10 órás XCU – Zeg

Élménybeszámoló:

A verseny a zalaegerszegi Aqua Park területén került megrendezésre. A körözést a pálya vonalvezetése tette izgalmassá. Sík, domb, lejtő, sok-sok kanyar. A pályán két kellemetlen rész volt. Egyrészt volt göröngyös talaj, ahol kvázi csak a füvet vágták le, hogy tekerhető legyen az út. Ez körönkén átrázta az egyre fáradtabb izmokat. A másik a torony melletti dombocska volt, amire minden körben fel kellett mászni és utána rögtön visszaereszkedni a csúszós fűvön. Ez minden körben elvett egy kis energiát az emberből és hiába tűnt ártalmatlan dombocskának, 40 feletti körszám esetén óvatosan kellett bánni vele. Figyelmetlenségem miatt egyszer el is csúsztam.

A tapasztalataim szerint az ilyen versenyeknél fontos megtalálni az ideális íveket, lehetőség szerint a lehető legkevesebbet fékezni és a pulzust 150 környékén tartani. Konstans köridőket is célszerű lenne tartani, minimális megállással. Sajnos ezek olyan dolgok, amik kezdőként nem kivitelezhetőek. A sikeres teljesítésben kulcsfontosságú szerep jut a segítőnek/bratyónak. Ő az, aki teli kulacsot, és harapnivalókat ad a ridernek. Így a frissítőzónában nem törik meg a ritmus a gyakori megállással. Tapasztaltabb bringások tudják, hogy kerékpáron is gond nélkül lehet étkezni.

Mindig rajthoz állnak olyan űrversenyzők, akik kvázi egyedül hozzák egy 2-4 fős csapat teljesítményét. Egészen eszement dolog. A legtöbb ember már a középtávú maratonokra sem szeret ránézni, mert túl hosszúnak és nehéznek tartja. Itt ezek az emberek egészen más szinten mozognak.

Az izzadság miatt 100 km-nél megadta magát a pulzusmérőm. Ja és csak 50 kört tud menteni. Az átlagos köridő 9:30 körül volt.
Próbáltam keresni a kevésbé rázós nyomot, de nem nagyon volt. :/ Ilyen hosszú időn keresztül a pázsittal bélelt út is már kényelmetlennek számítana. A verseny végén jól esett egy székben leülni és halkan szemlélni az eredményhirdetést.