Mecsek Enduro 2021 Beszámoló

I. nap Pályanéző

Talán sokat elmond az enduro szakág népszerűségéről, hogy én Pécsen laktam két évig, de sosem hallottam róla, hogy ilyen kiépített pályák vannak a környéken.

A szállást egy kolléganő foglalta a szomszéd településen, Pécsváradon. Gondoltam szépen kitekerek majd, arra a rövid útra nem érdemes elővenni az autót. Nem állítottam be ébresztőt (mert nyaralunk, vagy mi), és rögtön 2 óra “csúszással” kezdtem a napot. Ez az autóhanyagolás nem biztos, hogy okos ötlet volt, mert miután átvettem a rajtcsomit mondták, hogy hátvédővel és fullface-el lehet menni pályát járni. Akkor fordultam egy kört. Csak 16 km, 150 m szint oda-vissza. 😊

Na de végül sikerült elkezdeni a pályajárást. Elsőnek szemügyre vettem Kövestetőt, mert azzal kezdett a mezőny. Fél óra alatt kényelmesen teljesíthető volt. A pulzusom elég magas volt, nem szoktam ennyire „izgulni“ verseny előtt.

Az S1-es Karamella pálya remek kezdő pálya volt, sok csiki csukival, rezsűvel, nehéz technikai elem nélkül. A guminyomást viszont elfelejtettem a hegytetőn beállítani, így kicsit fura volt 3 baron lejtőzni. A visszavezető út meredek volt, de épp tekerhető félszáraz körülmények között.

Az S3 pálya (nem tudom milyen ízvilágra keresztelt) már tartogatott meglepetéseket. Már rögtön a kezdeténél volt egy jókora szikla, amit be kellett nézni. Sok meredek, döntött kanyar volt benne, amik szerencsére megfogták a bringát. Volt egy necces sziklás rész középen, ott elsőre majdnem fent akadtam, másodjára simábban ment. Az ilyen esetekben egy jó felfüggesztés aranyat ér. Döntött kanyarok itt is voltak, amik nem tűntek szimpatikusnak esőben, de szárazon fun volt.

Az S4 Tuttifrutti pályán több ugró volt, meg volt egy parás szikla is rajta, ami szárazon is épp elég elrettentő volt, szóval itt már gondolatban bekészítettem a nyúlcipőt. Utána nem sokkal volt egy rámpa, ami mögé szerencsére raklapokat raktak a szervezők, így gurulható volt.

Az S2/5 pálya egy s ugyanaz volt, ami a Hármashegyről indult. Nem esett jól a 20%, de kanyargózva felmentem rajta. Kéne egy nagymamásabb áttétel jövőre. A pálya hasonló a többihez, de jóval hosszabb (magasabbról is indul). És én imádom az ilyen kígyózó ösvényeket, ahol csak egy-két kisebb drop van. A kidőlt fánál majdnem sikerült elsőre fejreállnom. Hasznos az ilyen előzetes pályanéző. A pálya katlanos részén látszott, hogy esőben elég reménytelen vállalkozás lesz.

Az S6 pálya kimaradt, mert menni kellett a lasagne-ért a kávézóba. Este betámadtam a Decát némi extra rétegért. Esőkabát, karmelegítő, tartalékkesztyűre esett a választásom. Az időjárás aggodalomra adott okot.

II. nap Versenynap:

Rendrakás, és reggeli után irány a tettek mezeje, Hosszúhetény. Anno voltam itt outi kritériumversenyen, XC maratonon, és most bővült a lista egy enduroval. Állt a víz a 6-oson. Néhol nem csak esett, hanem csak úgy zúdult lelfelé az eső az égből. A hegyek ködbe burkolóztak és első ránézésre nem voltak túl montis csalogatóak. Parkolóban átöltöztem, de már a rajt előtt beázott a cipőm. A nyári spd cipő-kamásli nem feltétlen volt nyerő kombo. Ha a Salzkammergut Trophyt kibírta, bíztam benne, hogy ma sem hagy cserben. 4 helyett 2-en indultunk el Kövestető felé. Már az elején látszódott, hogy a szintidők a mai napon nagyon harapósak lesznek. Betoltam a tetőn egy csokit, meg egy gyümipürit. Az volt a taktika, hogy Hármashegy előtt mindig időben étkezem, hogy legyen energiám felmenni.

S1 pálya járható volt, nyomokban élvezeti értékeket is tartalmazott, a vége fele pár szekció mission impossible volt, de ügyesen áttoltam az akadály mellett. A transzfer szakasz ma nem volt tekerhető, még tolni is megterhelő volt. Végigtekertem a meredek részeket és úgy értem fel az S2 kezdetéhez 1-2 perccel szintidőn belül.

A felső szakasz teljesen jó volt, nem is hittem el, hogy járható volt az út. Egy döntött kanyarban sajnos elvesztettem azt a kevés kontrollt is, ami volt és jobb combomat odavertem. A lenti katlanoknál estek keltek az emberek. Itt elég sokat szenvedtem, mire vissza tudtam menni a pályára. Valaki motorcross versenyző modjára feldobta a bringát a tetőre, ő meg visszacsúszott. A dolog pikantériája, hogy leérkezés után nem lehetett közvetlenül menni a kövi szakaszhoz, hanem vissza a rajtsátorba… Gondoltam becsületből megsprintelem az emelkedőt és felértem a rajtomra.

Az S3-on is működött a fél lábas spd kanyarodási technikám. Gond csak ott volt, amikor bal-jobb kanyar követte egymást, mert nem mindig volt idő „lábváltásra“. A tegnap megismert sziklás részen valahogy lejöttem egy darabban (kössz bringa), utána már csak a túlélésre törekedtem.

Az S4 kezdete előtt volt egy nagyobb időablak. Kicsit megtakarítottam a teleszkópokat, pedált, markolatot. Meredek genyó volt ez is, pár futós résszel. A rámpán le tudtam jönni, de olyan jó lendületet adott, hogy nem tudtam utána lefékezni. Az eredmény egy bukfenc, elrepülő kamerával. Szerencsére egy néző összeszedte nekem. Ennek a pályának az alsó részét még jobban súlytotta a sár. Az S5 mászáson felméretem a testi/technikai állapotom. Lánc nem látszódik a sártól, de a váltó szuperül működik, fékek rendben voltak, teleszkópok szintúgy. Testileg már nem volt olyan fényes a helyzet. Az S2-ről van egy fájós jobb combom, amihez hozzájött az S4-en elszenvedett bal comb sérülés. Szóval szinkronban fájtak. A sok tolás/meredek emelkedők miatt a derekam is sajgott. Tolás közben meg megéheztem és a kaját alig tudtam kiszedni a mezem zsebéből. Szintidő ide vagy oda, nekem kellett az a pár falat. Valami plusz 5 perc ráhagyás miatt aztán időben tudtam indulni, de valahogy volt olyan érzésem, hogy ez a szakasz inkább a tolásról fog szólni. Már az első körben is necces volt, azóta végig esett az eső, és rengeteg gumit látott a pálya.

Egy másik sráccal együtt jöttem le, ő takarította, én toltam a pályán/pálya mellett. Ő gyorsabban leért, de aszfalton beértem. Én nem hittem el, hogy valaki képes megülni a bringát ilyen körülmények között. Na de a zengői pálya lezárása miatt innen már csak be kellett gurulni a célba… Majd ázottan várni fél órát a bringamosónál. Autóban biztonságosabb bringát szállítani, de ez most nagy szopás volt. Legközelebb maradok a szállítónál.

Utózöngék:

6-os úton volt egy elég csúnya karambol (az egyik autónak eltűnt az eleje), a szembejövő sávban történt a baleset, így én aránylag gyorsan tovább tudtam haladni. Autópályán betankoltam pizzával és hotdoggal, meg energiaitallal. Ez úgy elég jól összerakott. Határnál volt egy kis tesztes mizéria… Megtörtént természetesen az elmaradhatatlan ruhamosás, pontosabban előmosás, mert a mosógép nem díjazta volna olyan nagyon a sárbaforgatott ruháim. Ahhoz képest, hogy szörnyen rosszul aludtam az éjszaka, jó volt a gyomrom, a verseny is, meg az autós út is. 44. helyet csíptem el, 46 perc hátránnyal az első Hobbi célbeérkezőhöz képest. Minden bizonnyal 30-40 perc hátrány az S2-S5 szakaszokon jött össze.

Veszteségek:

Egy gopro adapter, a decás esőkabát pár helyen kiszakadt, de talán még használható lesz javítás után. Kicsit oda lett az önbizalmam és az önértékelésem. Sajgó lábak, vállak, derék, nyak, tenyér… A kerékpár szerintem megúszta, ha nem, majd pontosítok.

Konklúzió:

Olyan 300 km kellett ahhoz, hogy a bringával összecsiszolódjunk. A verseny kezdetéig kb. 600 km-t tettem bele. Trail, enduro útvonalokon készültem heti 1-2x alkalommal. Wexl, Hohe Wand Wiese remek felkészülési terepnek bizonyultak. Ugrani még mindig nem tudok magabiztosan, ennek ellenére a Mecsek Enduro pályái teljesíthetők voltak. Sokan merev bringával indultak, valaki maraton montival. Szerintem meg lehet csinálni XC bringával is, de koránt sem ad akkora élményt. Meg brutál precizitást igényel. A szombati nap szuper volt, a vasárnap kevésbé. Nem ez volt az első saras versenyem és nem is az utolsó. Ezek mindig szokatlanul nehezek. Ezt a bringát még nem koszoltam össze ennyire, itt volt az ideje.

Költségvonzat:

Szállás két éjszakára 18k Ft, benzin költség (916 km) mintegy 25k Ft, sportuhák 17k, Pécsi Sör 6k Ft, plusz némi élelmiszer költség 5k Ft, nevezési díj 12k összesen mintegy 80k Ft. A mosóvizet nem számolom.

Ajánlás: A versenyt esőben nem tenném az ajánlott kategóriába. Ha valaki stubborn és szereti montis kihívásokat, és van ereje, bringája hozzá, az esetleg bepróbálhatja. Szárazon bárkinek ajánlom, akinek 4 dugattyús féke van. 😊

Videó: Készült videó is a versenyről.