Alapvetően mindenki szeretne egyedi kerékpárt birtokolni, ami biztosan nem jön szembe vele az utcán. Ehhez nyilván többféle feltételnek kell teljesülnie. Szerszámok, szerelési tapasztalat, kézügyesség, rutin, kellő mennyiségű szabadidő stb.
Kezdő kerékpárosként feltehetőleg először a defektszereléssel találkozik az ember. Ez egy olyan dolog, amit nem lehet megkerülni, előbb-utóbb minden kerékpáros találkozik vele. Már maga egy belső csere egy kisebb készletet igényel.
Kézipumpa, gumileszedő, folt-ragasztó/tartalékbelső, és szükség van imbusz/villás kulcsra is, ha nem gyorszáras kerékről van szó. Egy rendes pumpa és tisztítókészlet szintén alap dolognak számít, mert fenének van kedve állandóan benzinkútra járni. Menet közben egy marokszerszám jó szolgálatot lehet, ha útközben kilazult egy csavar. Egy ilyen birtokában sok kellemetlenségtől és idegességtől megóvhatjuk magunkat. Ha nem vagyunk különösebben érdekeltek a kerékpárszerelésben, akkor ez a szett évekig elégséges lehet a számunkra.
A gyakori mosás, illetve váltóval való kínlódás után felmerül az ötlet, hogy kellene venni egy állványt. Ez típustól függően már anyagi ráfordítással jár, de az ember dereka kétségkívül meghálálja. Egyes alkatrészeket könnyebb leszerelve tisztítani, így szert teszünk egy kerékpáros szerszámkészletre is, amivel már fogaskoszorút, meghatást, és egyes csapágyakat is tudunk szerelni. Egy vasfűrész szintén praktikus, ha kéznél van. Egy balmenetes csavarkiszedő készlet szintén aranyat ér, ha rozsdás/ sérült csavarokkal találkozik az ember. A csapágygolyók tisztításánál egy fogókészlet növeli precizitásunkat. Ezekre a szerszámokra alapvetően ritkán van szükség, így hobbistáknak nem is ajánlom a beszerzését. Egy hajtáscserére pl. évente egyszer, vagy kétévente kerül sor. Ha mindent összeír az ember, akkor kiderül, hogy simán lehetne venni egy másik bringát a szerszámok árából. A szerszámok többségét nem is igazán lehet mellőzni.
Ha még egy fokkal mélyebbre merül az ember az alkatrészek tengerében, akkor azt is láthatja, hogy milyen káosz uralkodik benne. Rengeteg szabvány, különféle átmérők, gyakran még ugyanazon gyártó alkatrészei sem kompatibilisek egymással. Ez már igazi mélyvíz. Ember legyen a talpán az a szerelő, aki teljes mértékben kiismeri magát a kerékpáriparban.
Saját kerékpár építése már régebben megfogalmazódott bennem, de akkor erősen korlátoltak voltak az anyagi lehetőségeim. Ár/értékben a használt bringákat éri meg legjobban megvenni. Ez nyilván kockázatokkal jár. Mivel az embernek nincsenek röntgen szemei, nem láthatja át a teljes mértékben a kerékpárt. Egyaránt lehet jó és rossz bringát is kifogni. Nagy hátránya a használt bringáknál az, hogy garancia nem jár rá, illetve az esetek többségében mérethiányos a piac. Vásárlásnál eleve kevesebb kerékpár jöhet szóba. Az előnyét nem kell ecsetelni. Fele annyiért juthat az ember ugyanahhoz a bringához, vagy ugyanannyi pénzért kétszer jobbat vehet.
Elkezdtem körbenézni a piacon, hogy milyen vázakat lehet kapni. Újonnan kvázi semmilyet. Régebbi modelleket lehetett találni, de azok többsége nem 29er volt és nem Boostos. Nekem meg ilyen cuccaim voltak, szóval logikusnak tűnt egy ilyen gépet összerakni. Használt piacon böngészve viszont szembejött néhány ígéretes példány. Németországban találtam egy carbon kínai montit, ami megfelelt a paramétereknek, bár a mérete apró volt. Majd találtam egy össztelós XC-Felt vázat, illetve egy Cannondale Trail ebike vázat. Nahiszen, pont ilyen érdekes kihívásra vágytam. Gyorsan csináltam is egy listát, hogy hogyan, mennyiből lehet egy ilyen bringát összerakni. Lehet-e egyáltalán?
A válasz röviden: újonnan, hivatalosan, nem. A válasz hosszabban: elvileg lehetséges. A váz Shimano Steps motort fogad. Noha lassan már 10 éve piacon vannak a pedelecek, gőzöm sem volt semmiről velük kapcsolatban. A 2018-as gyári katalógus E8000-es szériával szerepeltette a bringát. Utánanéztem: csak az akksi és a motor került annyiba, amennyit én a teljes projektre kívántam szánni. Egy másik irányból közelítettem meg a dolgokat. Megnézem milyen motorhoz lehet hozzájutni (használtan, ha akartam volna, akkor sem tudtam volna újat rendelni). Így esett a választásom az E6000-es sorozatra, ami 70 helyett 50 Nm forgatónyomatékot tud, cserébe kicsit könnyebb és halkabb a cikkek szerint. Egy nagyobb robogó teljesítménye bőven elegendő a zalai dombok leküzdéséhez, és majd’ fele annyiba kerül. A drága motor és akksi gond letudva, a következő probléma jön. Használt piacon nem igazán lehet ehhez a szériához alkatrészeket találni (pl. rásegítést állító gombok, kijelző). A bike24 webshopra esett a választásom, mert a többi oldalhoz képest szinte minden termék 2-5 euróval olcsóbb, ami egy hosszabb bevásárlási listán már tetemes összeg lehet. A teleszkóp sem egyszerű történet, ugyanis a villanyak csöve megsérült, illetve rövid is volt a Cannondale vázhoz. Itt profi szerviz segítségét kellett igénybe vennem. Testbikeon találtam 11 sebis SLX hátsó váltót, valamit váltókart. Fékeket szintén, bár azt nem írom be a táblázatba, mert a versenymontira kerülnek. Az eredeti M506-os fékek borzasztóan gyengék, nem is értem hogyan szerelhettek egy komoly montit ilyen gyenge minőségű fékekkel. 2 év után végre le tudom őket cserélni. Ezeket meg megkapja majd az ebike. Városi/lankás terepre bőven elegek lesznek. Bár a fékcsere trükkös lesz, mivel vázon belül van vezetve a fékcső.
