre álltam meg. A sziget másik oldala kitűnő gyalogtúra terep. Montival elment, én nem értem gravel bicósok hogy csinálják. Szépen lezötykölődtem a ferry ig. Megvolt az első Lasko sör is a túra alatt. Sajnos teljes lélekjelenlétet igényel az út, így alkoholizálni nem igazán lehetséges. Már egy ideje nem számolom, hányféleképpen lehet rajta meghalni. Csak is kizárólag haladó bringásoknak ajánlom a részvételt. A sört kivetően enyhe hidegrázásom lett.
Kezdeményezni fogom, hogy a kompkikötóket ne tengerszint magasságra építsék. Nem hiányzott ez így a végére. Egy partmenti településen találtam egy éppen épülőfélben lévő házat. Biwakolók kedvenc épületei. Holnap korai indulás lesz. Nem csak azért, mert várhatóan korán érkeznek a munkások (szeretem elkerülni a konfrontációt), hanem mert a csapadék góc is megérkezik ebédidőre.
91.90 km
1999 m
12:25:36
12,8 kph
127 bpm
67 rpm
20 °C
Ötödik nap: Túlélő túra
129,75 km
1999 m
14:31:14
12,8 kph
122 bpm
65 rpm
12 °C
Utózöngék:
Pár finisher összeszedett a főtéren aztán lezuhanyozhattam náluk. Utánam még egy ázott kutyaszagú olasz fiú-lány páros ért be. Brutál erősek voltak, le a sisakkal előttük. Utoljára Belgrádban (2018?) aludtam hostelben. Érdekes élmény koedukált hostelben megszállni. Egészen nagy a különbség a szóló sátrazáshoz képest. Nem voltak zajok (csak horkolás), s szél sem. A reggeli is benne foglaltatott az árban és a kelleténél kicsit több időt töltöttem a kávé-tea saroknál. Még a Zucker-méz készletet is megdézsmáltam.
Aztán szereztem cipellőt a Geox boltban, még a mini cipőkanalikat is lenyúltam. Na jó, ők adtak “önként” oda. Utána véletlenszerűen megtaláltam a város legdrágább farmerboltját. De nem baj, úgy is akartam még egy nadrágot venni. Száraz cuccokban azért jelentősen nő az ember komfortérzete.
Délután vonatút követlezik. Megpróbálok minéll több kcal-t magamba tolni és holnap bemegyek egy fél munkanapra. Kell a pínz és a szabadnapok, hogy ősszel is tudjak bikepackingolni.
Természetesen egy ilyen verseny nem ér véget a célbaérkezéssel. Vonatút előtt kicsit optikailag rendbe tettem a bringát és kifosztottam a vasútnál lévő boltot. Nem feltétlen olcsó, de remek kész ételeket árulnak. Leves, rizs, pizza, 3-4 liter víz. Még az elhagyott fogkrémem utódját is megtaláltam extra cuki mini kefével. Minden adott volt tehát egy kényelmes hazaúthoz. Ljubljana környékén viszont vonatváltásra került sor. A vonatváltást egy buszos intermezzo követte, ami alapból nem probléma. Mit csinalsz viszont a bringával:
A) Berakod a raktérbe
B) eltekersz a következő állomásig.
50-50 arányban éltünk a fenti lehetőségek egyikével. Én kivettem az első kereket és gond nélkül befért alulra a bicó. A leányzó pici bringája simán bement bármiféle hókuszpókusz nélkül. Két srác meg tekert egyet. Őszintén nekem esőben es 12 fokban nem sok kedvem lett volna hozzá.
A túra után term. átnéztem a bringa forgó alkatrészeit. A jobb pedálból kimosódott a kenőanyag. Ezt leszámítva nem volt más gond.
Konklúzió:
A bringa és szerény testem remekül bírta a megpróbáltatásokat. Gyakoraltilag ez volt a Di2 elektromos váltóm első komoly tesztje. Az erőkifejtés nélküli váltás szerintem nagyon jó dolog. A hátizsákos túrázás szintén bevált. A táska hátsó részén egy vas található, ami elemeli a háttól az anyagot, így remekül szellőzik. Mivel mindig volt elég tárolókapacitásom, így nem hagytam el semmi fontos dolgot. Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy gyakorlatilag többet aludtam a túra alatt mint a hétköznapokban. Az útvonal meglehetősen remote. Az egyedüli dolog, amit hiányoltam az a gázfőzőm volt. Inkább cipeltem volna plusz fél kilót, de mindig rendelkezésemre állt volna meleg ital/étel. Az út vonalvezetése szép, néhol unalmas a sok gravel, meg néhol a meredekségi szög nem emberbarát, de remekül jutalmaznak a táj és a szép kilátások.
A Hungarian Divide-al nem összehasonlítható, hiszen itt azért már nem árt, ha az embernek van magashegyi tapasztalta és a tenger/szigetvilág sem hozható párhuzamba a magyar táj szépségével. Meg idegen nyelv ismerete is szükséges, bár a voda-val remekül el lehet boldogolni.
Ajánlás:
A QuickBite! pont azon a keskeny részen helyezkedik el a bikepacking túrák palettáján, ami kellő kihívást nyújt, ugyanakkor minden elszánt, felkészült bringás számára teljesíthető.
A hosszabb változat sok gyalogtúra részt is tartalmaz, aminek én speciel nem látom értelmét.
