Az online tarskeresők nagy teret hódítottak az elmúlt években. Az alapötlet meglehetősen sziporkázó. Az internet idő-és távolság hiányban szenvedőknek kínál remek ismerkedési lehetőseget. Kortól, testalkattól es nemtől függetlenül lehet új kapcsolatokra szert tenni.
Sajnos az alapötlet megvalósításával ezek a platformok a mai piaci “igényeknek” megfelelően jártak el. Vagyis a társkeresés hátterében a pénzkereseti lehetőség bújik meg. Nem a felhasznalo boldogulása az elsodleges szempont, hanem a tőlük származó profit elérése.
Átlagosan 10 emberből 1 embert kedvel meg az ember, 1-et utál, 8-al semleges viszonyt ápol. Ha leendő partnerünk hasonlóan ismerkedik, akkor 100 kapcsolatból 1 esetben alakulhat ki parkapcsolat. Ez az internet nyelvén annyit tesz, hogy kb. 100 üzenetet kell elküldeni egy válaszért. A társkereső oldalakon nem a nő kezdeményez, hanem a férfi ír először levelet. Ezt az fogja eredményezni, hogy a nő postaládája tele lesz, a férfié meg pangani fog az ürességtől. Mindkét fel rosszul jár, hiszen a nőnek esélye sincs a sok levél miatt beszélgetést kezdeni, a férfinak meg nincs kivel beszélgetnie.
Általaban a nők nem fizetnek elő internetes társkeresésre, inkább elköltik ezt a pénzt a drogériában illatszerre. Az oldal üzemeltetői így a ferfiakból igyekszenek megélni, főleg kamu profilokból. Mit is jelent ez? Pl. A bécs környéki “piac” benyomásai:
- hibátlan, csillogó bőr
- műveszi kompozíciók. 5 éve fotózom, így azért van némi rálátásom a fotózásra. A legtöbb kép egy magazinban megállná a helyét, nem egy
“társkereső”pénzlehúzó oldalon. - jó minőségű képek után pixeles képek
- filterek
- bikini fotó
- szörfözés gyakori, ha nincs szörfdeszka, akkor tenger fotó
- boros pohár a kézben
- evés közben fotó
- mario kartos lanyok (?)
- ha nem látszik a nő melle, akkor nincs is neki
- a nők fele sportol (hegyet mászik, konditerembe jár, jogázik stb.), miközben Magyarországon x év alatt sosem ismertem meg női sportolót.
Az osztrák ismerkedés egyébkent érdekesnek tűnik. Kíváncsi vagyok a magyarországival ellentétben milyen sajátossagok alakultak ki. Magyarországon pl:
- hasonló szarmazású a hasonló származásúval ismerkedik
- Értékes kapcsolatépítés helyett együtt vagyunk a szarban, és kitartunk egymás mellett-féle szeretet érvényesül
- bunkó, lekezelő magatartás a nőkből szimpátiát vált ki
- ha nincs csók első találkozásnál, akkor nem lesz következő
Ausztriában sok dél, ill. kelet-európai ember dolgozik, igy felteszem elfogadóbbak a hovatartozást, illetve anyagi helyzetet illetően. Mivel az iskolai rendszer felépítése más, mint a hazai (es nem elvárás pl. egy mérnöki diploma), ezért szerintem a képzettség/végzettség is kisebb szerepet játszik a kapcsolatépítésben. Az egyes szakmák közötti fizetések sem olyan egetrengetően nagyok, mint Magyarországon. Pl. egy boltban dolgozó 9. Osztalyt végzett kb. 15 éves gyakornok kezdő fizetése br. 770 €. Én végzés előtt álló mérnök gyakornokként 23 évesen ennek kb. a felét kerestem meg. A harmadik évben viszont ő mar ennek a ketszeresét viheti haza. És még nincs meg az érettségije. Mivel az osztrák képzés sokkal szerteágazóbb, mint a magyar, így nincs akkora kényszer főiskolára/egyetemre menni. Egyes szakmak nyilván megkövetelik a felsofokú végzettséget, de meg lehet élni technikusiból is. Sőt, ha valakinek jó a kézügyessége, jobban meg is tud elni belőle, mint egy szellemi munkakörből.
A 2017-es tapasztalatomból tudom, hogy az osztrákok sokkal konzervatívabbak kapcsolati szempontbol (is). Érdekesség, hogy folyamatosan növekszik az egyedulallo haztartasok szama. A 21. Szazad egyik vivmanya, hogy meg sosem volt ennyire egyenlo a ket nem. Ironikus módon a ket nem ezaltal egyre jobban eltavolodik egymastol. Regebben kulonbozo családi, kapcsolati szerepek voltak, most viszont mindkét nem megall a sajat laban es nem szorul a masik segitsegere/tamogatasara.
