Mivel a lakás csak részben volt bútorozott, lehetőségem nyílt elmerülni a lakberendezés világában.
Maga a lakás rendkívül szépen felújtott. Egyértelműen a fehér szín uralkodik benne. A fehér egy kellemes szín. Világosságot varázsol a lakásba, megnyutatja az embert és tágasabbá teszi a teret. Bútorválasztásnál elsősorban fehér bútorokban gondolkodtam.
Történetünk újabb fejezében a helyszín szintén az ikea volt. A főszereplő most viszont egy asztal lesz. Ez az asztal tudott valamit, amit a legtöbb asztal nem. Össze tudott menni. No nem mint a forróvízben mosott ruhák. A szekrényhez hasonlóan ez is szerelem volt első látásra.
Amikor lakásnézőbe mentem, akkor rögtön feltűnt, hogy a főbérlő milyen hatalmas asztalt tettek be. Remekül szolgál nyaralók számára, azonban számomra sok helyet foglalt (volna), így megkértem hogy vigyék el.
Asztalt nem két hónapra vesz az ember. Olyant szerettem volna venni, ami hosszú évekig hű társam lesz, és kellően sokoldalú. Ez a bútor teljesíti mindegyik kritériumot. Ha az oldalsó lapjai le vannak hajtva, akkor kb. 30 cm széles. Ez edzésnél jól jön, mert a fitball nem akad bele semmibe. Étkezésnél a lapot fel tudom hajtani. Ha pedig 3-4 vendég jönne, akkor rendelkezésre áll a másik szárny is. Mivel lehajtható az asztal, ezért mindig tisztán kell tartanom (motiváció, vagy kényszer, kinek mi). Ráadásul oldalanként 3-3 fiókba lehet pakolni is.
Már a boltban éreztem, hogy ennek az összeszerelése nagyobb dió lesz. Egy asztalhoz képest a súlya is tetemes volt. Kibontás után taktikai megbeszélést tartottam. Az alkatrészek ömletszve voltak hozzá. Félelmetes egyébként, hogy egy darab csavarral sem adnak többet a kelleténél. Mivan, ha eltörik, elveszik, vagy elszámolják magukat?
Az összeszerelési papír itt is világos. Maga a művelet egyszerű volt. Ami időigényes volt, az a hat fiók összeszerelése volt. Azt hittem sosem fogynak el a fióklapok. Összerakva a bútort elég tetemes súlyú.
Mivel minimális mértékben izeg-mozog az asztal, ezért mindenhova foltokat helyeztem: a bútor aljára, két bútorlap érintkezéséhez stb. Ezzel az asztallal először willhabenen találkoztam. Szimpatikus volt, hogy féláron kínálták, azonban a legtöbb ilyen termék vagy nem passzolt színben, vagy nagyon levert volt. Inkább fizetek többet a puzzle-élményért.
A folyamat a kigondolástól a megvalósításig elég sok időt és energiát követelt. Kigondolni, elmenni érte, megvenni, hazavinni, kicsomagolni, összerakni, csomagolóanyagot kidobni, kitakarítani. Bedolgozni azt a sok csavart és tiplit… A végeredményt látva abszolút megérte. És van végre egy asztal, ahol jól tudok étkezni.
