Budai Hétvége

Posted on 2025-10-062025-10-06 by Blue-Wanderer

SZŐNYI ELŐADÁSA

TÚRANAP

MEME MÚZEUM

MEXIKÓI ÉTTEREM

Előzmények: Őszintén szólva meg sem tudom mondani mikor voltam utoljára Budapesten. Az utóbbi időben alábbhagyott az utazási kedvem. Most azonban összejött annyi program, hogy „érdemes” legyen megejteni egy ilyen utat.

Csütörtök (2025-10-02): Mivel nem akartam 6 órán át autópályasávokat nézni, így a vonatozás mellett döntöttem. Az utazás egészen kellemes volt. Vittem magammal pár eladó kerékpáros cuccot, így első körben ezektől szabadultam meg. Igazából, ha összeszámolom (84000 Ft) kb. ki is jött belőle az út ár, szóval ez egy extra kedvező túra lett. Utána elkocogtam a szállásra átvenni a kulcsot. Ott voltam kb. 5 percet és jöttem is vissza Szőnyi Ferenc Corvin-moziban tartott előadására. Szerintem nem sok ember fizetne 20000 Ft-ot, egy kb. másfél órás előadásra, de a fickó egy élő legenda és amúgyis charitybe megy a mozi bevétele. Az előadás arról szólt, hogy miként szelte át a fickó egész Kanadát egy mezei kerékpárral mintegy 45 nap alatt. A 12500 km-es táv mellett az időjárás, a kamionforgalom, a Sziklás-Hegység egyes emelkedői, izomszakadás és az elszórt települések közötti logisztika is sok borsot tört az orra alá. Előadás után helyben megettem életem legfancybb hotdogját egy hajó alakú tányérról, majd visszakocogtam a szállásra.

Péntek (2025-10-03): Kissé megcsúszva indultam. Feltankoltam itallal, étellel (találtam egy rétesezőt), majd beettem magam a Budai-hegyek Birodalmába. Az első óra unalmas aszfaltkoptatással telt, aztán magam mögött hagytam a műutat. Konkrét tervem nem volt, csak előzetesen berajzoltam valamit a turistautak weblapon és azt igyekeztem többé-kevésbé követni. Viszonylag hűvös idő volt, én meg már napok óta meghűléssel küszködtem. Többréteg ruha volt rajtam mind alul, mint felül. A szálláson adtak két filter teát, amit a termoszomban magammal tudtam vinni és egy napsugarak által körbetáncolt padon elkortyolgattam. Az első mélypontom 20 KM-nél volt. Itt a lábak már jelezték, hogy szívesen abbahagynák a túrát és feldobnák magukat egy kényelmes kanapéra. A túra fő-vagyis csúcspontja a Nagy-Kopaszon található Csergezán Pál-kilátó volt. Itt már nézegettem, hogy nem álltam túl jól az idővel. Találtam pár fotótémát és hát a montisokra érdemes fülelni, mert a szűk singletrackeken előfordulhatnak hirtelen találkozások. A reggeli fél óra csúszás és a néhány eltévedés okozta időhátrány nagyon hiányzott a túra végéről. Gyakorlatilag setétben értem ki egy bekötőútra, amitől igencsak berezeltem. Egy autós nem sokat észlel abból, ha valami hülye az út szélén mászkál. Galoppolva átmentem a turistaút folytatásához és jobb híján telefonnal világítottam. Beérve a lakott területre kértem némi útbaigazítást és jobbnak láttam követni a kivilágított főutat. Annyira szarul voltam már, hogy egy buszmegállóban gondoltam megvárom a következő járatot, pedig utálok buszozni. A busz fék nélkül ment el előttem, szóval jobb híján újraindítottam a lelküket kitett lábaim. Valahogy elbotorkáltam Hűvösvölgyig, aminek a neve meglehetősen találó, mert még mellényben is fáztam. Szerencsére két villamossal eljutottam a szállás közelébe. A végén már tűvel szurkálták a combjaim.

A budapesti Gyermekvasút egyik kanyarja fekete-fehér köntösben →

→ Alagúthatás

← Kilátás a Csergezán Pál-kilátóból I.

←Kilátás a Csergezán Pál-kilátóból II.

Leérve a hegyről ez a remek látvány fogadott→

Konklúzió: (Újra)Kezdésnek kicsit sok volt ez a túra, de maga az élmény, a monotonitás, és egyszerűség (hiszen csak lépkedni kell), meg hogy újra használhattam a fényképezőgémet egyszerre pergetett fel és nyugtatott meg. Bármikor lecserélnék egy unalmas irodai napot egy ilyen szabadban „meghalós” napra. Az utóbbi időben kezdett az agyamra menni a corporate-szolgaság. Friss hegyi levegő, szellő és napsütés kell az embernek, nem pedig egy pszichológus a mai elb.szott világban.

Ajánlás: A túra útvonala szerintem remek turistautakon haladt. Alig unatkoztam rajta. Bár egy idő után a kövek/sziklák által okozott talpmasszázs kellemetlen volt, célszerű valami keményebb talpú cipővel nekivágni a budai oldalnak, nem pedig egy sima futó/mezőkre való túracipővel. Maga a kilátó nagyon ajánlott, akár Nagykovácsiból megközelítve.

Szombat (2025-10-04): Reggel meglepődve tapasztaltam, hogy a lábaim működnek. Szóval első körben elbattyogtam egy ismerősömhöz, aki a lakását renoválta. Nem fog mostanában unatkozni! Utána elhéveztem Csepelre az agyváltós kerekemért. Sosem voltam még ezen a szigeten. Elég indusztriális a környék, legalábbis az a része, ahol a szerviz volt. Annyira kopottas volt az agy 10k KM után, hogy jobban megérte találni hozzá egy donort, mintsem egyesével cserélgetni rajta az alkatrészeket. Szóval innentől fogva kaptam némi extra súlyt a délutáni városi túrához.

A következő úticélom a hamarosan bezáró Meme Múzeum volt. Facebookon jött szembe egy hirdetés, hogy köszönik szépen a figyelmet, de 2,5-3 év után hamarosan bezárásra kényszerülnek. Mivel a napjaim egy részét szórakoztató mémek „keresése” (valójában nem is kell őket keresni, hanem maguktól jönnek a szociális média jóvoltából) és lementése teszi ki, így ez a múzeum kulturálódás tekintetében ott volt a szeren. Kicsit üresnek hatott a helyiség, feltételezem virágkorában nem így nézett ki. Persze voltak szemléletes mémek (Pedro, csillámfaszláma, nyan cat, ez utóbbinál érdemes megjegyezni, hogy rendkívüli $600.000 összegért kelt el).

Kedvező bérleti díj ide vagy oda, én nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen „üzlet” működőképes legyen. Már eleve feltölteni a múzeumot ritkaságokkal egy feneketlen pénztárcát igényel. Pláne, ha érdekesebb, gyűjtői példányokra utazik az ember. Amolyan kézműves/makettszerű múzeumot el tudnék képzelni, ha az ember nem rest kedvet, számtalan munkaórát, és pénzt belefektetni egyes mémek megelevenítésébe. Le a kalappal a csávó előtt, hogy Budapesten egy gazdasági válság közepette megpróbált egy ilyet.

A mémségek múzeuma után a mexikói ízek kaptak helyett, hogy kibontakoztathassák csípősségüket. Marhahúsos quesadilla salátával és csípős szósszal. DZSÉZÜSZ KRÁJSZT. Még a könnyeim is marták az arcbőröm. A náthámnak határozottan jót tett ez az étel. Abszolút komfortzónán túli ebéd volt. Ilyen éttermekbe érdemes járni, mert hasonlót tuti nem eszik otthon az ember. Vonatra utazás közben kitaláltam, hogy vasárnap rántott sajtot szeretnék enni, így még átcsempésztem a határon egy két literes étolajat is. Első körben pálinkát szerettem volna venni, a de a boltom nem esett útba. Így italból olaj lett, ami elég meredek váltásnak tűnhet.

Futással kapcsolatos tapasztalatok egy kezdő szemszögéből

Posted on 2025-06-172025-06-17 by Blue-Wanderer

A futás az emberi közérzet egyik legősibb és legkönnyebben elérhető „édesítőszere”.

Németh Csaba

A futás előnyei

Előzmények

Iskolás koromban nem kifejezetten szerettem a futást, sem egyéb mozgásformát. Ez két dologra vezethető vissza. Egyrészt kötelező volt, másrészt túlsúlyos voltam. Az első úgymond önkéntes futásra hosszú évekig kellett várni. Amikor Veszprémben jártam egyetemre 2013-2015 közötti időszakban sportaláírásokat kellett gyűjteni. Bár aktív terepkerékpáros voltam, nem tartoztam egy klubhoz sem, akik leigazolták volna nekem, hogy nem egész nap chipsezek. Az aláírásaim többsége főleg konditermi edzésekből, illetve tollasból származott. A futással is tettem egy próbát, de kezdőként Veszprém belvárosában futni nem volt túl átgondolt döntés. Bár a keringési rendszerem hozzá volt szokva az aerob igénybevételhez, de a futás – pláne a dombokon való futás – egészen más izmokat mozgat meg. Örültem, hogy életben maradtam a végére. Így ezt a csoportos/szervezett futásokat el kellett, hogy engedjem.

Viszont egyetemi időszakban nem volt az ember reggeltől estig betáblázva, így hobbiszerű, egyedüli futásokot könnyedén be tudtam iktatni a napomba. Montisként elsősorban a természetes környezetet részesítettem előnyben, az aszfalton való futás nem fogott meg. Szerencsére a közeli Gulya-domb remek edzési lehetőséget biztosított. A futásaim döntő többsége 40 perc és 1 óra közé esett. Valahogy úgy ítéltem meg akkoriban, hogy kevesebbért nem érdemes kimozdulni, az egy óra feletti futások meg túl sok energiába és időbe kerültek. Volt egy fő sportom, amit nagyon szerettem. Sosem éreztem a késztetést arra, hogy egy másik sportban is sikeres szeretnék lenni. A siker amatőrként külön definiálandó. Számomra minden teljesített táv, túra, verseny sikerrel ér fel. Vannak olyan emberek, akik egy hét alatt lenyomják a havi kilométeradagomat. Butaság lenne versenyen összehasonlítani az időeredményeket.

Az 5 km-es edzésekre rendezkedtem be. Aki tud 5 km-t futni, az valószínűleg tud 10 km-t is. Utoljára talán nyáron futottam 10 km-es kört. Elment tőle a kedvem, mert A) borzasztóan izzadós típus vagyok. Ha nem így lenne, valószínűleg bringás versenyeken is jól szerepelhetnék. Sajnos 20 °C felett nekem már a legfőbb ellenség a meleg, fülledt idő. És mivel a versenyek döntő többsége a meleg szezonra esik, így ez nagyon kellemetlen tud lenni. Mintha folyamatosan locsolnának vízzel. A nadrágom olyan volt, mintha ruhásan vettem volna zuhanyt. Szóval gondoltam pihentetem ezeket az őszi időszakra. Itt azonban egy másik gonddal szembesültem: B) korábban kell felkelni. 2023-ban voltam olyan elvetemült, hogy felkeltem reggel, felvettem a fejlámpám és elindultam hót sötétben. Most inkább választom azt, később érek be az irodába. Ez a napkelte előtti felkelés nogo lett. „Szívesen” elmegyek éjjel a sötét erdőbe tekerni, de a sötétben való futásra egyáltalán nem fáj a fogam. Próbálok heti 2x edzést megejteni. Kedd-re és csütörtökre tettem a futást. Ez nagyjából bevált. Hétfőn többnyire hulla vagyok a hétvége miatt, maximum súlyzós edzést tudok bevállalni, amiből egyébként 3x van, hogy a fontosabb izomcsoportok meg legyenek heti szinten dolgoztatva. Érdekes módon kerékpározásra is 2, max. 3 edzés jut, pedig elvileg az a fő sportom. Mivel terepen versenyzem, fontosnak tartom a felső test edzését is. A futás crossedzésként rendkívül jól funkcionál. Becsületesen végigedzettem a telet. Ez az első olyan évem, ahol mindhárom sportot aktívan űztem és szeretném szezonon belül is folytatni. Ez akaratlanul is azzal jár, hogy a bringás kollégák többsége 2-3x annyi időt tölt a nyeregben, mint én. Nem tudom mennyire kifizetődő ez az edzésterv. Sajnos teljes munkaidős robot mellett nincs ideális felkészülési metódus. A futásnak és a súlyzós edzésnek is megvan az a rossz tulajdonság, hogy ha abbahagyja az ember, akkor nagyon nehéz újra formába lendülni.

Edzések száma

31:15:45

Futással töltött idő

303 km

Futott távolság

2337 m

Szint

Kütyük: Minden kezdőnél felmerül az óra/lépésszámláló/gps stb kérdése. Futásnál némi gondot jelent, hogy a telefont nincs igazán hova rakni. Így kezdetben nem használtam semmiféle okos eszközt. Ahogy az ember kicsit jobban elmerül a futás világában, elkezd gondolkodni azon, hogy praktikus lenne a pulzust figyelemmel kísérni, netán időt mérni sprintekhez, távolságot ismerni. Miután külföldre költöztem 2017-ben, a futást hanyagolni kezdtem. A következő futásra 2023 január végéig várni kellett. Elég szentimentális személyiségem van. Azt vettem figyelembe, hogy néhány esztendőt eltöltve egy adott helyen borzasztóan le tud esni a motivációm. A környezetváltozás az elején pozitívan hat rám, majd ahogy kialakult a napi rutin az életemben, kezd beszűkülni a látómezőm és eltompulok. Egyszerűen elillannak a pozitív dolgok és a negativitás kezd eluralkodni rajtam. Eddig úgy tudtam kezelni ezt, hogy elköltöztem egy másik helyre. A váltás oka főleg munkaügyi volt, amiben a mai napig nem érzem magam szerencsésnek. Hiába mondhatom el magamról, hogy szakmán belül sikerült elhelyezkednem és mai napig szakirányú munkát végzek. Az alacsony/átlag alatti fizetés és életkörülmények mind testileg, mint mentálisan folyamatos terhelést rónak az emberre. Teljesen mindegy, hogy belföldön vagy külföldön, valahogy mindig azt érzem, hogy a befektetett munka/energia nem térül meg.

2020 körül viszont volt egy igen nagy változás. Ez egy nagyon sötét időszak volt, ami miatt többek között az utazás iránti vágyam is határozottan lecsökkent. Emiatt kezdtem el újra futni, hogy újra kiléphessek a komfortzónámból. Kezdetben egy első, vagy második kiadású Garmin okoskarkötőt (Garmin Vivofit) vettem, hogy lássam, vajon be tudom-e illeszteni a futóedzéseket a mindennapjaimba. Ez kb. jól mérte a lépéseket, távolságot, és nyilván a pulzust is mellkaspánt segítségével. Az okoskarkötőt később egy GPS-es órára cseréltem (Garmin Forerunner 15), mert hiányoltam azt, hogy a Strava edzéseknél nem jelenik meg térkép és jó lett volna utólag visszanézni a pulzust. Jelenleg is ennél az óránál tartok, mert egyszerűen mindent tud, amire egy hozzám hasonló futónak szüksége van. Az újabb órák mérik az ember vitalitását, alvásciklusait, képesek navigációra és így tovább. Ha egy új órát vennék, valószínűleg egy klasszikus G-Shock, vagy más kvarcóra mellett tenném le a voksom, hiszen megjelenésügyileg sokkal kifinomultabbak a hétköznapokban. Aztán lehet, hogy egy okosóra mellett teszem majd le a voksom, ha szembejön egy jó ajánlat. A régi forerunner óra kb. 2-2,5 órás üzemidővel bír. Valószínűleg sosem fogom elérni azt a szintet, hogy a „karcsú” üzemidő végett lenne szükségem új órára.

Alappillér 1: Súlyzós edzések

Kezdőként meglepődtem, hogy a futás mekkora terhet ró egyes felsőtesten található izmokra. A jó futóformához elkerülhetetlen ezen izmok edzése.

Alappillér 2: Rendszeres nyújtás

Főleg idősebb korban (30 év felett) nélkülözhetetlen. Rengeteg jógagyakorlatot lehet fellelni az interneten, ami sport után hasznosnak bizonyulnak. Én felváltva nyújtok/hengerelek.

Alappillér 3: Masszázs/Masszázshenger

A tehetősebb sportolok számára van lehetőség heti 1-2 alkalommal masszőr segítségét igénybe venni. Egyéb népeknek, mint amilyen én is vagyok, a hengerezéssel kell beérniük. Ennek a használata könnyedén elsajátítható. Nekem az első hengerem igen kemény volt, és inkább káromra, mintsem hasznomra vált. Érdemes puhább kialakításút venni. Futónapok estéjén be szoktam masszírozni a lábaim kenőccsel/jégzselével.

Futóélmények: Az elején rendkívül boldog voltam, amikor a Garmin először futóedzésnek ismerte fel az aktivitásom. Aki elkezd, vagy újrakezd futni, az készüljön fel arra, hogy a futás inkább séta lesz, rövidebb-hosszabb belefutásokkal. Kell egy kis idő, mire az ember eléri azt a szintet, hogy megállás nélkül tudjon futni. Még 1-2 év folyamatos futás után is szokatlan, hogy mennyivel gyakrabban váltják egymást a hullámhegyek-völgyek mint kerékpározásnál. A legnagyobb nehézség a futásnál az az, hogy nem lehet gurulni. Síkon, lejtőn, emelkedőn, mindig szednie kell az embernek a lábait. Mondanom sem kell, hogy ez a mozgásfajta mennyivel több energiába kerül, mintha az ember csapágyazott kerekeken gurulna. Kerékpározásnál nagyjából tudja az ember, hogy hegyre fel elfárad, hegyről lefelé euforikus állapotban érzi magát. Futásnál ez a flow-élmény teljesen random jön elő. Van, hogy 5 percig kicsattannó erőben van az ember, van amikor meg kell állni, vagy sétálni kell, hogy egy kicsit visszarázódjon az ember. Kerékpározásnál nem tudom magam rávenni a sprint/interval/erőnléti edzésekre. Futásnál teljesen más, sokkal jobb és szórakoztatóbb érzés így a saját határokat feszegetni.

Futóruházat: Engem abszolút meglepett, hogy milyen drága sport a futás. Vegyük sorba. Fejre érdemes egy izzadságot magába szívó pántot, vagy télen sapit tenni. Futófelsőként régebbi versenyen kapott műszálas pólókat illetve kerékpáros ruhákat használok. A futónadrág már egy fokkal komplexebb téma. Egész éves futóként legalább három nadrágra van szükség. Egy nyári rövidnadrág, egy átmeneti hosszúszárú és egy téli thermo nadrágra. Személy szerint kényelmetlennek találom a bőrre tapadó nadrágokat, így csak bőszabásúakat viselek. A futózokninak célszerűbb vastagabbaknak lennie, hogy jobban tompítson, és hogy elvezesse az izzadtságot. S Jöjjön végül a legfontosabb és legdrágább kiegészítő. A jó futócipő. Régebben egy Nike-al futottam. Amikor újra elkezdtem a futást elővettem újra, de 6 évet követően nem volt kényelmes. Egy talpbetétcsere segített rajta, amíg rászántam magam egy drágább/márkás futócipő vétele mellett. Ez a Mizuno Wave Rebellion cipője. Már rögtön az első futást követően sem volt semmiféle talpfájdalmam. Gondolkoztam azon, hogy kipróbálok más márkát, de amit rendeltem, annál konkrétan a levegőben volt a hüvelyujjam/talpam egy része. Nem tudom kinek készítenek ennyire szűk cipőt. Annyit mindenesetre elértem vele, hogy végül bespájzoltam az eddig bevált cipőből. Gondolván minek változtatni azon, ami már bevált. Meg fenének van kedve boltokat járni, vagy cipőket visszaküldözgetni. Szerencsére kifutó modellként féláron hozzá lehetett jutni. Szóval egy alap futószekrény alsóhangon is 100k körül van (akciósan!).

A cipőben kb. 400 km van. Interneten azt mondják, hogy 500-800 km van egy cipőben. Ez azért elég optimista becslés. 500 km felett elég viseletes már a cipő felső része. A talpa első ránézésre mintha új lenne. Annak ellenére, hogy főleg aszfalton futok, nem tűnik viseletesnek.Futótáplálkozás: Mivel munka előtt szoktam futni, ezért semmit nem szoktam enni. 10 km-es távon illik útbaejteni egy ivókutat, pláne nyáron. Futónapokon meg szoktam magam lepni fánkkal, lazaccal, egyéb különlegességekkel. De ezeket valószínűleg akkor is fogyasztanám, ha nem futnék.

Futótáplálkozás: Ez nálam egyszerű, mint a faék. Mivel munka előtt szoktam futni, ezért semmit nem szoktam enni. 10 km-es távon illik útbaejteni egy ivókutat, pláne nyáron. Futónapokon meg szoktam magam lepni fánkkal, lazaccal, egyéb különlegességekkel. De ezeket valószínűleg akkor is fogyasztanám, ha nem futnék.

Futóversenyek: 6000 Ft alatt nem igazán láttam futóversenyt. Ilyen árak mellett úgy hiszem, hogy egy 15-20 km-es versenyre éri meg csak elmenni. Annyit meg nem tudok futni, így a futás ezen aspektusa engem nem különösebben vonz. Ha valami frekventáltabb helyen lakik az ember, akkor teljesítménytúrákra el lehetne járni, vagyis inkább futni. Mivel külföldön lakom, Mo-n meg Zalában, ami köztudottan nem egy túraparadicsom, így tartózkodom eme közösségi élményektől.

Pénzérmék visszaváltása

Posted on 2025-06-03 by Blue-Wanderer

5 év

725 érme

2,4 kg összsúly

Pénzérmék visszaváltása

Immáron ötödik éve gyűjtögettem serényen az apró pénzérméket. Őszintén megvallva régebben sem láttam sok értelmét az 1, 2 centesnek, az elmúlt 5 év inflációja pedig szerintem az 5 centest is már „veszélybe sodorta/elvitte”. Szerintem csak hagyománytiszteletből tartják az osztrákok.

Az otthoni rendrakás egyik részfeladata volt, hogy felszámolom az aprógyűjteményem. Így innen-onnan összeszedtem mindenféle érmét, amik összsúlya egészen emberes lett. Az összes érme együttesen 2,4 kilót nyomott latba. Természetesen a nagyobbakat kiválogattam visszaváltás előtt.

A visszaváltott pénzérmék:

Darabszám (db)	Érme értéke (€)	Összérték (€)
210	0,01	2,1
326	0,02	6,52
111	0,05	5,55
51	0,10	5,1
20	0,20	4,0
7	0,50	3,5

Jól esett végre megszabadulni ezektől a porfogóktól. Bár egyrészét az automata nem ismerte fel és kiköpte. A visszakapott 26,77€ elég két kisebb, vagy egy nagyobb bevásárlásra. Sajnos az osztrák élelmiszerárak abszolút el vannak szállva. Én a legtöbbször nem is autóval járok bevásárolni, mert akkor könnyen kísértésbe esik az ember és minden hülyeséget összevásárol. Egy közepes méretű hátizsák bőven elég. Ami nem fér bele, arra úgy sincs szüksége az embernek. Készítettem egy táblázatot az elmúlt 1-1,5-2 év élelmiszerárairól. Időnként előveszem, de annyira monoton munka, hogy mindig megunom és félrakom. Pedig érdekes statisztikákat lehetne belőle készíteni. Megpróbálok majd rászánni egy estét és kipofozni, hogy átlátható/értékelhető legyen. Szóval a közeljövőben várható erről is egy cikk, hogy az osztrákoknál sincs kolbászból a kerítés, és minden egyes nap meg kell küzened a betevő falatért.

QuickBite! bikepacking túra

Posted on 2023-06-222023-06-22 by Blue-Wanderer

Előzmények:

Idén is szerettem volna egy olyan túrát, aminek a teljesítése kihívás, ugyanakkor egyben nyaralás is. A Quick Bite! a Seven Serpents rövidített változata. A nehéz, gyalogtúrás emelkedők hiányoznak belőle, de nem kell félni. Ezen az útvonalon is van elég 10% feletti emelkedő, 1000 m feletti csúcs és bizony tolni is kell a felmálházott bringát.

Helyszín és időpont:

Ljubljana

2022.05.06. Szombat

Előkészületek

A felkészülés nem volt túl tökéletes. Utazás előtti napon vettem egy nagyobb hátizsákot, mert egyszerűen nem volt elég tároló helyem a bringás táskákban. A túrán próbáltam ki először a levegős matracom. A hátsó kerék szelepe meg eltömődött. Cserélni már nem tudtam, szóval imádkoztam, hogy ne kelljen hozzányúlni. Az útvonalat nem igazán tanulmányoztam. A tervem az volt, hogy napnyugtáig megyek, tábort verek és másnap folytatom. Némi tervezés nem ártott volna, mert az út elég remote környékeken vitt keresztül. Az első két napon alig volt bolt/étterem, Cres szintén zenész, Isztriáról nem is beszélve.

Maga a vonatút szuper volt. Direkt kapcsolat van Bécs és Trieszt között és a vonat átmegy Ljubljanán is. A könnyű elérhetőség fontos szempont volt a verseny kiválasztásánál.

Első nap: Apró szlovén falvakon át

Sajnos a kamera mellpántját otthon hagytam, így csak korlátozottan tudtam videózni. A rajtnál kaptunk ugyan egy sisakra való tartót, gopro csavart viszont nem mellékeltek hozzá.

Ljubalanában épp terepfutóverseny volt és jól belekontárkodtunk. Egy tisztességes emelkedőn át jutottunk ki a városból. Ezt követően gravel paradicsom jött. Néha már-már unalmas is volt a széles kavicsos út. A táj viszont izgalmassá tette. Apró szlovén falvak garmadáján keltünk át.

Lejtőkön luxus érzetet adott a 2,3″ első gumi. Az időjárás változatos volt. Volt hogy 30 fokot mutatott az óra, volt hogy zuhogott az eső. Egy zivatarfelhő pont érintette a környéket.

Az egyedüli látnivaló Predjamában található sziklaoldalba épült vár volt. Itt szépen megmosakodtam, majd elmentem keresni valamit enni, mert a müzlit már erősen untam. Kifosztottam egy pékséget és kimentem a városból alvóhelyet keresni. Fél éve nem állítottam sátrat, és sajnos a sötétben elsőre nem is sikerült. De lesz még elég alkalom kitanulni ezt a mesterséget.

Második nap: Hegyek árnyékában

Az éjszaka elég rosszul aludtam elszomjazás miatt. Ittam én mint a kacsa, mégis kevés volt. Reggelig pár korty vizem maradt csak, amit a hegytetőig próbáltam beosztani. Mindig szoktam egy kortyot hagyni a kritikus pillanatokra. Most ez is elfogyott. Némi nehézség árán, de eljutottam a mai nap egyetlen városkájába Cerknicába. Itt 1 liter teát és némi kávé gond nélkül eltűnt a gyomromban. Aztán megpróbáltam feltankolni a benzinkúton, de csak junk food volt. A hétvégén nagyon hiányzott az otthon hagyott kemping főzőm.

A meleg miatt vizes kendót tettem a fejemre. A tó és a hegyvidék páratlan látványt nyújt, de azért a sok szint és KAVICS megnehezítette az életem. A nap végére már egyfajta kavicsbetegség alakult ki bennem. A nap utolsó nagy emelkedője testileg, morálisan és még sok egyéb módon is megviselt. Látvány az egyenlő volt egy 4 méter széles gravel úttal és a két oldalt lévő vegetációval, ha épp nem volt szakadék az egyik oldalon. A lejtő a végén jó volt, de a downhill énemnek karcsú vigasz.

A nap kezdett nyugovóra térni, én pedig ráleltem egy rendkívül szimpatikus rétre. Nem tudom mennyire volt jó döntés ott tábort verni, de a látvány pazar volt. Sem energiám, sem kedvem nem volt tovább menni. Az éjszaka fogvacogtatóan hideg volt, pedig beöltözve aludtam.

Harmadik nap: Végre tenger!

Hűha, kezdem elveszti a napokat… Igazi számkivetettnek érzem magam.

Egy átvacogott éjszaka után már az első lejtőn sejtelmesen tetszelgett a tenger. Az odavezető út viszont hosszú volt és főleg köves. Az első néhány órában sem én sem a bringa nem érezte jól magát. Aszfalt, sík, szembeszél… Az autópálya melleti útnak búcsút intve biza eljött a monti ideje. Brutál darabos gravel. Mindenki előtt meghajlok, aki lement, letolta, vagy egyéb módon jutott át rajta. Egyik ilyen lejtőn a bal sípcsontommal is közelebbi kapcsolatba került egy kő… Nem esnek jól az ilyen alacsonyan repülő kavicsok.

Krk szigete előtt egy benzinkutat véltem felfedezni. Fresh corner… Ez kell nekem. Fel is vásároltam a fél kutat. A sziget elején a Garmin nem szólt, hogy vége a tracknak es ujat kene betölteni. Szóval az első kanyar nekem kimaradt. Távolságban nem volt nagy különbség a „levágás” és az eredeti út között. Későn vettem észre, így már nem mentem vissza.

Miután beértem egy szimpatikus tengerparti településre rögtön le is táboroztam az első étteremnél. Húsleves, hal, sült krumpli. Igazi ínyencségek a tegnap esti 6 müzliszelet után. Ezután már csak fakultatív kilométereket gyűjtöttem, mert szerda este azért jó lenne beérni. Kempinghely keresés tengerparton nehézkes. Lejtő, emelkedő, túl sziklás, nem eldugott… Finnyás vagyok na.

Negyedik nap: Sziget kalandok

A sátrazást a kövek és a szúnyogok megnehezítették. Nem könnyű ideális alvóhelyet találni. Fű által benőtt utat találtam, ami extra kényelmet adott. Reggel is a véremet adtam. Mert ezek a dögök nem alszanak, hanem végig lesben állva várvak az áldozatukra. A Krk sziget rövid meredek emelkedői megziláltak, így nem jól haladtam. Meg persze néha meg kellett állni nézegelődni, táplálkozni és zenélő dobozkát venni… Angol és német nyelvvel maradéktalanuk ki lehet jönni. A kompokkal nem igazán volt szerencsém. Minkét alkalommal pár perccel érkezésem előtt indult el a komp. Amit tulajdonképpen nem bántam, mert volt idő pihenni, és megnézni a verseny állását, na meg hogy ki miket hagyott el út közben.

Cres szigetének első emelkedője… 28 fok, no árnyék, 7-10%. Nyami. Ilyen érzés nyáron fagyinak lenni. Igazából csak SOS szünetekre álltam meg. A sziget másik oldala kitűnő gyalogtúra terep. Montival elment, én nem értem gravel bicósok hogy csinálják. Szépen lezötykölődtem a ferry ig. Megvolt az első Lasko sör is a túra alatt. Sajnos teljes lélekjelenlétet igényel az út, így alkoholizálni nem igazán lehetséges. Már egy ideje nem számolom, hányféleképpen lehet rajta meghalni. Csak is kizárólag haladó bringásoknak ajánlom a részvételt. A sört kivetően enyhe hidegrázásom lett.

Kezdeményezni fogom, hogy a kompkikötóket ne tengerszint magasságra építsék. Nem hiányzott ez így a végére. Egy partmenti településen találtam egy éppen épülőfélben lévő házat. Biwakolók kedvenc épületei. Holnap korai indulás lesz. Nem csak azért, mert várhatóan korán érkeznek a munkások (szeretem elkerülni a konfrontációt), hanem mert a csapadék góc is megérkezik ebédidőre.

Ötödik nap: Túlélő túra

Igazából a túra a kompon ért véget, utána már túlélőtúra következett. Tengerszint feletti magasságról felmenni a hegyre… A mai nap során egy konkrét túratávot lenyomtam gyalogszerrel. Közben meg toltam is a szerény 17 kiló129,75s bringámat.

A hegy utolsó harmadánál érkezett meg az eső. Nem szitáló esőt kell elképzelni. A lábaim gyakorlatilag lefagytak és utána a meredek emelkedők mind tolósak voltak.

Humnál megejtettem egy ebédszünetet és nem igazán volt kedvem folytatni. De egyéb opció híján továbbmentem. Száraz ruhám nincs, holnap ugyanilyen időjárás… Nincs értelme várni. Apró horvát, majd szlovén falvakon es kavicsúton haladt a szekér. Igen remote volt, egy esőbeálló, pad, kilátó nem volt sehol. Ivóvíz valahogy mindig akadt, mikor szükség volt rá. Kaja viszont zérus. A Triesztbe levezető út biztos vagyok benne, hogy gyönyörű, de 10 óra ázást követően a hátam közepére sem kívántam azt a lejtőt. Egy double trackot kell elképzelni, amiben többé kevésbé végig állt a víz.

Utózöngék:

Pár finisher összeszedett a főtéren aztán lezuhanyozhattam náluk. Utánam még egy ázott kutyaszagú olasz fiú-lány páros ért be. Brutál erősek voltak, le a sisakkal előttük. Utoljára Belgrádban (2018?) aludtam hostelben. Érdekes élmény koedukált hostelben megszállni. Egészen nagy a különbség a szóló sátrazáshoz képest. Nem voltak zajok (csak horkolás), s szél sem. A reggeli is benne foglaltatott az árban és a kelleténél kicsit több időt töltöttem a kávé-tea saroknál. Még a Zucker-méz készletet is megdézsmáltam.
Aztán szereztem cipellőt a Geox boltban, még a mini cipőkanalikat is lenyúltam. Na jó, ők adtak „önként” oda. Utána véletlenszerűen megtaláltam a város legdrágább farmerboltját. De nem baj, úgy is akartam még egy nadrágot venni. Száraz cuccokban azért jelentősen nő az ember komfortérzete.
Délután vonatút követlezik. Megpróbálok minéll több kcal-t magamba tolni és holnap bemegyek egy fél munkanapra. Kell a pínz és a szabadnapok, hogy ősszel is tudjak bikepackingolni.

Természetesen egy ilyen verseny nem ér véget a célbaérkezéssel. Vonatút előtt kicsit optikailag rendbe tettem a bringát és kifosztottam a vasútnál lévő boltot. Nem feltétlen olcsó, de remek kész ételeket árulnak. Leves, rizs, pizza, 3-4 liter víz. Még az elhagyott fogkrémem utódját is megtaláltam extra cuki mini kefével. Minden adott volt tehát egy kényelmes hazaúthoz. Ljubljana környékén viszont vonatváltásra került sor. A vonatváltást egy buszos intermezzo követte, ami alapból nem probléma. Mit csinalsz viszont a bringával:
A) Berakod a raktérbe
B) eltekersz a következő állomásig.
50-50 arányban éltünk a fenti lehetőségek egyikével. Én kivettem az első kereket és gond nélkül befért alulra a bicó. A leányzó pici bringája simán bement bármiféle hókuszpókusz nélkül. Két srác meg tekert egyet. Őszintén nekem esőben es 12 fokban nem sok kedvem lett volna hozzá.

A túra után term. átnéztem a bringa forgó alkatrészeit. A jobb pedálból kimosódott a kenőanyag. Ezt leszámítva nem volt más gond.

Konklúzió:

A bringa és szerény testem remekül bírta a megpróbáltatásokat. Gyakoraltilag ez volt a Di2 elektromos váltóm első komoly tesztje. Az erőkifejtés nélküli váltás szerintem nagyon jó dolog. A hátizsákos túrázás szintén bevált. A táska hátsó részén egy vas található, ami elemeli a háttól az anyagot, így remekül szellőzik. Mivel mindig volt elég tárolókapacitásom, így nem hagytam el semmi fontos dolgot. Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy gyakorlatilag többet aludtam a túra alatt mint a hétköznapokban. Az útvonal meglehetősen remote. Az egyedüli dolog, amit hiányoltam az a gázfőzőm volt. Inkább cipeltem volna plusz fél kilót, de mindig rendelkezésemre állt volna meleg ital/étel. Az út vonalvezetése szép, néhol unalmas a sok gravel, meg néhol a meredekségi szög nem emberbarát, de remekül jutalmaznak a táj és a szép kilátások.

A Hungarian Divide-al nem összehasonlítható, hiszen itt azért már nem árt, ha az embernek van magashegyi tapasztalta és a tenger/szigetvilág sem hozható párhuzamba a magyar táj szépségével. Meg idegen nyelv ismerete is szükséges, bár a voda-val remekül el lehet boldogolni.

Ajánlás:

A QuickBite! pont azon a keskeny részen helyezkedik el a bikepacking túrák palettáján, ami kellő kihívást nyújt, ugyanakkor minden elszánt, felkészült bringás számára teljesíthető.

A hosszabb változat sok gyalogtúra részt is tartalmaz, aminek én speciel nem látom értelmét.

Video: