Hónap: 2021. június

Wiener Wald kerékpáros szemmel

Posted on by Blue-Wanderer

 

Wiener Wald

A jelenlegi lakóhelyem környéke több szempontból is hasonló az előzőhöz. Ugyanúgy egy hegy lábánál fekszik (Anninger), nagyon szép, és drága. Mödlingnek nagyjából ez a közös metszete Péccsel. Sokkal kedvezőbb a földrajzi helyzete (Bécs 15 perc vonattal, autópályák, kiépített infrastruktúra mindenfelé), nem a periférián fekszik.

 Az anyagi különbségek szembeötlőek. Pécsen nem volt pénz közvilágításra (este néhányan lámpával sétáltattak kutyát, személy szerint mindig féltem, hogy partiból hazafelé sétálva egyszer kitöröm a bokám). Itt karácsonyi időszakban a teljes főutat feldíszitik. A lakosságszám mintegy ötöde a pécsinek. Viszont itt is megtalálhatóak ugyanazok a szórakozási lehetőségek (uszoda, színház, hangulatos németes beütésű óvárosi rész, drága éttermek).

 

 

A lakhatás arányaiban véve kedvezőbb. Pécsen nagyjából a havi fizetés element volna az albérletre, és rezsire. Itt spórolósan étkezve/élve nem ürül ki a kassza.

Az Anninger a Mecsek méreteivel nagyjából egy húron pendül. A Wiener Wald legmagasabb pontja a Schöpfl mintegy 893 méterrel.  A Mecsek legmagasabb pontja 682 m. A Mecsek kiterjedése pedig fele akkora, mint a Wiener Waldé.

Az 5-6 évben a mountainbikeozás, mint sport hanyatlásnak indult Mo-n. Közép-Mo régióiban fellelhetőek versenyek, kerékpáros programok. Nyugaton és Délen viszont alig van kerékpáros élet. A Covid népszerűbbé tette a kerékpározást, de félő, hogy a sport népszerűsége tovább esik. Rengeteg erdészeti és túraútvonal járható kerékpárral, bár ezek használata jogilag nem igen van szabályozva. Sok évet lehúztam a zalai dombok árnyékában, 3 év alatt bejártam a Veszprém környéki utakat 2 évig jártam Mecsek kifürkészhetetlen útjait. Jelölt kerékpáros nyomokon viszont nem igen haladtam.

A Wiener Wald számomra olyan, mint egy kerékpáros paradicsom. Montisoknak telitalálat. Rengeteg kiépített trail van, még néhány trailcenter is akad a környéken. Nehéz sport a hegyi kerékpározás, trail centeren mégis minden korcsoport megfordul. Fiatalok, idősek, nők, férfiak vegyesen. 1 órányira lőtávolságban van a bécsi Alpok is, így hétvégente ki lehet ruccanni a komolyabb hegyekhez.

 

 

Az országút minősége szintén elképesztő. Már-már zavarja a zalai és baranyai utakhoz szokott szemeimet. Országútisoknak szintén remek edzőköröket lehet alkotni. A nehézség mellett a sport anyagi vonzata is nagy. Minimálbérből alig tudtam etetni a vasparipákat. Új montira is vagy 1 évig spóroltam. Még így is csak a felét tudtam állni, másik felében a család segített be.

Az utóbbi években Zalaegerszeg környékén is kijelöltek néhány montis útvonalat. A kerékpáros úthálózat jó a környezet/természetvédelemnek, a sportolóknak és a városnak is. Valahogy ez a kooperáció/együttműködés nincs meg az esetek többségében. Ausztriában sem a földből nőttek ki ezek a létesítmények. A szemléletbeli különbség teljesen más a két vidéken.

Wiener Wald through a cyclist’s eyes

Posted on by Blue-Wanderer

 

Wiener Wald

The area around my current residence is similar to the previous one. It is located in the front of a mountain (Anninger), very beautiful and expensive. These are the similarities between Mödling and Pécs. Mödling’s geographical position is much better (I can reach Vienna in 15 mins by train, motorways and developed infrastructure are everywhere).

The financial differences are big. There was almost no money for public lighting in Pécs. In the evening some people used their lamp whiles walking with their dog. I was worrying about thatI am going to break my ankle on my homeway after a party. (Meanwhile) The whole main street of Mödling where shining from christmas decoration. The population is about one fifth of Pécs. However you can find here the same entertainment facilities (swimming pool, theater, cozy German-like old town with expensice restaurants). I think housing fees are more favorable here. In Pécs, you should give out roughly your monthly salary for a nice, modern apartman. The accomodation in Mödling is more expensive, but the monthly salary is also higher and I will have left some money every month.

 

 

I think that is a good thing. Housing fees are more favorable here. In Pécs, you should give out roughly your monthly salary for a nice, modern apartman. The accomodation in Mödling is more expensive, but the monthly salary is also higher and I will have left some money every month. I think that is a good thing.

Anninger ist not that different from Mecsek. The highest point of Wiener Wald is Schöpfl with 893 m. The highest point of Mecsek ist Zengő mint 682 m. Wiener Wald is almost double in area.

 

In the last 5-6 years the mountainbiking sport began to decline in Hungary. Competitions and cycling programs can be found in the central regions of Hungary. In the other hand, West and South Hungary does not have much programs. Covid has made cycling more popular, but it is feared that the sport’s popularity will continue to decline. There are plenty of forestry and hiking trails available for cycling, although their use is not legally regulated. I spent many years in the shadow of the Zala Hills, I spent 3 years on the roads around Veszprém, and I explored the inexhaustible roads of Mecsek for 2 years. However, I have barely found legal MTB routes.

Wiener Wald looks like a paradise for cyclists. Bingo for mountainbiker. It has a lot of hand/machine-made trails, trailcenters and everything else. MTB riding is one of the toughest sport in the world though I could have see every kind of human at the trailcenter. Young heroes, old foxes, women, men mixed. After one hour of car driving one can find bigger slopes in the are of Viennese Alps. The quality of paved roads is heavenly. 

 

 

It is always catching my eyes and I can not get used to these roads. Roadies can make really good training courses here. After the difficulty of the sport I should mention the financial side too. You can spend a ton of money for a single bicycle, clothes, tools etc. When I lived from minimum monthly salary I could maintain my bikes well. They always had some smaller or bigger issues. I saved up money for one to buy a new, modern mtb. The second half of the price has been paid by my family.

In the last years I can see positive changes in my hometown (Zalaegerszeg). Now the town has a couple of mtb routes. It is good for environment/nature/athletes/town. In most cases such cooperations do not exist. The difference in approach is completely different in the two regions.

Wiener Wald durch das Visier eines Radfahrers

Posted on by Blue-Wanderer

 

Wiener Wald

Mein Wohnort ähnelt sich a bißl zu meinem vorherigen Wohnort. Beide liegen neben einem Berg (Anninger, Mecsek), beide sind schön und teuer. Das war’s. Mödling hat eine günstigere zentrale Lage (mit dem Zug kann man in 15 Minuten in Wien sein).

Der matelieller Unterschied ist gross. Die Gemende von Pécs hatte kaum Geld für Strassenbelichtung. Einige Leute haben eine eigene Lampe zum Spaziergang mit dem Hund genommen. Ich habe es immer beführchtet, dass ich meine Füße breche, als ich vom Party nach Hause gegangen bin. In Mödling wurde die ganze Hauptstraße mit Lichter für weihnachtliche Stimmung dekoriert.

In Pécs leben 5 Mal so viele Leute. Doch befindet sich in Mödling jede Menge Unterhaltungsmöglichkeiten (Schwimmbad, Theater, stimmungsvolles, etwas „deutschfarbiges“ Altstadtzentrum, teure Restaurante usw.)

 

 Die Miete für eine Wohnung ist (proporzionell gesehen) günstiger, als in Pécs. In Pécs kostet die Miete (und die Betriebskosten) für eine moderne Kleinwohnung einen ganzen monatlichen Lohn. In Mödling kann ich vernünftig ganz gut ersparen. Die Kasse entleert sich nicht so schnell.

Anninger und Mecsek sind ziemlich ähnliche Berge. Der höchster Punkt von Wiener Wald ist Schöpfl mit 893 Meter. Der höchster Punkt im Mecsek ist Zengő mit 682 Meter. Die Gesamtfläche von Wiener Wald ist 2 Mal so groß wie von Mecsek.

 

In den letzten 5-6 Jahre ist der MTB-Sport in Ungarn unbeliebt geworden. In den zentralen Regionen kann man relativ einfach Veranstaltungen für Radfahrer finden. Im Westen und im Süden gibt’s kein MTB-Leben. Covid machte das Radfahren populärer, aber das alleine hilft dem Sport nicht. Es gibt eine Menge Fortstraße/Wanderwege in Ungarn, die mit einem Rad gut fahrbar sind. Die Rechstlage ist aber nicht geklärt. Ich war jahrelang in der Hügelschaft von Zala, im Region von Veszprém, und im Mecsek unterwegs. MTB-Trails habe ich kaum gefunden.

Wiener Wald ist ein Radfahrer-Paradeiser. Volltreffer für Mtb-Fahrer. Es gibt eine Menge gebaute Trails, und einige Trailcenters. MTB ist eine schwierige Sportart. Es war schön zu sehen, dass im Trailcenter so unterschiedliche Leute, die diverse Altersgruppen gehören, gemeinsam unterwegs waren. Wiener Alpen sind nah mit dem Auto. Wenn man größere Berge braucht, kann man sie am Wochenende einfach besuchen.

 

 

Die Straßenqualität ist auch hervorragend. Volltreffer für Rennrad-Fahrer. Ich bin im Zala, Somogy und Baranya „aufgewachsen“. Die Qualität beschädigt meine Augen. Rennradfahrer können tolle Runde in der Gegend planen. Neben der Schwierigkeit sind die finanziellen Aspekten beim Radfahren auch groß. Mit dem Mindestlohn konnte ich meine Räder kaum „fressen“. Für ein neues Mtb Rad habe für ein Jahr Geld erspart. Die andere Hälfte der Summe wurde von meiner Familie bezahlt.

In den letzen Jahren wurden positive Veränderungen in Zalaegerszeg stattgefunden. Es gibt schon einige tollen Mtb-trails, die beschildert wurden. Das ist gut für die Umwelt, die Natur, die Sportler und auch die Gemeinde. Diese Kooperation entstehen in Ungarn kaum. In Österreich wurden diese Trails auch nicht selbst gewachsen. Die Betrachtung der Dinge sind in diesen Staaten ganz anders.

 

Trail biking

Posted on by Blue-Wanderer

Steep downhill sections and built courses can be harsh for a mtb. In the Mecsek I often thought about a less racy machine. However 90 % of the roads were enjoyable. Last year I explored my new hometown and it’s surroundings and I found life beyond XC riding

A made a couple of bike park visits. And the laps were fun even with an XC bike. I decided to invest in a „big bike“. Downhill bikes are not for me, because I like to cycle uphills too. Hard tail bikes are light, quick, but the limited amount of travel is not comfortable, when the front wheel leaves the ground. The relative weak brakes and smaller tires do not offer much self-confidence on steep terrain. And they don’t have a big fun factor. 29er wheels are monster, I would not go for a smaller wheel again.

Buying a new bike was out of question. It takes a couple of years to save up enough money. I was thinking about, what if I build my own bike.

 

I have a lot of tools/ skills to make me own dreambike. But I didn’t choose this option due to lack of parts/ framesize. The price of new bikes has exploded, and the second hand market followed it. Be the man on your feet, if you can find the right bike for you.

I followed the second hand market for approx. half an year. I wanted to buy a more comfortable road bike. Price, size, good parts should be there… You can’t easily fish out such a bike. I found a sympathic bike, with good parts, but it was not maintained well. I have problems with the rear wheel and I can’t find the problem. It has a strange noise, and it could mean a lot if things. Bad ball bearings, broken frame, slightly bent tooth etc. The bike was not expensive, but this noise is killing me.

The Austrian second hand market is much worse than the Hungarian. I wanted to buy a microphone for GoPro. One of the sellers wanted to sell the product for the original price. He later wrote me back that he sold it for more than that. Is the buyer bargaining the price up?! Returning to the mtb question. I found an M Specialized bike in Vienna. I am a Specialized fan for over 10 years. They won me with their comfortable saddles. So I paid special attention to it. They had a bike on the palette that could suit me well (140-160mm travel). I would look stupid on an enduro bike with skin suit, and I am not an experienced AM rider. I could not use the 160 mm travel. Thus 29er bikes are rare above 150mm.

A Belarusian guy had a black-painted Stumpjumper bike in the right size. I took his bike for a small test ride. He said a relatively good price for it, so I decided to try my luck. The bike was really dirty. I needed two afternoons / evenings and a lot of cleaning, but after that, after assembly / adjustment, it looked and felt like a different bike. I think that the invedted time and energy paid out well. And the crackling sound also disappeared. There was a half forest in the casette. The rear derailleur rollers were in a bad shape too. I was a little worried about the rear shock, but it looks like fine. I just had to inflate to operating pressure. One issue: the bike came with a dropper post, and it was too long for the frame. I’m on the verge of S / M size, so it’s interesting that the factory seatpost was too high for me. I don’t even know how he could ride with that thing. Poor bike, it really needed a better owner. 😊 The Fox fork which one I bought earlier is very sympathetic. I think I will also replace the Rock Shox on my other bike with a Fox next year. Fortunately, this bike is almost fully compatible with the other. This way, if one part is damaged, it can be transferred from another.

My first riding experiences are: there is not much similarities between that and my XC race bike. Brutal speed can be achieved and maintained. It feels like heaven and earth. Cornering is much more comportable. I had to learn how to go with that bike. I can use and hold different lines. The full suspension makes life easier in the downhill sections. 4 piston break are wonderful. I hope that I can try this bike in a park as soon as possible. I really want to go back and learn how to jump properly.

Trail Radfahren

Posted on by Blue-Wanderer

Die steile Abfahrten und die gebaute Strecke nehmen das Rad mehr in Anspruch. Ich habe schon im Mecsek nachgedacht, wie toll wäre es, mit einem nicht so XC-zentriertem Rad die Abfahrten zu besiegen.

In meisten Fälle konnte ich aber einfach mit einfachen XC-Rad zurechtkommen. Letztes habe ich die Gegend ziemlich gut entdeckt. Hier kann man anders Rad fahren. Ich habe einige Bikepark Runden mit dem XC-Rad gemacht. Sie machten Spaß, also ich habe mich so entschieden, dass ich ein besser trailorientiertes Rad kaufen werde. 90 mm hilft viel im Gelände, aber die Bremsen, andere Bestandteile und der Rahmen wurde nicht für dieses Spaß gemacht. Bei Sprünge war das Rad weit von der Bequemlichkeit. Und das Spaßfaktor war auch ganz niedrig.

Der Kauf eines neuen Rad ist nicht in Frage gekommen.

 

Dafür soll man für 1-2 Jahre Geld ersparen. Selbst ein Rad aufzubauen klingt gut, da ich mit den meisten Werkzeuge schon verfügt bin. Aber man kann kaum Bestandteile kaufen. Da in diesem Jahr gibt es wenige Fahrräder, sind sich die Preise auf dem Second Hand Markt auch erhöht. Man kann geigneteres Rad kaum finden.

Im letzen Jahr habe ich den Markt mit einem halben Auge verfolgt. Ich habe ein halbes Jahr gebraucht, bis ich ein geeignetes Rennrad gefunden habe. Das Rad war nicht im besten Zustand. Einige Lagern waren rustig, beim Pedalieren gibt’s ein seltsames Geräusch. Jetzt habe ich den Verursacher dessen Fehlers noch nicht gefunden. Ich habe 300 € ausgegeben, damit ich bequemer fahren kann.

Der österreichische Second Hand Markt ist viel schlechter als der ungarische. Ich wollte ein Mikrofon für Gopro kaufen. Der Preis des Verkäufers war so hoch wie der originelle Preise. Später schreibt er mir zurück, dass er für mehr Geld verkaufen konnte. Lizitieren hier die Leute in die andere Richtung?!  Aber zurück zum Rad-Thema. In Wien habe ich ein Specialized mit M Grösse gefunden. Ich bin seit 10 Jahre ein Specialized-Fan. Sie haben mich mit einem Sattel gewonnen. Specialized hatte jetzt auch Priorität. Sie haben hervorragende Räder. Ich wollte ein Rad mit 140-160 mm Federweg kaufen. Ich würde sicher gewaltig auf eingem Enduro in Spandex aussehen. Deshalb habe ich den kleineren Bruder sympathischer gefunden. Und über 150 mm Federweg kann man kaum 29er finden… Das Rad wurde von einem Junge aus Belarus (?) verkauft. Das Rad war sehr schön in diesem schwarzen Farbe. Der Verkäufer hat mir einen relativen guten Preis gesagt. Ich habe nachgedacht und ich habe mein Glück probiert. Das Rad war sehr schmutzig. Ich habe zwei Nachmittags/Nächte (und viele Reinigungsmittel) gebraucht, bis ich es sauber gemacht habe. Danach war das Rad lautlos. Ich denke, dass die darin investierte Zeit lohnte sich. Ich habe eine halbe Wiese zwischen den Zahnräder gefunden. Die Schalträder waren auch recht dreckig. Ich habe mir Sorgen um den Dämpfer gemacht. Ich habe den Druck richtig eingestellt, und jetzt ist er schon besser. Ein Probleme habe beim Rad gefunden. Die absenkbare Sattelstütze ist zu hoch für mich. Es gibt kein genügenden Platz im Rahmen, da der Sitzrohr gebiegt ist. Der Verkäufer war kleiner als ich, so ich weiss nicht wie konnte er das Rad bequem benutzen. Jetzt werde ich mich um dieses Rad kümmern. Es hat einen besseren Platz bei mir. 😊 Die Fox-Gabel ist sehr sympathisch. Nächstes Jahr möchte ich die Gabel von meinem anderen Rad auch umtauschen. Zum Glück sind die zwei Räder relative ähnlich. Wenn ein Unfall passiert, kann ich die Bestandteile einfach wechseln.

Die ersten Fahreindrucken waren gut. Zwischen diesem und meinem XC-Rad gibt es fast nur Unterschiede. Man kann damit hohe Geschwindigkeit erreichen und halten. In den Kurven behandelt sich das Rad viel besser. Ich soll das Radfahren neu erlernen. Die Vollfederung hilft enorm viel. 4 Kolben-Bremsen sind in steilen Abfahrten traumhaft. Die nächste Haltestelle wird hoffentlich ein Bikepark sein. Ich will schon zurück.

Trail kerékpározás

Posted on by Blue-Wanderer

A meredek lejtők és a kiépített pályák sokkal jobban igénybe veszik a kerékpárt. A Mecsek lejtőin sokszor elgondolkoztam rajta, hogy milyen lenne egy kevésbé XC-s géppel száguldozni. Viszont a helyi utakon teljesen jól el lehetett lavírozni vele. Tavaly, mikor kicsit alaposabban megismertem a környéket rájöttem, hogy máshogy is lehet bringázni.

Pár szórakoztató bike park kör után úgy döntöttem jövőre beruházok egy olyan bringába, ami otthonosabban érzi magát ezeken a terepeken. A hardtail bringa könnyűsége, a 90 mm rugóút átlagoson terepen több, mint elég segítséget nyújt. A gyengébb fékek, a kevésbé harapós külsők viszont technikás lejtőn nem nyújtanak biztonságot, illetve az élményfaktor is alacsony. A 29er kerék szeret a földön maradni, levegőben nem érzi magát olyan jól, leérkezvén meg főleg a csukló és a karok tompítanak. Ez nem gond néhány ugrásnál, rövidebb gurulásoknál, de traileken visszafogják az embert.

Új bringa vétele nem jött szóba. Ahhoz 1-2 évet spórolni kell.

 

 

Gondolkoztam kerékpárépítésen, mert a szerszámaim/ügyességem már adott hozzá. De alkatrész/ mérethiány miatt még sem fogtam bele. Az új bringák árai elszálltak, ami magával vonta a használt bringákat is. Ember legyen a talpán, aki most tud megfelelő kerékpárt találni magának.

Tavaly fél évig nézegettem fél szemmel outi kerékpárt. Ár, méret, jó alkatrészek. Nehéz kifogni. Ráadásul kérdéses a bringa állapota is. Amit megvettem rég nem volt karbantartva. Hátsó csapágy rozsdás volt, középrész szintén. Tekerésnél kattog valami, aminek az okára még nem jöttem rá. Mintegy 100k-et költöttem arra, hogy egy kényelmesebb bringával róhassam az utakat.

Osztrák használtpiac sokkal rosszabb a magyarnál. Mikrofont szerettem volna venni Goprohoz. Az egyik eladó az újkori áron hirdette a terméket. Később visszaírt, hogy eladta a kiírtnál drágábban. Itt a vevő felfelé alkudja az árat?! Visszatérve a monti kérdéshez. Találtam Bécsben egy M-es Specialized bringát. Már több mint 10 éve elfogult Specialized rajongó vagyok. Az első nyergük elnyerte örök hűségemet. Így jelen esetben is kiemelt figyelmet fordítottam rá. Ráadásul volt olyan bringájuk a palettán, ami nekem megfelelt volna. (140-160 mm rugótas romboló) Enduro bringán feszülős ruhában feltehetőleg hülyén néztem volna ki, így ezt a katagóriát egyelőre elvetettem. Ráadásul 150 felett már nehéz 29er bringákat találni. Egy belarusz srác árult egy fekete fényezésű Stumpjumper bringát megfelelő méretben. A közelsége miatt úgy gondoltam beszélek vele és elviszem egy körre. Mondott rá egy aránylag jó árat, így úgy döntöttem próbára teszem a szerencsém. A bringa eszméletlen piszkos volt. Két délutánom/estém, és sok tisztitószerem ment rá, de utána Összeszerelés/beállítás után viszont egy másik bringa érzetét keltette. Megérte a belefektetett idő és energia. És a recsegő hang is eltűnt. Egy fél mező volt a fogaskeréksor fogai között. A váltógörgőkről ne is beszéljünk. A rugóstag miatt aggódtam egy kicsit, úgy néz ki csak fel kellett fújni üzemi nyomásra. Egy kivetnivalót találtam a bringán. Ez pedig a dropper nyeregcső. S/M méret határán mozgok, így érdekes, hogy a gyári nyeregcső túl magas volt a számomra. Csávó nem is tudom hogy tudott vele így rendesen tekerni. Megesett a szívem szegény bringán. 😊 Jobb helye lesz nálam. A korábban vett Fox teló nagyon szimpatikus, szerintem a másik bringámon lévő Rock Shoxot is le fogom cserélni egy Rókára jövőre. Szerencsére ez a bringa szinte teljesen kompatibilis a másikkal. Így ha netán egyik alkatrész megsérülne, át lehet rakni a másikról.

Ami a menettapasztalatokat illeti. Ez és a versenygép között nem sok hasonlóság van. Brutál sebességet el lehet érni vele, kanyarokban ég és föld. Nem beesik az ember a kanyarokba, hanem lazán behuppan és kilő. Egy kicsit újra kell tanulni vele bringázni. A teló és a rugóstag sok munkát levesz az ember vállairól. A 4 dugattyús fékek szintén másik szint. Még meredek lejtőn sem szakad le az ember keze. A következő megálló remélhetőleg egy bikepark lesz. Visszavágyik már a szívem az egyikhez. A lábaim már kevésbé, de szerintem elegendő kilométert gyűjtöttem már idén a vaduláshoz.

Balaton Bike Derby 2021

Posted on by Blue-Wanderer
  • 360 km Gesamtstrecke
  • 40 °C Hitze
  • 4 Komitäten
  • 3 Abschnitte
  • 2 Tage
  • 1 verstecker Plattensee
  • Ein halbes Packet Salztablette
  • Unzahlbare Flaschebefüllungen

VERGANGENHEIT

Zuerst habe ich über das Rennen „Hungarian Divide” letzen Sommer im Greenzone Radgeschäft in Zalaegerszeg gehört. Ich habe die XCU-Rennserie in 2017 erfolgreich absolviert. Bei XCO, XCM Rennen bin ich immer langsam. Diese Langstrecken fallen mir besser ein. Ich mag die Monotonität des Radfahrens, die engen Waldwegen, und die Auffahrten. Diese neue Bikepacking-Bewegung hat mein Interesse erweckt. Natürlich an solchen Rennen gibt es immer stärkere, und schnellere Teilnehmer. Ich schweisse zu viel, und ich kann ohne Schlafen nicht ewig fahren. Ich habe zwei verschiedene Ich’s: ein ist lieber Wanderorientiert, das andere ist lieber Leistungsorientiert. Sie substituieren sich ganz gut. In Covid Zeiten ist mein wanderorientiertes Ich stärker and aktiver.

In den letzen Jahren habe ich mehrere Plattenseerundfahrten gemacht. Erstes Mal habe ich mit einem Mtb mit 16 kg (ohne Gepäcke) in 15 Stunden aus Veszprém gemacht. Einmal habe ich den See in 2 Tage umgeradelt. Dazwischen war ein Ruhetag mit verschiedenen Konzerten. Ich hatte auch eine 3 Tage lange Gesellschaftsrundfahrt. Mit dem Rennrad ist die Sache wesentlich einfacher. Trotzdem muss man die unbequeme Sitzposition für lange Stunden halten. Aber man kann sich mit dem Rennrad überall erholen. Der Rollenwiderstand ist viel kleiner als bei einem normalen Fahrrad. Windschatten kann noch weiter helfen.

Balaton Bike Derby würde ich eine Plattenseerundfahrt mit Extras nennen. Die Solokategorie ist leistungsorientiert, die Tour bietet mehr Spass. Aber Illusionen soll man nicht haben: am Ende wird jeder müde sein.

Der erste Tag

Beim Start war ich noch in guter Form. Bis das Gebirge von Keszthely habe ich Videos gemacht, Energie erspart, trotzdem war ich relative schnell unterwegs. Ich habe immer auf die blaue Wasserquällen neben den Strassen gejagdt. Wegen der Hitze habe ich mich besser gefühlt, wenn beide Trinkflaschen gefüllt wurden.

Ich habe keine Erfahrung mit Gravel/Crossräder, aber ich hebe meinen Hut ab. Die Radfahrer waren sehr schnell. Die Kraft konzentrierte sich in den Beinen der Top-Radfahrer.

Der zweite Teil (120 km) an der südlichen Küste war hart. Ich und mein Rad hat diesen Teil gar nicht genossen. Zwischen Keszthely und dem Kleinplattensee gabe es keinen Schatten, nur warme Luft mit hoher Luftfeuchtigkeit. Und ohne Trinkwasser. Danach kam das Bufferreservat mit den lauten Schotterstrassen. Die Strecke neben dem Autobahn war auch nicht für schwache Nerven geeignet. Der Schweiss und der Sattel haben unangenehme Hautproblemen verursacht. Die Plamen, Schulter, und Nacken sind auch empfindlicher geworden.

Es gab ein Jagdgebiet irgendwo nach Fonyód. Das war ein „Kontrollpunkt”. Wenn man das nicht rechtzeitig erreicht hat, konnte man seine Reise auf dem nächsten Tag fortsetzen. Das war eine gute Motivation für nicht-Anhalten. Ansonsten waren die Restauranten und Weinstuben entlang der Strassen sehr sympatisch und rufend. Als ich Fonyód erreicht habe, hat meine Gehirnflüssigkeit den Siedepunkt erreicht. Zum Glück gab es dort einen kleinen Buffet. Plötzlich habe ich 1 liter Spritzer getrunken und gesalzene Haselnüsse gegessen.

Nachdem die Karte meines Kameras voll geworden ist, habe ich ein Paar Fotos mit dem Handy gemacht. Wenn der Sattel tut enorm viel Weh, mag ich solche Zwischenpause machen. Ein Foto über den Sonnenuntergang, eine kleine Pinkelnpause, Sauerkirsche von einem Baum essen usw.

Kőröshegy habe ich schon in der Dunkelheit erreicht. Es gibt dort einen riesieger Viadukt. Ich habe nur seine Silhouette und seine rote Lampen sehen. Mein Flüssigkeitsreservoir war schon fast leer. Ich wollte nach Friedhofen/andere Wasserquellen suchen, deshalb habe ich beim ersten Einfamilienhaus angehaltet, wo ich Bewegung/Licht gesehen habe. Die Leute waren sehr nett. Ich habe Wasser bekommen… ein Bier… dann Grillspeise… Whiskey mit Eis… warme Dusche und ein bequemes Bett. Die Kinder der Familie waren nicht zu Hause, so konnten sie das Zimmer für ein grösseres Kind „vermieten”.

 

Der Bach in Kéthely war ziemlich uneben – besser für MTB geeignet

Die Sonne, der Staub, und die ausgesteckte Zunge waren die Merkmalen des Toures

 

 

 

Ich habe meinen Begleiter am ganzen Nachmittag verfolgt.

 

Plattensee im Sonnenschein

 

 

 

 

Wie eine Oase in der Wüste glänzte dieser Bungalow im Fonyód-Hochland

Wenn das Wasser alleine nicht genügend ist…

Der zweite Tag

Nach einem Ultra-Tag mache ich in der Regel einen Ruhetag. Heute war ich aber beschäftigt. Ein langstrecke-Marathon (100 km) ist noch auf der Liste gestanden. Nach 9 Uhr konnte ich die Etappe beginnen. Es gab einige steilen Auffahrten für Frühstück. Nach 15 km waren meine Beine schon warm. Am Anfang hatte ich noch keine Ahnung, wie ich mit solchen Beinen und Po fahren kann. Zum Glück habe ich immer eine bequeme Sitzposition gefunden.

Auf dem Hügel gab es ein schönes Panorama auf den Viadukt. Heute habe ich mich immer mit Radlkameraden begegnet. Sie haben meistens langsam und allein gekämpft. Mein Tempo war genauso gut, wie gestern, deshalb konnte ich sie überholen. Mein linker Wadenmuskel hat sich heute viel besser Gefült, als gestern Nacht. Dann ist die Hitze angekommen. Manchmal war ich mir nicht sicher, ob ich den nächsten Dorf erreichen kann. Die Flaschen waren immer leer. In Enying habe ich ein Bäckerei ausgeraubt. Mit dieser Energie konnte ich stundenlang ins Pedal treten. Mit den Autofahrer konnte ich heute nicht immer zurechtkommen. Einige bösen Wörter haben meine Lippen verlassen, wenn ich in den Kreuzungen warten musste. Der Sonnenschein war extrem stark.

  

 

Fazit

Letzes Mal habe ich ein Ultra-Rennen vor 4 Jahren gemacht. Es gab keine technischen Probleme (ausser der Speicherkarte, bzw. dem Trittsensor), ich habe bei den Abfahrten kein Risiko genommen, damit ich das Ziel in einem Stück erreichen konnte. Die Fast Trak Reifen waren toll. Sie haben sich in kleinem Staub, bzw. auf dem Schotter wohl gefühlt. 2,5 bar scheinte a Bissl zu viel und war unbequem. Aber für das hohere Tempo war es gut geeignet. 29er Laufräder waren traumhaft. Sie rollen über alles. Die MTB-Geometrie war auf dem Flachland ganz schrecklich. Die Lenkertasche hat ab und zu das Preload der Gabel umgestellt. Für langäre Strecken braucht man mehr SAG. Und mehr Staufläche für die Klamotten. Und besser Organisation. Carbon Lenker, Sattelstütze und besser gepolsterten Sattel wären auch hilfreich. Und ergonomische Griffen. Helmetmount für Kamera ist auch nicht praktisch. Und nicht zuletzt. Man soll solche T-Shirt anhaben, die wirklich UV-bständig sind…

Kommentar1: Das nostalgische Gefühl neben Veszprém am Ende des Rennens war grossartig. Dort habe ich die Universität abgeschlossen.

Kommentar2: Neben Marcali, habe ich die gleichen Strecken gefahren, die ich in 2017 mit Zsiga gemacht habe.

Kommentar3: Wenn ich mich gut erinnere, die Betonstrecken neben dem Kőrishegy haben sich auch auf der Strecken von I love Balaton MTB Maraton (2015) befindet. In 2017 war ich dort auch zu Fuss unterwegs (2017). Dort war das Laufen viel unangenehmer and Radfahren.

Der Höhepunkt des Tages: Kuschelbanane

Der Viadukt im Tageshemd

Staubige Wege und strahlender Sonnenschein

Sonnenmilch, Schweiß, und Staub in einzigartiger Mischung

 

Balaton Bike Derby 2021 beszámoló

Posted on by Blue-Wanderer
  • 360 km-es össztáv
  • 40 °C-os hőség
  • 4 érintett megye
  • 3 szakasz
  • 2 nap
  • 1 rejtőzködő balaton
  • Fél csomag sótabletta
  • Megszámlálhatatlanul sok kulacstöltés

ELŐZMÉNYEK

Tavaly a zalaegerszegi Greenzone kerékpárboltban hallottam először a Hungarian Divide túráról. 2017-ben teljesítettem az XCU versenysorozatot. XCO, és maraton versenyeken is viszonylag lassú vagyok. Az ilyen hosszabb jellegű események egy fokkal jobban fekszenek. Szeretem a monoton kerékpározást és az erdei ösvényeket, valamint mászásokat. Így felkeltette az érdeklődésem ez a bikepacking mozgalom. Term. mint minden más versenyen, itt is vannak nálam elvetemültebbek és gyorsabbak. Túlzottan izzadós típus vagyok, és nem bírok alvás nélkül hosszabb távokat megtenni. Van egy versenyzői, és turista énem énem is. Alapvetően nem egymással versenyeznek, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást. Covid időkben inkább ez utóbbi aktív.

A jópár balatoni túrát csináltam már az utóbbi években. Volt egy napos tókerülés Veszprémből indulva, 16 kg-os montival (csomagok nélkül). 250 km, és mintegy 15 órás menet volt. Volt két napos tókerülés koncertekkel egybeszőtt pihenőnappal. Meg volt 3 napos társas tókerülő utam is. Országúti kerékpárral sokkal könnyebb teljesíteni a Balaton-kört, mint egy ólomsúlyban lévő bringával. A sportértéke természetesen így is adott, hiszen a gubbasztó pozíciót hosszú órákig kell tartani. De még síkon is lehet rajta pihenni. Társaságban meg a szélárnyék előnyeiből is profitálni lehet.

A Balaton Bike Derby-t amolyan extra Balaton-körnek nevezném. Egyedül indulva teljesítményorientált esemény, társaságban meg egy sportos bringás hétvége. Ne legyenek illúziók: minden résztvevő kutya fáradt lesz a végére.

Az első nap

A túrán/versenyen a rajtnál éreztem magam jó formában. Keszthelyi hegységig spórolós-videózgatós-bár haladós tempóban mentem. Mindig az út széli kék kutakra vadásztam. A meleg miatt éreztem, hogy nagy szükség van a teli tartalékkulacsra a mez-zsebben.

Nem ismerem a gravel/cross bringákat, de le a kalappal a riderek előtt. Sok montis rész volt, főleg az út elején, ahol számomra rejtély hogy mentek fel/át vékony kerekeken. Volt némi erő/kitartás a combokban.

A második 120 km a déli parton felejtős kategória. Sem én, sem a bringa nem élvezte. Keszthely-Kisbalaton között zéró árnyék, meleg, fülledt levegő. Utána bivalyrezervátumnál végeláthatatlan nyom, rastogó kavicsmező, ami az autóút melletti döcögőbe csapott át. Szinte teljesen sík volt, nem lehetett rajta pihenni. Az izzadtság és a nyereg ki is kezdte a hátsóm. A tenyér, váll, nyak is érzékeny területté váltak.

Volt egy vadászterület Fonyódnál, ami amolyan checkpointként szolgált. Kicsit teperni kellett hozzá, de jó motivációt adott a nem-megálláshoz. Egyébként az éttermek meg a pincészetek hívogatóak voltak. Fonyódra beérve egy emelkedő tetén elforrt az agyvizem. Szerencsére volt ott egy kis büfé és csont nélkül megittam 1 liter fröccsöt. Meg fél csomag sós mogyorót.

Miután betelt a kamerám, megálltam párszor fotózni telefonnal. Meg amikor már nagyon fájt a nyereg, akkor alibi pisiszüneteket iktattam be. A meleg ez utóbbiból nem volt sok. Naplementénél egy faluban még meggyet csemegézni is megálltam egy ház előtt. Kellemesen keserű volt.

Az este a Kőröshegy környéki betonteknőkben ért utól. A fonyodi víztartalékaim kimerülőben voltak, így odamentem az első házhoz, ahol mozgást láttam. Megkínáltak vízzel… sörrel… grillezett hússal… jeges Whiskyvel… és végül szállással. A gyerekeik nem voltak otthon, így egy éjszakára be tudtak fogadni egy másik, bár nagyobb gyereket.

 

A Kéthelyi-patak döcögős útja a montinak kedvezett

A nap, a por, és a lógó nyelv a teljes túrára jellemző volt

 

 

Kitartóan üldöztem az egyre nyúló társamat

 

A Balaton napsütésben

 

 

 

 

Like an Oasis in the Desert, this bungalow shone in the Fonyód Highlands

Amikor a víz önmagában már nem elég…

 

 

Az második nap

Ultrás napután nem nagyon szoktam bringára ülni, de ma elintézetlen dolgom akadt. Még várt rám egy kellemes hosszútávú maraton (100 km). 9 után tudtam elindulni. Rögtön 1-2 meredekebb dombbal kezdtem. Nagyjából 15 km kellett, mire bemelegedtek a még ép izmaim. Fogalmam sem volt, hogy fogok még 85 km-t megtenni, mikor a nyergen alig találtam kényelmes pozíciót.

A dombtetőn szép kilátás nyílt a viaduktra. Az este csak a sziluettjét és a pirosan fénylő lámpáit láttam.

Indulás óta folyamatosan találkoztam sorstársakkal. Poroszkáltak felfelé, többnyire lassan, magányosan. A tempóm megmaradt tegnapról, így szépen „levadásztam” őket. Sőt, jobb is volt, hogy már nem fájt annyira a bal vádlim. Aztán egyre melegebb lett. Nem voltam mindig biztos abban, hogy elérem a következő települést. Ugyanúgy fogytak a kulacsok, mint tegnap. Enyingnél kifosztottam egy pékséget és azzal az energiával elég sokáig elvoltam.
Párszor elküldtem (még) melegebb éghajlatni az autósokat. Kicsit elkapott a versenyláz és forgalmas útkereszteződéseknél nem esett jól a tűző napon ácsorogni.

 

 

 

Fazit

Utoljára 4 éve ultráztam terepen. Technikai probléma nem volt (a betelt memóriakártya, és a feltehetőleg lemerült pedálfordulatmérnőn kívül)  végig biztonságosan közlekedtem, hogy ne legyen semmi baj. Fast Trak külsők nagyon jók voltak ezen a poros, kavicsos talajon. Egyszer nem csúsztam meg velük, pedig 2,5 baron mentem. 29er kerekek felérnek egy tankkal. Nem nagyon számít mi van előtte, át fog menni rajta. A kormánytáska párszor elállította a teló preload tekerentyűt (plusz több SAG kéne), meg a túlpakolt váztáska egy kicsit „megégette” a lábam. Ilyen hosszú utaknál ergo markolat, karbon/rugózó nyeregcső, kormányszarv szerintem elengedhetetlen. Plusz kamerát nem célszerű sisakra szerelni, mert jobban megviseli a nyakizmokat. Meg olyan póló sem ártana legközelebb, ami alatt nem ég le a vállam/hátam.

Megj: A veszpremi nosztalgikus erzes is megvolt az egyetemi idoszakban jart utakon.

A nap egyik fénypontja: a plüss banán

A viadukt nappali köntösben

Poros utak és szikrázó napsütés

Naptej, izzadság és por megfelelő arányú keveréke

 

Balaton Bike Derby 2021

Posted on by Blue-Wanderer
  • 360 km overall length
  • 40 °C heat
  • 4 counties
  • 3 sections
  • 2 days
  • 1 hiding Lake Balaton
  • 0,5 pack of salt tablets
  • Countless bottle fillings

PAST

I heard about the Hungarian Divide bikepacking event in 2017 in Greenzone bikeshop (Zalaegerszeg). In 2017 I succesfully finished the XCU series (=10 hour long XCO race on diverse locations). I am a relatively slow rider on XCO/XCM races. The longer races are a bit better for me. I like the monotony of riding, the narrow forest paths, and climbs. The bikepacking riding style got popular and it reached me as well. Of couse on such races is the competition strong. There will be always a stronger/quicker/luckier rider in the peloton. I am too sweaty, I can’t ride far away without any sleep. I have a competitive self and a wanderer self. They complement each other well. In Covid times is my lastly mentioned self much activer.

I did a couple of tours in the past years around the Lake Balaton. Once I did it in one day. 250 km (from Veszprém)/15 hours in the saddle of a 16 kg weight MTB. I had a two day long adventure with a restday (and different concerts). And I had a 3-day-long-round with my friends as well. Road bike definitely comes in handy on such long, but paved roads. It has the same sports value, but it is much easier. You must hold a relative uncomfortable „aero” position for hours. But the rolling resistance of the skinny tires is really low. You can have some rest even on the flat sections. Wind shadow of other riders can give you some helping hand too.

I would say that the Balaton Bike Derby is Lake Balaton round with extras. It is performance oriented as a solo cyclist, but you can do it with you friends too, so you can have more fun. Don’t fall in the trap of the illusion: either way you will be tired in the end.

The first day

I was in a good shape at the start line. The first 120 km had nice and spicy mtb sections. I enjoyed that part of the race. The legs were OK, my camera was working, I had food, and the temperature was cool. The sun was not friendly today. I always needed the safety of two full water bottles.

I don’t know much about gravel/CX bikes, but hats off, those riders weren’t kidding. I think the force concentrated in the first couple of riders.

The second 120 km was forgettable. Neither I nor my bike liked it. Between Keszthely and the Small Lake Balaton I could not find any shadow, water source. I could only breath warm, heavy air. After that the buffalo reserve had a really noisy gravel road. It countinued in a hot desert aside of the motor way. The sweat and the plain surface caused bruises on my skin. My palms, shoulder and neck were numb and sensitive.

After Fonyód the race area was locked up due to the hunting. That was some sort of CP. If you couldn’t reach it in time, you could have continued your race in the next morning. It was a good motivation for not stopping. The restaurant and pubs were shining aside of the road. After I reached Fonyód, my brain melted down. Fortunately I found a small pub and I drank almost instantly 1 liter of Spritzer. And an half package of salty hazelnuts.

After my camera card got full, I made a couple of photo breaks with my phone. And when I did not find my place in the saddle I made alibi pee breaks. Before the sunset I even eat some sour cherry from a tree. It was deliciously sour.

Around Kőröshegy I got eaten up by the darkness. I was lack of water, when I reached the first village, I cycled to the first house, where I could see some light/movement. They offered me water… beer… barbeque… whiskey with ice… hot shower… and bed for sleep. Their kids weren’t at home, so they could give an another (but bigger) child accomodation for the night. That is the true hungarian hospitality!

 

The uneven road aside of the Kéthelyi-brook was better for MTB

The sun, dust, and hanging tongue were the main features of tour

 

 

I persistently chased my grooving partner

 

Lake Balaton and sunshine

 

 

 

 

Mint Oázis a Sivatagban, úgy ragyogott e bungaló a Fonyódi Magasokban

Sometimes pure water is no longer enough…

The second day

After an ultracycling day I usually make a rest day. But not today, because I had unfinished business. 100 km separeted me before the finisch line. I could start the day after 9 am. I got some steep uphills for warming up. I didn’t felt myself well in the saddle. Thankfully other riders were awake and I was able to hunt them down slowly.

The view was fantastic on the top of the hill. I could see the whole viaduct above the valley. Last night I could only it’s silhoutte, and some red lights.

I had the power to maintain my speed from the first day. My left calf muscle was in a much better shape than the at night. But the weather got hotter. Sometimes I was unsure about, if I can reach the next village. In Enying I robbed a backery and I countinued my journey with fresh energy.

I did not get along with drivers this day. Sometimes I sweared, because I had to stop in crossings. And the sun was killing me. Those seconds felt like hours.

 

 

 

Fazit

My last ultra race was 4 years before. I didn’t have technical issues (my memory card got full und my pedal sensor were not working), I didn’t take any risks in the downhill sections. 29er wheels are amazing. They roll over anything. The mtb geo was uncomfortable on the long flat section. The Fast Trak tires were good, and gave me always enough traction on the loose surface. Even on 2,6 bar. The bar bag touched the preload adjuster of the fork. Next time more SAG is needed. And I need bigger bags, because I could not find enough storage place. This bike might be a good choice for ultra races. But carbon bar, more flexible seatpost, and better padded seat is a must for sustainable riding. Ergonimic grips with barends would be more comfortable in the long run. T-Shirt choice is crucial. I got sunburn while wearing a T-Shirt.

 

Commentars:

No1: I really liked the end of the race, because I got nostalgic. I have ridden those roads while I was a student in Veszprém.

No2: The course around Marcali was also familiar for me. Zsiga showed me this route in 2017.

No3: Once I have ridden those conrate ribs roads near Kőröshegy. (I love MTB Marathon, 2015) And I ran on them in 2017. Cycling was waaaay better.

One of the highlights of the day: the plush banana

The viaduct in day gown

Dusty roads and radiating sunshine

A mixture of sunscreen, sweat and dust

 

XC & Trail Riding

Posted on by Blue-Wanderer

Biking is a pretty divided hobby. It has a lot of categories. In this Post I want to speak about the XCO/Maraton, and trail bikes.

Comparison table:

Nr Parameter Dimension XCO Trail
1 Travel front mm 0-100 120-160
2 Travel heck mm 0-100 120-160
3 Handlebar width mm 720+ 780+
4 Rim width mm 20-22 25-35
5 Tiresize inch 2-2,4 2,3-2,6
6 Diameter of disk brakes mm 160-180 180-200
7 Number of pistons pc 2 4
8 Teeth of chainring pc 28-30 30-36
9 Seatpost – fix dropper

This table shows us that the trail bikes are overdimensioned and more massive. That is understandable, because the usage area of the bikes starts where the XC bikes end. They are generally much more „fun”-oriented. The main goal was not to achieve low weight, athletic position and good climbing ability. The main purpose of these bikes is conquering technical terrerain and downhill sections. The two different categories don’t really have a common denominator, although some XC models already have a few trail features (stronger frame, longer travel). You can ride an XC bike in high mountains and on built tracks, but neither the bike nor its owner will be happy with it. This is also true in the other direction. Marathon racing is likely to be an “overkill” on a 130-travel trail bike. But if performance / time is not the primary consideration, you can get along with such bike as well.

So far I did not have a basis for comparison, but now I am really curious to see how big is the difference between the bikes. I had a Kellys Cool Tool hardtail between 2013-2017 (unfortunately it was stolen). This frame was a bit trail-oriented XC-bike. On my first laps I had fear because of the low handlebar. In 2017 we conquered together many routes in the Alps. This bike found its place everywhere. I miss my Specialized Indie XC saddle from that bike. That was the most comfortable saddle I ever had.

To be continued!