Egy kedves gólya jóvoltából Zalaegerszegen láttam meg a napvilágot. A középiskola végén költöztünk egy régi, fapados bérleményből egy saját, szépen felújított lakásba. A középiskolát követően elindultam a mesterré válás útján, mint az ókori céhek világában.
Veszprém
Az utam első megállója Veszprém volt. 3 évre köteleztem el magam Veszprémben. Ez idő alatt állami támogatással egy kollégiumi szobához sikerült hozzájutnom. Az állami támogatás mellett a családi támogatás is nélkülözhetetlen volt. Mérnöki karon ugyanis borzasztóan sűrű a tanrend, ha a megalkotója által elképzelt úton halad az ember. Másodévesen már volt olyan órám, ahol nem ismertem senkit, mert szinte mindenki a felsőbb évfolyamokból volt jelen. Na de az egyetemista lét viszontagságairól majd egy külön bejegyzés fog szólni.
Csináltam egy nagyjábóli alaprajzot a szoba berendezéséről:
A kollégiumi szoba felszereltsége a tükrös irányelvet követte. Ezek a kis szobák két főnek biztosítottak fedőt a fejük felé. Személyenként volt egy íróasztal, egy polc, egy ágy, egy pakolós és egy akasztós szekrény. Közös használatú volt a fogas, a kis konyhacella (mosogatóval, mikróval, hűtővel, néhány pakoló rekesszel), az étkezőasztal és a két íróasztal feletti polc. Ezeknél általában oda kellett képzelni az 50%-os felezővonalat. Bár engem gyakran megszóltak, hogy túlságosan terjeszkedem a másik privátzónájába.
Forras: Hotel Magister weboldala
A szobához tartozott egy zuhanyzó, kézmosó, wc-ből álló fürdőegység. Ennek a használata közös volt a szomszédos, tükrözözött szoba használóival. Nekem olyan szerencsém volt néhány lakótársamnál, hogy végzősökkel laktam együtt és csak néhanapján aludtak ott. Így azért jól elviselhető volt a kisméretű helyiség, és volt némi privátszférája is az embernek. Konyha emeletenként volt berendezve. Szabad konyhától függően így ingáznia kellett az embernek a szintek között. Elég nagy épületről van szó. 800 fő körül diákot képes befogadni. Nagyon sokszor hátramaradt egy-egy főzési eszköz, így kilométerhiányom nem volt az épületben. Ezeken felül volt még egy mosókonyha és szelektív hulladékgyűjtő emeletenként.
Legalább 5 lakótársam volt a 3 év alatt. Érdekes megfigyelni az ember alkalmazkodóképességét. Minden ember más volt, más előnyökkel, hátrányokkal rendelkeztek. Együttélésről nem igazán beszélhetünk, inkább egymás mellett élésről volt szó.
A havi bérleti díj nagyjából 15.000 HUF volt a szobaáért. Fizetős képzésen résztvevők komoly felárat fizetnek a szobáért. Egyetemkezdés előtt tudod kérni, hogy pl. Kivel szeretnél egy szobába/egységbe kerülni. Valamilyen szinten rugalmas így a rendszer. Ami ezen felül pénzbe került, az a mosás, és később a parkolóhely. Meg ha nem fizettél időben, akkor a bünti, ami nem volt kevés. Főleg, ha a dupla hónapot nézzük, amikor is kéthavi bért kellett átutalni a szállónak. Ilyenkor a bünti is dupla volt. Én egész jól betartottam, de komoly lista jött össze a későkről minden hónapban. Hírtáblára mindig kifüggesztették, habár internetes rendszerben is megjelent.
Leoben
A harmadik évemben éreztem azt, hogy a motivációm szintje lecsökkent. Az ember az elején még lelkes, sok az új dolog, vannak kihívások stbstb. Aztán mikor már jobban odalát a dolgok mögé, hogy hogyan működik az egyetem, milyen tapasztalat nélküli tanárok oktatnak, hogyan zajlik egy vizsga, milyen buktatók vannak, akkor elkezd lassan besokkalni. Ekkor pályáztam meg egy Erasmus ösztöndíjat az osztrák partneregyetemhez. Szerintem nagyon kevesen pályáznak meg ilyet, az Erasmus pályázat elbírálása pedig intézmény hatálya alá esett. Sikerült megnyernem 2019 tavaszára. Az erasmusos kalandjaim blog formájában végigkövethetők. [LINK] Sok szabadidőm volt, sok hatás ért, nagyon jól tudtam vezetni a blogot.
Alaprajzát lusta voltam megrajzolni, de nagyjából így nézett ki:
Forras: OEAD Mineroom weboldala
Itt egy új, előző évben átadott egyetemi kollégiumban foglaltam szállást. Előttem csak egy szlovén srác lakott a szobában, ő is csak néhány hónapig. Ez a szállás jelentősen eltért az eddig megszokottól. Fehér színek, hatalmas ágy, íróasztal, sok polc, amire pakolni lehet. És a hab a tortán a saját használatú, tágas fürdőszoba volt. Hónapok kellettek, mire megszoktam ezeket a körülményeket. Az épületben volt egy mosósarok mosó és szárítógépekkel/szárítószekrénnyel, volt konditerem, több tetőterasz napozási lehetőségekkel. Kert sütögetéshez padokkal, ping pong asztallal, még bár/parti szoba is volt. Az épület energiatakarékos passzív ház volt. Saját levegőkeringtetéses rendszere volt, és a belső levegő hőenergiáját visszaforgatták az épületbe. Gyakorlatilag ablakot sem kellett nyitni. Voltak napelemei, sokrétegű ablakai, szelektív hulladékgyűjtője, és még kerékpártárolója is. A szállás mellett a hegyvidéki panoráma is magával ragadó volt. Természetjáróként igazi paradicsom volt ez a lakhely.
Az ára a veszprémivel nem emléthető egy lapon. A külön szobás, de egy fővel közös konyhás szoba került 335 €-ba, amit minden hónap elején rögtön ki kellett fizetni. Ha jól emlékszem a konditerem ingyenes volt. Parkolási díj drága volt, így többnyire az utcán/szupermarketnél parkoltam. Később a kerékpárnak béreltem egy pince lakrészt is 20 € körüli ellenértékben.
Marcali
Az idilli ausztriai életet elhagyva a következő állomás az egyetemi nyári gyakorlati helyem volt Marcaliban. Kellett egy gyakorlatot teljesítenem, illetve még a szakdolgozatomat is meg kellett írni. A cég bérelt egy régi középiskolai panziót, amit úgy mond munkásszálónak alakítottak át. Nem teljesen jó szóhasználat, mert egy ecsetvonást sem csináltak az épületben.
Itt egy másik gyakornokkal laktam közös egységben, de saját szobában. A szállás elég minimalista volt. Két ágy, egy íróasztal, éjjeli szekrény, meg egy beépített szekrény állt rendelkezésemre. Volt egy privát zuhanyzó kézmosóval és wc-vel. Érdekes módon, itt rögtön hozzászoktam a zuhanyzóhoz. Semmi giccs, feltűnés, csak egy függöny meg a tálca. Hűtő a folyosón volt, és nem, nem mindig jó arra ébredni, hogy az egyik kedves lakótársad üvöltözve keresi másokon a kakaóját. A konyha az épület másik szárnyában volt. A szállás ingyenes volt. Az első hónapokban internetelérés nem volt. Szeptember-október környékén a fűtés meg nem működött. Szódával elment, de nem volt itt különösebb jövőképem, ezért év végén újra költözés haza.
Pécs
Államvizsga után, immár hivatalosan is mérnökként Pécsre szegődtem. Több, mint 30 állást pályáztam meg országszerte, voltam nagyjából 4 interjún és 2 helyről kaptam pozitív visszajelzést, hogy felvennének. Két lehetőség volt tehát adott. Egy baranya megyei falu a déli határnál, vagy Pécs városa egy szimpatikusabb munkakörrel. A választás nem volt nehéz. Város, Mecsek, jónak ígérkező munkakör, mi kell még az embernek.
A szállás itt is egy céges szállás volt. A főnök egy családi ház felső, külön bejáratú szintjét bérelte. Jó is volt, meg rossz is volt. Jó volt, mert sosem laktam még családi házban. Volt kertje, könnyen lehetett parkolni, közel volt a munkahely. Rossz volt, mert felújításra szorult (1987-es szekrények voltak benne a címke szerint), 10-15 fok ébredési hőmérsékletet keveseltem télen, és messze volt a városi élettől. Volt, hogy 2 órát gyalogoltam haza esti buliból. Volt konyha, fürdő, mosógép, Wc. Még bringatároló is egy udavari helyiségben. Habár erősen külvárosi helyen volt a ház, a papirvékony dupla ablakok a zajt nem nagyon szűrték ki. Valami eszméletlen milyen forgalom volt. Reggelente, munka után és néha még este is. A felszerelésre nem lehetett panasz. Azt egy kicsit ironikusnak véltem, hogy szennyvízzel foglalkozó cég szállásán el van dugulva a szennyvízvezeték. A bérleti díj ingyenes volt, egyedül a rezsi harmadát kellett fizetnem. Ez maximum havi 10.000 HUF volt. Nyáron 3.000 HUF-ból kijöttünk fejenként. Ez az összeg nagyvárosi viszonylatban szerintem verhetetlen.
Vösendorf
Másfél év után aztán elkezdtem ismét új lehetőségek iránt nézni. Két ausztriai állást pályáztam meg. Az egyiket Bécsben, a másikat Bécstől délre. Az egyik helyről nem kaptam visszajelzést, a másik helyről viszont kaptam interjúidőpontot, és a második kör után felvételt nyertem. Borasztóan rossz időpontban sikerült, mivel a politika rárepült a koronavírusos témára és ellehetetlenítette az emberek életét.
Meglepő módon az álláskeresésnél a szálláskeresés nagyobb gondot jelentett. Ideiglenes jelleggel egy lakást béreltem egy munkahelyhez közeli faluban. Mivel próbaidőn voltam, és korlátozott munkaszerződéssel rendelkeztem, ezért nem tudtam hosszabb időre albérletet bérelni. Ez volt az egyetlen szállásadó, aki egy hónapos bérleményfelmondási időt vállalt. A szállással meglehetősen vegyes érzelmeim voltak. Egyrészt jó, hogy végre sikerült elérnem azt, hogy egyedül lakhassam egy teljesértékű lakásban. Másfelől a lakás felújításra szorult, rossz megoldásai voltak (konyhában parketta, lapos csap a fürdőben), lepattogzott festék. Nem tudom miből építették ezt a lakást, de borzasztóan száraz volt és lehetett érezni, hogy marja az ember torkát a levegő. Vettem egy páratartalom mérőt, és 40-50 százalék körüli értéket mutatott. 60%-ot csak esős időben érte el. Nagy gondot jelentett az alvás. A testem egyszerűen képtelen volt 5-6 óránál többet aludni, mert fel kell kellnem vizet inni. Ha túl sok vizet iszom, akkor Wc-re kell felkelnem, de ugyanúgy szomjas voltam ébredéskor. A visszaalvás meg vagy összejön, vagy nem.
A lakás felszereltsége jó volt. Volt benne egy tágas tolóajtós szekrény, és eldöntöttem, hogy az új bérleménybe kell egy ilyet vennem. Franciaágy volt benne, ami már eléggé szét volt feküdve. Nem igazán tarotta úgy az ember derekát, ahogy kellene. Rugós ágyakat eleve nem szeretem. A konyhában volt 3-4 tároló rekesz. Mivel én majdnem nap mint nap használom, kicsit kicsinyelltem. Nem tudtam mindent elhelyezni úgy, ahogyan szerettem volna. A fürdő szódával elment, a kisméretű mosdókagyló viszont használhatatlan. Alig lehet benne mosakodni, ruhákat mosni meg lehetetlen. A lakás műanyag ablakokkal szerelt, ami nem feltétlen előnyös egy ilyen száraz lakásban. Én nem tudom hogyan tudtak életben maradni az emberek télen.
A szállás ára 560 € volt rezsivel együtt. Én úgy vagyok vele, hogy ennyi pénzért nem vagyok hajlandó elviselni egy szállás bármely negatív jellemzőjét. Itt pedig van bőven. A következő szállásomról külön cikkben fogok írni.
Összefoglaló
Ahogy a fentiekből látható nem egyszerű elhagyni a családi fészket. Az ember próbálkozik, megy előre, mert mögötte már nincs út. Az egyedül éléssel egy újabb álmom vált valóra. Ezután már csak egy lánnyal való együttélést szeretném megtapasztalni és végigértem a szamárlétrán.
