3 év kihagyás után ezt is sikerült összehozni. Utoljára 2018-ban jártam Stuttgartban és az Oktoberfesten. Képes beszámoló erről a túráról itt olvasható: [LINK

Akkor az út meglehetősen combos volt. Pécs-Budapest már önmagában 3 órás vonatozást jelentett. Hozzáadva a Budapest-Stuttgart menetidőt, rögtön egy 13-14 órás útról beszélünk. Ez szinte dupla menetidőt jelentett a mostani úthoz képest. Ez a különbség a között, hogy az ember a világ végén lakik (Pécs) vagy frekventált területen (Bécs). Az anyagi különbségről ne is beszéljünk, bár most nem csak egyirányba vettem jegyet, hanem a Deutsche Bahn oda-vissza jegyével utaztam. Az ÖBB-nél is meg lehetett volna venni a jegyet, de az osztrák kollégák dupla áron dolgoznak.

 

7 órás vonatútra illik felkészülten menni. Ez főleg megfelelő kaja/pia elpakolását jelentette. Én 2 liter vizet számoltam rá (sokat iszom), és a végére pont elégnek bizonyult a becslésem. Kajából még tartalékaim is maradtak. Az odaút szultáni kényelemben telt. Direkt vonat ment Budapestről egészen Frankfurtig. Egy átszállást sem kellett megejteni.

Az ilyen hosszabb vonatutaknál érdemes kicsit körbejárni a vonatot. Egyrészt a vonat jóval igényesebb egy lepukkadt MÁV szerelvénynél. Másrészt rengetegféle ember van rajta és meglepően gyorsan be tudják lakni az ülőhelyük környezetét.

Vannak laptopos figurák, zenehallgatók, könyvolvasók, mobiltelefonosok, 11 éves kislánnyal órákig vitatkozó anyuka, szép göndör hajú arab lány, piknikező emberek stb.

Az egyedüli dolog, ami zavaró volt az úton, az a maszkviselés. Kb. olyan érzésem volt, mint amikor az ember bekapcsolja az autóban a levegő benti keringetését. Egy idő után megfogyatkozik az oxigén és feldúsul a széndioxid. Az ember álmos és bágyadt lesz, nehezére esik a légzés. Szerintem abszolút nem egészséges ilyen sokáig maszkban lenni.

Az ülés el volt látva minden földi jóval, étkezőtálca, dugaj telefon/laptop számára. Még egy mini szemetes is volt, amit az út vége felé fedeztem fel, annyira beleolvadt a környezetébe.A péntek délutáni vonatutat követően éjjel ért be a vonat a stuttgarti főpályaudvarra. Elég kaotikus állapotok uralkodnak az épületben. Valami felújítás/átalakítás keretében a föld alatt alakítanak ki épületrészeket. Potom 200 millió euró költségvonzattal 2025-re el is fog készülni.

Szombaton egy városi parkot néztünk meg közelebbről, majd készülődés volt a délutáni/esti születésnapi partira. Szép lassan egyre közelebb kerül az a 3X. 😊 Egészen elképesztő italmennyiséget sikerült felhalmozni a partira. Én egy házi szilvapálinkával szálltam be, ami sokaknak ízlett, és az elsők között fogyott el. Legközelebb dupla adaggal fogok készülni. A pálinka mellett, gin, jäger, sör, vodka is fogyott. Kevert éjszaka volt. Volt jól fogyó sültkrumpli, rántotott hús, vegyes saláta és horvát rizs is, aminek a receptjét le kell vadásznom a netről [LINK].

 

A parti szuperül ment egészen addig, amíg be nem tértünk a közeli horvát étterembe, ahol nem egyet, hanem rögtön két stampedli pálinkát is kitöltöttek. Utána nem győztem elég vizet inni, hogy híguljon az alkohollal szennyezett vérem. Az egyik résztvevő lányt előbb érte utol a sorsa (mint engem) és nagyjából ezen esemény környékére datálható a parti vége is.

Másnap reggel az elfogyasztott italmennyiség ellenére gond nélkül fel tudtam kelni. Az emésztésem nem volt túl jó, és kicsit szédülgős volt a fejem. A konstans büfögést nem feltétlen kedvelték az utastársaim, de hát nem volt mit tenni ellene.

Első utunk a stuttgarti tv-toronyhoz vezetett. Kinéztem pár programot előzetesen. Ez volt az egyik, ahova a „rendszer ellen lázadó, oltással nem rendelkező emberek” csoportját is beengedték. Meglehetősen masszív konstrukció. Az Elsőként reklámozzák, sok tornyot róla mintáztak a későbbiekben. 217 méteres magasságával nincs oka szégyenkezésre. A kilátó platform mintegy 150 méteren található, ez az ami a turisták számára is látogatható. A kilátás pazar, nem csoda, hogy a top 10 stuttgarti látnivalók között szerepel a torony.

Az aktív programot követően a metzingeni Outletcitybe tettünk látogatást, ahol kivételes vasárnapi nyitvatartási akciót hirdettek.

 

Rengeteg ember volt, már-már túl sok is. Szerencsére sok üzlet volt nyitva, így azért eloszlott ez a tömeg. (Nincs jobb dolguk az embereknek vasárnap délután? Persze azért mi is ott voltunk a tömegben.) Espirit boltban szert tettem egy ingre. Pólókat online szeretnék majd rendelni , szimpatikus pulcsit nem találtam, ez az ing viszont tetszetős volt és a szabása is stimmelt. Fehér ing, apró szürke pöttyökkel.

Nem mondanám azt, hogy az akció ellenére olcsó volt, de nem minden nap jár az ember ilyen helyen.  A helyi gasztronómiai kínálatot is teszteltük. a vásárlázi láz által elégetett kalóriákat maultaschés szendviccsel, illetve később kínai sült tésztás-csirkés boxxal pótoltuk. Ez utóbbinál evőpálcikával ügyeskedtem. Néha sikerült felcsippenteni, néha nem, úgy tűnik a technikám nem volt valami szuper.

Esti programként netflix volt terítéken. Anno még egyetemista koromban fizettem előre rá, akkor még nem volt ilyen népszerű és lehetett osztozkodni rajta másokkal. Az elmúlt mintegy 6 évben eléggé kinőtte magát a platform.

 

Hétfő reggel úgy döntöttem, hogy elmegyek egy neckari kerékpártúrára. A városi bringás applikációt nem sikerült működésre bírnom (feltételezem csak német telefonszámmal műküdik), így kaptam ajándékba egy bringát.

 

A bringa középmotoros pedelec volt agyváltóval és mechmanikus tárcsafékekkel. Súlyra nem az a tizedikre lépcsőn cipelős kategória, viszont az elektromotor beindulása után feledtette az extra kilókat. Nem csoda, hogy ez ilyen népszerű a nyugati emberek körében. Ha nem kerülne két kerékpár árába, akkor Magyarországon is gyorsabban terjedne. Városi közledésre jó, de sportcélú használatra engem nem nyert meg. Majd ha vén(ebb) trotty leszek, biztos beszerzek magam részére egy ilyet. Esetleg a tesómat lehetne meglepni vele, akkor talán hetente többször is kerékpárra ülne.

Az agyváltó remekül működik, az elmúlt időszakban sokat nézegettem a gearbox rendszerű kerékpárokat (elsősorban a Piniont). Mtb felhasználásra nagyon jó ötletnek tartom, pláne bordásszíjjal. Nem kell aggódni a hátsó váltófül miatt, illetve a láncot sem kell olajozni.

 

 

Ezek több napos/hetes túrán nagyon hasznos dolgok tudnak lenni. A technológia hátránya az ára. 1-2 millió között lehet szert tenni ilyen kerékpárra. Viszont a hajtáscsere jóval olcsóbb egy hagyományos kerékpárral szemben.

A mechanikus tárcsa szintén pozitív volt. Kinéztem egy bringát a használt piacon, ami ilyen fékekkel van szerelve. Talán nem olyan használhatatlan, mint amilyennek egyesek beállítják. A Neckart elhagyva Ludwigsburgban tettem egy röpke bevásárlást és kastélynézést. Utána meg a kerékpárutakat követve eljutottam Zuffenhausenig, ahol kaptam egy fuvart hazáig. Szegény bringát jól le is merítettem az út alatt.

Este még tettünk egy belvárosi mustrát. Nem volt hétvégi bulihangulat, ennek ellenére az éttermek nagy része tömve volt.

Kedden reggel 7 órakor indult a vonatom. Kicsit késve keltettek fel, szóval elég futósan indult a reggel. U-Bahnnal elvonatoztam a főpályaudvarra, ahol szép színes csíkokat követve eljutottam a vágányokig. Bő 10 percem maradt a müncheni vonat elindulásáig. Mindig megfogadom, hogy egyszer időben érkezek, de valahogy sosem sikerül. A vonatúton elsőként arra lettem figyelmes, hogy a nap csak nem akar felkelni… Mintegy 30-40 perccel később kel fel a nap Ny-Mo-hoz képest.

Elég sok szimpatikus várost elhagytam ma, ahol lehetett volna városnézést csinálni. Ulm, Augsburg, München, Salzburg, még Bécset sem nagyon ismerem.

 

 

 

Sajnos irodában ülve nem ismeri meg az ember a környéket. Legközelebb Teilzeit-Jobot kellene nézni, akkor viszont az ember fizetése sem olyan jó, hogy erre-arra utazgasson. Örök probléma ez. Vagy szabadideje van az embernek, vagy pénze.

A kirándulás szuperül sikerült. Az időjárás tökéletes volt, ilyen szép napos idő még nyáron is ritkán van. Szerintem legközelebb tavasszal csinálok majd egy hasonló túrát. Az úti cél vagy Horvátország, vagy Németország lesz.

 

 

Stuttgarti képmese

 

 

Portré egy trendi lámáról
Dália
Vízhányó golyó
Stuttgarti panoráma
Az ősz színei
A stuttgarti TV-torony
Park Kornwestheimban
Pauluskirche, Zuffenhausen
Dunai panoráma

 

Előzmények: Tavaly váltottam pár levelet Puskás Zoltánnal, a https://nagyvilagban.hu/ szerzőjével. Szeret többnapos kerékpártúrákra vállalkozni, és könyvei meghozták a kedvem egy hasonló túrákra. Munka mellett kevés alkalom nyílik többnapos túrákra, de egy-egy hétvégét azért meg tudok reszkírozni. A múltkori szlovák dunaparti túrám tetszett, így gondoltam bejárom a Duna osztrák részét is.

Útvonal: Passau – Obernzell – Grünau – Jochenstein – Schlögen – Inzell – Kobling – Haibach – Aschach – Feldkirchen – Puchenau – Linz – Steyregg – Mauthausen – Au – Grein – Persenburg – Emmersburg – Dürnstein – Krems – Tulln – Wien (vonattal) – Mödling

 

(Élmény)beszámoló: Többnapos túra Shrekkel. Passauba vagy 2 átszálással jutottam el pénteken. Útközben tanulmányoztam a túra leírást es a térképet, mert sokat nem készültem előre a túrára.

Passauba megérkezve rögtön bejutottam egy sört. Utána lekocogtam a folyópartra es elkezdtem a túrát. Műszaki bakik: otthon maradt kéziszerszámok, pótbelső (otthon elfogyott. GoProból hiányzott a memóriakártya… Öreg hiba, de összejött. Aztán varost elhagyva vaksötétben bezabálta a racsni/ szabadonfutó a táskám rögzítőjét. Gondolom a macskakövön lazult meg/esett le. Le kellett cuccolnom mindent es kivenni a kereket. Miután készen lettem jött oda egy srác, hogy a defektjét nem tudom-e megcsinálni. Ezt nem vállaltam már be.

 

Útközben egy nagy tűzijátékra lettem figyelmes. Még hogy a német nem vendégszerető nép… Rögtön tűzijátékkal várják a túrázót. A sört elkortyolgatva vegignéztem aztán sátorhelyet kerestem. Féloldalról nyitott farakás mögé beraktam a sátrat, még lerögzíteni sem tudtam akkora vihar kerekedett. Es ezek mind 20 km alatt történtek meg. Tartalmas nap volt!

Úgy hajnali 1 után már nem esett annyira az eső, hogy ne tudjak aludni. A hajnali felkelés elég jó morning viewet adott, úsztak a közeli hegyek a felhőkben (vagy a felhők a hegyekben?). Szomszéd településen gyors reggeli, majd át akartam menni a jobb partra, mert bal oldalon nincs végig infrastruktúra. Az egyik gát zárva volt, a hídnál meg elfelejtettem felmenni. Igy a schlögeni dunakanyarnál kompos átkelés volt. Közben egy helyi hölgytől kértem tűt, amivel ki tudtam venni a telefon memóriakártyáját es átraktam a GoProba. Szóval a rajongóim nem maradnak videó nélkül.

 

Átkelés után a bringaút le volt zárva, két opció volt: fel a hegynek, vagy komp. A hegyet választottam. Megérté megvenni azt a 32 es fogaskereket… Fent ebéd, frissítő ital. Lent Aschachnál újra hídon átkelés. Feldkirchennél megnéztem a tóvidéket, meg egy motorikus parkot, ami örvendet már jobb állapotnak is. A duna mellett folyó Radweg itt is látványos volt.

Linzben sétálgatás után megostromoltam egy Media Marktot és szereztem egy tisztes méretű memóriakártyát, meg egy belsőt is szomszéd boltból. A linzi programnak a botanikus kerti hús sétát választottam, vacsi után újra Keletnek vettem az irányt. A mauthauseni Lagert jó lett volna megnézni, de Linz mellett nem volt rá idő. Cserébe tettem egy városi kitérőt.

 

A cél egy greini sör lett volna elalvás előtt, de beért a zivatarfelhő és megragadtam egy kerékpáros pihenőnél. Jobb opció híján itt táboroztam a teraszon matracon és nyakig betakarózva hálózsákba. A szúnyogok megőrjítettek éjszaka. Kell egy szúnyoghálót tennem majd a fejnyíláshoz.

Mauthauseni panoráma

 

Az eső kitartóan esett szinten egész este és reggel sem nagyon akart megállni. Majd 7 óra volt, mire el tudtam indulni. Nem sok kedvem volt kimászni a meleg hálózsákból, de az eső elálltával muszáj volt megindulni.

 

Az első km-ek elég nehezen teltek. Tegnap bruttó 15 óra mozgást megérezték az izmaim. Meg a meleg sem akart megjönni. Utána elkezdett erős, hideg szél fújni. Majd varazsütésszerűen kisütött a nap. A Duna környéki hegyek széppé varázsolják a tájat. A wachaui régió is szép volt a szőlőültetvényeivel.

Az útvonalon van sok apró, hangulatos történelmi kisvároska es néhány nagyobb is. A rossz időre való tekintettel ma csak 1-2 program fért bele a tekerés mellett. Kremsnél benzinkúton utántöltöttem a készleteimet pár szendviccsel, egyábkent csak ajándékboltban voltam egy helyen. Passau-Wien feliratú pólónál nem bírtam ellenállni Dürnsteinban. A gondok akkor kezdődtek, amikor átmentem a Duna jobb partjára. Tulln előtt már kényszerpihenőt kellett tartanom, mert a hátamnak és derekamnak nem esett jól a tekerés. 

 

Képi anyagok erről a napról is vannak, de a tegnapi nap tartalmasabb volt. Tulln-ban a Bahnhof felirat olvasatán papírkutya lettem és Bécsig vonatoztam. Nem mindegy, hogy 1 vagy 3 órát ázik az ember az esőben. A meleg vonatba beülni nem volt valami jó. Rögtön elnyomta az embert az álmosság. Kiszállni még rosszabb volt, hiszen haza kellett tekerni Bécsből. Zéró energia ellenére sikerült hazaevickélni. Otthon még egy mosásra volt elegendő energiám, a cuccok rendbetétele majd a napokban esedékes.

Ajánlás: A kerékpárút szinte végig a dunaparton vezet, mindkét oldalt. Szerintem a reális teljesítési idő az 7 nap. Mindkét oldalról lehet látnivalókat csipegetni, így az egyéni preferenciákon múlik, hogy éppen melyik oldalon halad az ember. A túra mindkét irányból teljesíthető, de javasolt a folyó haladási irányával megegyezően haladni. Ellenkező irányból a szél is gondokat okozhat.

 

Videó: Készült kedvcsináló videó is a túráról.

 

Távolság

Day 0 – 23 km

Day 1 -140 km

Day 2 -168 km

Idő

Br. 1:10 – Ne. 2:20

Br. 7:00 – Ne. 15:20

Br. 8:20 – Ne. 11:30

Sebesség

Átl: 19,3 – Max: 28,4 kph

Átl: 20,2 – Max: 61,2 kph

Átl: 21,4 – Max: 39,6 kph

 

Megj: A Day-re kattintva megtekinthető a Stravan az útvonal.

 

Képmese:

Passau, Altes Rathaus

 

Németország, morning view a sátorból

 

Németországi Duna-látkép

 

Linz, Mariendom

 

Linz, botanischer Garden

 

Josef Baier spirálja a folyóparton

 

Átkelés az Aschachi-hídon

 

Partra vetett bádog hal

 

Németországi Duna-látkép

 

Persenbeug, Floriankapelle

 

Wachau Region

 

Testi kényszerpihenő Tulln közelében

 


Előzmények: egy hét betegség után ért utol a hosszútávú túrázás láza. Nem volt hétvégi programom, így gondoltam csinálok magamnak egy tartalmas napot. Régebben szerettem hajnalban elindulni és naplementekor visszaérni.

Útvonal: Mödling-Bécs-Bratislava-Komarno- Štúrovo-Szob (határátlő)-majd Dunakeszi egyéb településeken keresztül

(Élmény)beszámoló: 3:50-kor szerettem volna felkelni, de a testem nem igazán. Nagyjából napfelkeltére tudtam magam összeszedni és elindulni. Viszonylag hideg idő volt. 16-18 fok, mégis enyhén izzadtam. Helyismeret nélkül, hőségben optimista becslés volt a késő délutáni célba érésem. De olyan utakon mentem, hogy örültem ha egyáltalán egy darabban eljutok Keszire.

Talán az Eurovelo 6-os út megy errefelé. Ausztriában rögtön sunyi kis emelkedőkkel kellett megküzdeni. Még a schwechati reptér is útba esett. Tippem nincs merre haladt a kijelölt kerékpárút. Pozsony körül megtaláltam a duna-menti kerékpárutat. Úgy döntöttem, hogy a szlovák oldalt választom magamnak, mert sosem jártam még arra turistáskodni. A bringaút nagyon szuper és látványos helyeken kanyarog. Végig magaslaton megy, gyakran a Duna mellett közvetlenül. Noha a töltésnek van látványeffektje, árnyékra ne számítson senki. A délután folyamán 3-4x túlmelegedett a motorom, pedig toltam magamba a folyadékot rendesen. 34 fok elég keményen megviseli a szervezetet. Ilyen melegben már a menetszél sem hűsít nagyon. 30 körüli átlagot próbáltam tartani, amíg normális utakon jártam. Csomagokkal szerintem derék tempó volt.

 

A határ közelében eléggé eltévedtem, és mentem mindenféle gravel jellegű utakon. Még egy vasúti hídon is át kellett vergődnöm.

Átérve a határon rögtön 4-5 kék kút fogadott. A töltésen alig volt vízvételi lehetőség, itt meg kánaán fogadott. Sajna a magyar részen a kerékpárutak minősége/ vezetése leromlott. Vácig még jól el lehetett gurulni azonban az utolsó kilometerek kertek alatt elvezetett bringauton teltek 20-as atlaggal. A sok kanyar megőrli az ember idegeit. „Hobbiból” biztos jó rajta tekerni, de országútival rémálom volt.

A túra végére úgy arányosan elfáradt mindenem. Vádli, comb, fenék, derék, hát, váll, mellek, nyak. Alkar is durván. Anno egy 16 kg-os montival kerültem meg a Balatont 15 óra alatt Veszprémből (250 km). Így nem volt kérdés, hogy ez is menni fog. Bár a fél táska kajám 90 %-a elfogyott estére.

Ajánlás: A túra hosszú, de teljesíthető. Szlovák részt senkinek nem javaslom ilyen melegben. Erősebb szélben szintén problémás, ha valaki fordított irányban kívánja megtenni az utat.

Videó: Készült videó is a túráról.

Távolság

300 km

 

Idő

Nettó: 12 óra

Bruttó: 16 óra

Sebesség:

Átlag: 25,4 km/h

Max: 44,3 km/h