Karácsony előtt befutottak a hiányzó szállítmányok. Helyére került minden. Munkatársam segítségével bepréseltem a kormánycsapágyat. Utána a kónusszal gyűlt meg a bajom. Vennem kellett szerszámot, amivel fel tudtam ütni a villa nyakára. A külső gumikat is kihívás volt feltenni. Emlékszem régen volt olyan gumi, amit gumileszedő nélkül tettem fel, simán kézzel. Hát ezek nem ilyenek voltak. A lánc sajna rövid lett. Vajon ezért volt akciós? Tanulság: legközelebb láncvételnél vessünk egy pillantást a lánc hosszára is az ára mellett.

Szóval kerék, váltás, tyúkbelezés nagyjából meg lett. A fék légtelenítése nem sikerült az első néhány alkalommal. Zöldfülűként ellögyböldtem egy csomó fékfolyadékot és vétettem pár hibát. Az elektromos rásegítés nem működik. Ezt tulajdonképpen már építés előtt sejthető volt. Kizárt, hogy olyan egyszerű legyen a dolog, hogy feltölti, bedugja az ember, és kész.

A motorhibát megoldandó több lehetőséget is felvázoltam. Végül a legegyszerűbb, de legdrágább megoldás mellett tettem le a voksomat: új motor, immár kereskedőtől. Szerencsém volt, mert nem kellett németektől rendelni. Ahol megvettem a vázat, voltak éppen eladó motorok. Szűk 1 óra alatt kicseréltem és hibátlanul működik. A kerékátmérő nagyobb, mint a valóságban, de ezt csak profi szervizes tudja állítani. GPS szerint csak 23 kph-ig ad rásegítésést. Egyelőre nem zavar a dolog.

A rásegítés 3 módban állítható, illetve van egy toló üzemmód is. Már a leggyengébb üzemmódban is úgy éreztem, mintha kötélen húznának. A használt akksival kb. 50-70 km-t lehet megtenni, ami bőven elégséges. A kerékpár súlya érezhető. A boltban kapható ebike-ok többsége 25 kg felett van. Én 20,3 kg súlyt mértem. Padkáról leugratva érezhető a 1,5-2x-es tömeg. Rendes montis ösvényeken még nem próbáltam a gépet. Egy XC-sebb első gumival meg lehet a sub 20. Ezt a trail külsőt aszfalton idegesítőnek veélem, valószínűleg később egy kevésbé hardcore gumi kerül a felnire.

A projekt tehát lezárult. A későbbiekben videóval, alkatrészlistával és árral fogok még jönni.

A kellemetlenségek ellenére szeretnék még idén egy hasonló projektbe fogni.

 

A sejtésem beigazolódott. A fékcsőcsere valóban munka-és szerszámigényes dolog. A kerékpáripar hajlamos átvenni/kitalálni hülyeségeket. Ez a vázon belül vezetékelés is ilyen dolog. Egyszerűen nincs előnye a dolognak. Jobban koszolódik, mivel nem lehet tisztítani. Alig lehet hozzáférni. Fékcserénél légteleníteni kell a féket. A marketing szerint meg kurva jó, hiszen letisztult kinézetet kölcsönöz a kerékpárnak. A régi fékcső kivétele előtt belehúztam egy váltóbowdent. Neten olvastam ezt a trükköt, hogy így könnyedén végig lehet vezetni az új fékcsövet. Szóval régi kábel ki, új be. És csak nem akart végigvezetődni. Addig ügyetlenkedtem vele, mígnem a bowden kicsúszott a fékcsőből.

 

Gondoltam semmi gond, akkor megpróbálkozom majd később egy másik stratégiával. Igen ám, de a bowden is beragadt. Feltételezem megsérült és egy szál elakadt valahol a vázban. Addig ügyeskedtem, hogy a másik vége is becsúszott a vázba. Szóval meg kell próbálnom kihalászni a középcsapágynál. A középcsapágyat ki kell venni hozzá. Pressfites, szóval a kiütése még megoldható lenne, de visszaszereléshez mindenképp kell szerszámot rendelnem. Ráadásul a bal hajtókar sem kíván kijönni. Nem utolsó sorban: mielőtt megvettem a féket olvastam, hogy a sram kompressziós gyűrűi újrahasználhatók. Hát ez egy fals infó volt. A Stealt-o-majigot (piros bogyó) nem javasolja a gyártó újrahasználni. Egyébként sem tudtam leszedni. Ilyet viszont nem kap minden utcasarkon az ember.

Némi pozitív haladásra is szert tettem. Kicseréltem a nyeregcsövet karbon Zertz-betétes S-Worksre. Nincs pillesúlyban a betét miatt, viszont érzésre így is könnyebb volt az alunál. Ha már Speci bringáról van szó, gondoltam kukázok hozzá S-Works alkatrészeket. Szóval a stucni után a nyeregcső is S-Works lett. A kormány szintén. Egy 700 mm-es karbon flat kormányt találtam. Én a 720-at mindig is túl szélesnek találtam. A tavaly felrakott kormányszarvak miatt a hasznos szélesség ugyan rövidebb lett, de a pincében így is mindig beleakadtam a falba. Kíváncsi vagyok, hogy fog muzsikálni terepen. Meg arra is, hogy érezhető-e bárminemű változás a komfortérzetben. A Fox teló, a 4-dugattyús fékek, és a karbon alkatrészek még inkább versenyorientálttá teszik a gépet. ***

2021.12.06. UPDATE: Elég buta hibát követtem el, még az első lépéseknél, a vázvételnél. Nem csekkoltam le, hogy a Shimano motor rögzítése. Pontosabban a Shimanonak különböző rögzítési megoldásai vannak. Ez elkerülte a figyelmemet. A boltban kicseréltettem a vázat egy immár megfelelő motort fogadó vázra. Szerencsére visszevette a srác. Ha nem, akkor új vázat kellett volna venni, mert a sok 6000-es kütyü nem kompatibilis a 8000-es szériával. Ha már a kompatibilitásról van szó (ami még elő fog kerülni párszor). Az új váz, noha szuper sziványvány-kék színben pompázik, nem kompatibilis vele a kormánycsapágy és a hátsó kerekem sem. Egy GT ePantera dash (2017) 27,5+ vázról van szó. Az első kerékkel nincs baj, a 27,5+ vázba illik a 29er kerék, illetve a teleszkóp

A kormánycsapágy szabványok között bolyongva úgy tűnt, hogy egy press fit (ZS) csapágy való bele. Kíváncsi vagyok, jót sikerült-e választani. A hátsó kerék csatlakozása viszont gyorszáras és boost (5×141), ami komoly fejfájást okozott. A sima 27,5 5×135 kerék nem illik bele. Internetes fórumokon való kutatást követően, valamint 500 különböző apróhirdetést átnézve találtam egy lehetséges megoldást. A DT Swissnek vannak olyan agyai, amiknél a kupakokat ki lehet cserélni, és így átütős/gyorszáras formában is lehet használni a kereket. A terv az, hogy szerzek egy boostos 27,5 hátsó kereket, 30 mm körül szélességgel, hogy 2,6-3,0 külső is jól felférjen rá. Nagyjából 2 ilyen kerékszettet találtam a környéken. Az eladó nem adja el külön, ezért akkor ki kellett silavizálnom, hogy melyik kerék, hova kerül majd. 6 db kerékról van szó. Az Epic HT első kereke donor lesz. A Stumpy felnijei fel vannak ütve, így azok lesznek az Epic sárgumis tartalékkerekei. Az 5. kereket eladom, a 6. meg lehet megtartom fűzést gyakorolni. És ha már lúd, akkor legyen kövér. Rendeltem gumikat, belsőket (27,5-el még sosem volt dolgom) és még új 11 sebis kazettát is. Mert hogy a kerekekkel történő sakkozásnál azt is figyelembe kell venni, hogy melyik fogad Shimanot, melyik Sram XD kazettát. Volt félrerakva nálam egy Shimano és egy Sram-kompatibilis kazetta is.

A Shimanot elpasszolom majd a kerékkel. 2 szezon van benne, új lánc nem ugrott rajta, de kopottas már. A Sram meg megy a sárkerékre és akkor nem kell állítgatni a váltót kerékcsere után (11 vs 10 a legkisebb fogaskerék)

A Stumpynak jövőre kell majd egy 27,5 hátsókerék, mert a kerékszett hátsó tagja az Ebikeba vándorol. Itt lehet agydonor lesz a megmaradt kerék, majd meglátjuk. Tárcsa nincs az új kerékszetten, ezért azt rendelnem kellett, illetve át kellett logisztikázni a meglévőket is. A tárcsák Torx-féle rögzítőcsavarjai nem szimpatikusak. Ha a kereket nem tudom átalakítani, akkor meg megy a Stumpyba és fűzetni kell 141 QR kereket. A budget építésből így már nem igen lesz semmi, de a bringa évekig jó állapotnak fog örvendeni. Az előzetesen kalkulált 1800 € kezdi elérni a bringa. 1600-nál járunk és still counting. Ideális esetben ez lenne a végösszeg, de biztos lesznek még gondok vele. Pl. az elektromos kábel is rövid lett… Győzöm majd eladni a hibásan vett termékeket.

Nehezítő tényező, hogy tárcsafék beállításnál a küllő lenyisszantotta a körmöm. Szóval most egy hét pihi következik, bevárom a megrendeléseket (3 csomag) és utána folytatom a munkát. Addigra talán visszanő az az elvesztett 2/3-ad köröm valamennyire.

 

Alapvetően mindenki szeretne egyedi kerékpárt birtokolni, ami biztosan nem jön szembe vele az utcán. Ehhez nyilván többféle feltételnek kell teljesülnie. Szerszámok, szerelési tapasztalat, kézügyesség, rutin, kellő mennyiségű szabadidő stb.

Kezdő kerékpárosként feltehetőleg először a defektszereléssel találkozik az ember. Ez egy olyan dolog, amit nem lehet megkerülni, előbb-utóbb minden kerékpáros találkozik vele. Már maga egy belső csere egy kisebb készletet igényel.

 

Kézipumpa, gumileszedő, folt-ragasztó/tartalékbelső, és szükség van imbusz/villás kulcsra is, ha nem gyorszáras kerékről van szó. Egy rendes pumpa és tisztítókészlet szintén alap dolognak számít, mert fenének van kedve állandóan benzinkútra járni. Menet közben egy marokszerszám jó szolgálatot lehet, ha útközben kilazult egy csavar. Egy ilyen birtokában sok kellemetlenségtől és idegességtől megóvhatjuk magunkat. Ha nem vagyunk különösebben érdekeltek a kerékpárszerelésben, akkor ez a szett évekig elégséges lehet a számunkra.

A gyakori mosás, illetve váltóval való kínlódás után felmerül az ötlet, hogy kellene venni egy állványt. Ez típustól függően már anyagi ráfordítással jár, de az ember dereka kétségkívül meghálálja. Egyes alkatrészeket könnyebb leszerelve tisztítani, így szert teszünk egy kerékpáros szerszámkészletre is, amivel már fogaskoszorút, meghatást, és egyes csapágyakat is tudunk szerelni. Egy vasfűrész szintén praktikus, ha kéznél van. Egy balmenetes csavarkiszedő készlet szintén aranyat ér, ha rozsdás/ sérült csavarokkal találkozik az ember. A csapágygolyók tisztításánál egy fogókészlet növeli precizitásunkat. Ezekre a szerszámokra alapvetően ritkán van szükség, így hobbistáknak nem is ajánlom a beszerzését. Egy hajtáscserére pl. évente egyszer, vagy kétévente kerül sor. Ha mindent összeír az ember, akkor kiderül, hogy simán lehetne venni egy másik bringát a szerszámok árából. A szerszámok többségét nem is igazán lehet mellőzni.

 

Ha még egy fokkal mélyebbre merül az ember az alkatrészek tengerében, akkor azt is láthatja, hogy milyen káosz uralkodik benne. Rengeteg szabvány, különféle átmérők, gyakran még ugyanazon gyártó alkatrészei sem kompatibilisek egymással. Ez már igazi mélyvíz. Ember legyen a talpán az a szerelő, aki teljes mértékben kiismeri magát a kerékpáriparban.

Saját kerékpár építése már régebben megfogalmazódott bennem, de akkor erősen korlátoltak voltak az anyagi lehetőségeim. Ár/értékben a használt bringákat éri meg legjobban megvenni. Ez nyilván kockázatokkal jár. Mivel az embernek nincsenek röntgen szemei, nem láthatja át a teljes mértékben a kerékpárt. Egyaránt lehet jó és rossz bringát is kifogni. Nagy hátránya a használt bringáknál az, hogy garancia nem jár rá, illetve az esetek többségében mérethiányos a piac. Vásárlásnál eleve kevesebb kerékpár jöhet szóba. Az előnyét nem kell ecsetelni. Fele annyiért juthat az ember ugyanahhoz a bringához, vagy ugyanannyi pénzért kétszer jobbat vehet.

A szerszámokon túl az idő elteltével egyre több alkatrészre tettem szert. Pl. nyereg, lecserélt kormány, nyeregcső, tartalék kerékszett, teleszkóp, bowdenek, fékek stb. Szóval kvázi összerakhatnék egy teljes bringát, és nem kellene bajlódni külön az alkatrészek eladásával. És Covid-időkben jóval nagyobb haszonnal is kecsegtetne a teljes bringa eladása. A következő motivációm a stuttgarti városi pedelec bringa adta. Könnyebben lehet egy pedeleccel haladni, de mégis megmozgatja az embert.

Elkezdtem körbenézni a piacon, hogy milyen vázakat lehet kapni. Újonnan kvázi semmilyet. Régebbi modelleket lehetett találni, de azok többsége nem 29er volt és nem Boostos. Nekem meg ilyen cuccaim voltak, szóval logikusnak tűnt egy ilyen gépet összerakni. Használt piacon böngészve viszont szembejött néhány ígéretes példány. Németországban találtam egy carbon kínai montit, ami megfelelt a paramétereknek, bár a mérete apró volt. Majd találtam egy össztelós XC-Felt vázat, illetve egy Cannondale Trail ebike vázat. Nahiszen, pont ilyen érdekes kihívásra vágytam. Gyorsan csináltam is egy listát, hogy hogyan, mennyiből lehet egy ilyen bringát összerakni. Lehet-e egyáltalán?

A válasz röviden: újonnan, hivatalosan, nem. A válasz hosszabban: elvileg lehetséges. A váz Shimano Steps motort fogad. Noha lassan már 10 éve piacon vannak a pedelecek, gőzöm sem volt semmiről velük kapcsolatban. A 2018-as gyári katalógus E8000-es szériával szerepeltette a bringát. Utánanéztem: csak az akksi és a motor került annyiba, amennyit én a teljes projektre kívántam szánni. Egy másik irányból közelítettem meg a dolgokat. Megnézem milyen motorhoz lehet hozzájutni (használtan, ha akartam volna, akkor sem tudtam volna újat rendelni). Így esett a választásom az E6000-es sorozatra, ami 70 helyett 50 Nm forgatónyomatékot tud, cserébe kicsit könnyebb és halkabb a cikkek szerint. Egy nagyobb robogó teljesítménye bőven elegendő a zalai dombok leküzdéséhez, és majd’ fele annyiba kerül. A drága motor és akksi gond letudva, a következő probléma jön. Használt piacon nem igazán lehet ehhez a szériához alkatrészeket találni (pl. rásegítést állító gombok, kijelző). A bike24 webshopra esett a választásom, mert a többi oldalhoz képest szinte minden termék 2-5 euróval olcsóbb, ami egy hosszabb bevásárlási listán már tetemes összeg lehet. A teleszkóp sem egyszerű történet, ugyanis a villanyak csöve megsérült, illetve rövid is volt a Cannondale vázhoz. Itt profi szerviz segítségét kellett igénybe vennem. Testbikeon találtam 11 sebis SLX hátsó váltót, valamit váltókart. Fékeket szintén, bár azt nem írom be a táblázatba, mert a versenymontira kerülnek. Az eredeti M506-os fékek borzasztóan gyengék, nem is értem hogyan szerelhettek egy komoly montit ilyen gyenge minőségű fékekkel. 2 év után végre le tudom őket cserélni. Ezeket meg megkapja majd az ebike. Városi/lankás terepre bőven elegek lesznek. Bár a fékcsere trükkös lesz, mivel vázon belül van vezetve a fékcső.

 

 

Az igazat megvallva nem tudom mikor volt utoljára leszedve a pedál (Shimano M520) az országúti bringámról. Már érett erősen egy karbantartás a részére. Egyik edzésnél egy kereszteződésben hirtelen meg kellett állnom és nem tudtam kicsatolni a lábam. Jól áll a bringának még egy eldőlésből adódó festékleverődés… Eladás előtt.

Gondoltam rá, hogy tovább adom a pedálokat a bringával, és veszek egy újat. De abban kevesebb kihívást láttam. Még nem csináltam ilyet, így gyakorlásnak mindenképp jó volt.

A képen látható dolgok szükségesek a karbantartáshoz. Első lépésként a pedálokat le kell venni a helyükről. Figyelembe kell veni a menetirányt, és feltehetőleg szükséges lesz egy vasrúd is erőkarnövelés végett. A 15-ös villágkulcs önmagában nagyon kicsi. Ha nagyon be van szorulva, akkor a hajtókar/váz közé egy fát ékelve a vasrúddal jól lehet dolgozni.

Következő lépés a pedál megbontása, amihez speckó műanyag szerszám kell (Shimano TL PD-40). Párszáz forint, alternatíva nincs hozzá. Ha önmagában a szerszámmal nem megy, akkor 36-os villágkulccsal kell rásegíteni. Én egy állíthatót vettem erre a célszera. Utána a tengelyről az anya-ellenanyag 10-7-es villáskulccsal leszerelhető. A pedál alkotók irányfüggőek, figyelni kell mi-merre állt levétel előtt. Mivel 12-12 db apró csapágygolyó van a pedálban, csak is tálca felett szabad szétszerelni. Ember legyen a talpán (hasán), aki egy ilyen kicsi elgurult golyót megtalál a szobában. Sokan cserélik őket újakra, én csak megtisztítottam WD40-el és visszatettem őket. Törlőruha, papír, vatta jól jön a régi olaj/kosz eltávolításához. Összerakáshoz rendeltem csapágyzsírt is, aminek a konzisztenciája kicsit sűrűbb volt az általános gépzsírnál. Meg fehér színű volt.

Laikusként a legnehezebb művelet talán a csapágyak meghúzása volt. Ha az ember nagyon meghúzza őket, akkor nem forog simán a pedál. Ha túl nagy játékot hagy, akkor pedig korábban elhasználódik a csapágy. Mivel gőzöm sincs, milyen a jó beállítás, így egyik pedálnál kisebb, másiknál nagyobb játékot hagytam. Aztán majd tekerés után meglátom melyik működik jobban.

Szerszámok nélkül az ember olcsóbban kijön, ha szervizben csináltatja meg. Vagy vesz egy újat. De hát hol van abban a kihívás. 🙂