Hónap: 2021. március

Touring Bike Project

Posted on by Blue-Wanderer

 

Travel. Explore. Dream.

I got my first bike in 2009. My brother wanted to spend less time in front of a computer and to get rid of my overweight. After two years I attended my first mtb race in my life. The course was 20 km long in Keszthely Mountain. My muscles burned in my entire body, and my face looked like its going to explode. I used so much oxygen like a normal man in two weeks.

After 10 years, competing is not less challenging. The technic is better, the muscles are less flexiable, but the feeling remained the same.

Aside of competition me is a touring me too. I think they can get along each other well. Without the first one I wouldn’t looking for new challenges, without the last one I couldn’t know so many new places and landscapes.

In 2017 I moved to Somogy Hills for university practise. It wasn’t a mountainbiker’s paradise. The biggest uphill in the are was the highway overpass. I got my first ever road bike in that year. I was always amazed about road cyclists. I watched celebrated cycling events around 2010: Tour de France, Classic cycle races etc. Sometimes I watched TV for whole etaps.

I really wanted to experience the flatbar feeling of life. I am really open minded. I want to try downhill/e-bike/gravel/fatbike as well.

But back to the road bikes: they look quick and uncomfortable. And they are in deed in the reality. Because I don’t attend races on road, I deceided to connect the pleasant with the useful. 

I like flatbars, because its give you at least 3 different hand positions. You can change position before your muscles would be tired and sore. On the other hand I would like to make multiple day tours with bike. My aspects for the new bike were:

  • min. 105 equipment
  • frame with rear rack bolts
  • good size
  • the cheaper the better.

A new bike costs about 2500$. Unrealistic. Disc brakes are fancy, but they don’t change the world. It is practical that you can take out the wheels without adjusting the brakes afterwards. But I think everyone can adjust two bolts. They can be useful in winter, the rims would not be so dirty. But the brake paddles are more expensive. The successor of my Neuzer bike became a Pinnacle. It’s made in Taiwan, bought in England. It costed me about 600$.

A Neuzer utódja végül egy Pinnacle lett. Taiwanban gyártották, Angliában vették meg a bringát. 185.000 Ft-ba került. It has a couple of paint flaws, traces of accidents, and two big 8s in the wheels were also included in the price. The bike has a one generation newer black 105 equipment (11 speed). And the most important thing is: the framesize is S, which is perfect for my 171 cm height. I was watching advertisements from earli autumn, and small framed bikes are rare. I found this bike in Budapest, I had to travel 200 forth and 200 back. (Vienna-Budapest)

My plan: after the spring finally arrives, I will mount a rack on the bike and I will use my old side bags. This way I don’t need to commute with a backpack (I am a sweaty person). And at weekends I will be able to make multiple day tours. I should get a lighter tent and a 32 cog in the back and I will be 100% fine.

Túrabringa projekt

Posted on by Blue-Wanderer

 

Utazz. Fedezz fel. Álmodj.

Az első kerékpáromat 2009-ban kaptam a túlsúly és a sok számítógépezés ellensúlyozására. Két évvel később indultam el életem első maratonján. 20 km a keszthelyi hegység erdei útvonalain. Égett minden izom a testemben, az arcom pipacsra hasonlított. Annyi levegőt szívtam magamba 2 óra alatt, mint egy átlagos ember egy hét alatt.

10 évvel később is ugyanakkora kihívás teljesíteni egy versenyt, mint kezdőként. Más a technika, kevésbé rugalmas az ember, de az érzés ugyanaz.

Versenyzői énem mellett van egy elég erős túrázó énem is. Szerintem remekül megvannak egymás mellett. Előbbi nélkül nem keresném folyton a kihívásokat, utóbbi nélkül meg alig láthattam volna új helyeket, és utakat.

2017-ben a Somogyi Dombságba költöztem egyetemi gyakorlatra. Nem volt egy hegyikerékpáros paradicsom. Legnagyobb emelkedő a környéken az autópálya felüljáró volt. Ekkor kaptam meg életem első országúti kerékpárját. A 2010-es évek elején mindig csodáltam az országúti kerékpárosokat. Volt, hogy egy teljes tour szakaszt végignéztem (5 és fél órás közvetítés volt). Szerettem volna megtapasztalani a koskormányos életérzést. Ugyanígy szeretnék downhill bringán is ülni egyszer. Bár ahova 200 mm rugóút kell, oda már kevés az én idegrendszerem. Mostanság trendi e-bike/gravel/fatbike bringákat is kipróbálnék.

Visszatérve az országúti bringákra: gyorsnak és kényelmetlennek tűnnek. És valójában azok is. Mivel országúton nem versenyzem elhatároztam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal.

Szeretem a koskormányt, mert legalább 3 kézpozíciót enged meg. Így mire a tartóizmok/kéz elfáradna az egyik fogásban, átvált az ember egy másikra. Másfelől szeretnék jobban elmerülni a többnapos túrázásban. Az outi utódjának kiválasztásánál a szempontok:

  • min. 105 felszereltség
  • csomagtartószemek
  • megfelelő vázméret
  • minél olcsóbb.

Új bringát kb. 2000 €-ért lehet venni (mintegy 700.000 Ft). Kilőve. Tárcsafék számomra nem létjogosultság. Praktikus, hogy kerékkivételnél nem kell utánállítani a féket, de azzal a két csavarral csak elboldogul az ember. Télen hasznos lehet, mert nem maszatolja tele a felnit. Viszont már maguk a fékpofák is drágábbak. A Neuzer utódja végül egy Pinnacle lett. Taiwanban gyártották, Angliában vették meg a bringát. 185.000 Ft-ba került. Pár festékhiba, eldőlési nyomok, és két hatalmas 8-as is benne volt az árban. Fekete, egy generációval újabb 105-el van szerelve. És a legfontosabb: S-es váza tökéletes a 171 cm magasságomhoz. Ősz óta nézegettem az aprókat fél szemmel, de nagyon nehéz méretben megfelelő kerékpárt találni. Ezért is le kellett nyomnom egy Bécs-Budapest távot autóval.

A terv az, hogy a jóidő beállítával felszerelem a csomagtartót, amire felrakom a régi oldaltáskáim. Így nem hátizsákkal kell járnom munkába, valamint hétvégékén 3 napos alacsony költségvetésű túrákra is el tudok menni. Egy könnyebb sátor kellene még (meg egy 32 fogas lánckerék hátra), és rendben lenne a felszerelés.

 

 

 

Tourrad Projekt

Posted on by Blue-Wanderer

 

Reise. Entdecke. Träume.

Ich habe mein erstes Fahrrad in 2009 bekommen. Mein Bruder wollte, dass ich weniger Zeit vor dem Computer verbringe und mein Übergewicht abgebe. Zwei Jahre später habe ich an meinem ersten MTB Marathon meines Lebens teilgenommen. Die Strecke war 20 km lang im schönen Gebirge von Keszthely. Meine Muskeln haben gebrannt, mein Gesicht hat sich auf einen Klatschmohn geähnelt. Ich habe so viel Sauerstoff konsumiert, wie ein allgemeiner Mensch in zwei Wochen.

10 Jahre später sind the Wettkämpfe genauso herausfordernd. Die Technik ist anders, die Muskeln sind schon nicht so flexibel, aber das Gefühl ist genauso gut.

Neben meinem kompetitieves Ich habe auch ein Wanderer-Ich. Diese zwei Teile von mir kommen sicheinander gut zurecht. Ohne das Erste würde ich keine neuen Herausforderungen suchen, ohne das Letzte hätte ich keine neue Orte und Lanschaften kennengelernt.

In 2017 bin ich nach Komitat Somogy umgezogen. Das war kein Paradeiser für MTB-FahrerInnen. Die grösste Auffahrt der Gegand war die Autobahnüberführung. Damals habe ich mein erstes Rennrad bekommen. Ich habe RannradfahrerInnen immer bewundert. Am Anfang der 2010-Jahre habe ich viele Radsportveranstaltungen in Fernseher gefolgt. Ich habe sogar ganze Etappen gesehen. Ich wollte immer das „Rennradlenkergefühl” erfahren. Ich bin ziemlich aufgeschlossen, ich möchte auch downhill/e-bike/gravel/fatbikes ausprobieren.

Zurück zum Thema: die Rennräder sehen schnell und unbequem aus. Und sie sind in der Tat! Da ich an keinen Wettkämpfe mit dem Rennrad teilnehme, wollte ich das Angenehme mit dem Nützlichen verbinden.

Mir gefällt der Rennradlenker, da er mindestens 3 Handpositionen ermöglicht. Bis ein Griff unbequem würde, kann man sich ihre Sitzposition ändern. Anderseits möchte ich in der Zukunft regelmässig mehrtagigen Touren veranstalten. Meine Voraussetzungen beim Kauf eines neuen Fahrrads waren:

  • min. 105 Austattung
  • Bohrungen für Gepäckträger
  • geignete Rahmengrösse
  • je billger desto besser.

Ein neues Fahrrad kostet ungefähr 2000€. Unrealistisch. Ich interessiere mich für Scheibenbremsen nicht. Sie können praktisch sein, aber man kann ohne sie leben. Man musste die Bremsen nachdem Ausheben des Rades nicht wieder einstellen. Aber wir sprechen über zwei Schrauben. Im Winter verschmutzen sie die Felgen weniger, aber die Bremsenbelege kosten mehr Geld.

Der Nachfolger meines Neuzer ist ein Pinnacle. Es wurde in Taiwan gemacht, und in England gekauft. Mir kostete das Rad 500 €. Es hat ein paar Farbfehler, Stürzspuren und zwei riesige 8er waren in den Felgen ebenfalls im Preis inkludiert. Die Austattung ist schwarze 105 (11-Fach). Und das Wichtigste: die S Rahmengrösse passt zu meiner 171 cm Körperhöhe gut. Ich habe Anzeigen seit Anfang Herbst verfolgt und es gibt kaum kleine Fahrräder auf der Markt. Zum Fahrrad musste ich eine Wien-Budapest Strecke (zweimal) fahren.

 

Mein Plan: wenn der Frühling endlich ankommt, werde ich den Gepäckträger montieren. Damit kann ich ohne Rücksack zur Arbeit fahren. Wegen der Belüftung wird es gut. Und am Wochenende kann ich mehrtagige Rundfahrten organisieren. Ein leichteres Zelt und ein 32 Zahnrad hinten wären noch toll.

 

 

 

Moving to a new flat in Austria III.

Posted on by Blue-Wanderer

History

Since the apartment was not fully furnished, I had the opportunity to immerse myself in the world of interior design.

The apartment was really nicely renovated. White is the dominant color. I really like it. It is a pleasant color, it gives lightness into the apartment, it has a tranquilizing effect and makes the rooms more spacious. I tried to pick white furnitures to achieve an uniform design.

In the second chapter of our story the location is the same, but our protagonist will be a table. This table knew something that most table can´t do. It van be smaller. Not like the clothes in boiling water. Like in the case oft he closet, this was also love at first sight.

When I visited the apartment fort he first time, I immedately noticed the huge table in the room. It can serve airbnb people well, but for longtime living the table was too big. I asked the main tenant to take it away.

You don’t buy a table for a couple of months. I wanted to buy something that will be loyal for many years and is it versatile enough. This furniture meets all the criteria. If the side panels are folded down, it is approx. 30 cm wide.

This comes in handy for training, because the fitball doesn’t get stuck in anything. I can fold out the plate for eating purposes. And if 3-4 guests come, the other wing is also available. Since the table can be folded down, I always have to keep it clean (motivation or compulsion for me). In addition, it has multiple drawers for storage.

I already felt in the store that the assembling will be much harder. It is pretty heavy compared to other tables. After unfolding I held a little tactical discussion. The parts were everywhile, so I made different item groups. It is always scary to see that the companies give you the exact number of parts. What if something break or they give you less material?

The manual is easy to understand. The operation was simple. The assembly of the drawers was pretty time consuming. I thought that I will do this for the eternity.

The whole press from conception to implementation required a lot of time and enery. Designing, driving to the store, buying it, driving to home, unpacking it, assembling it, taking care of the packaging materal, cleaning everything up. And this was only a simple a cabinet. But after seeing the end result, I think every minute has worthed it. And I have a table for the dinner!

 

Költözés Ausztrián belül III.

Posted on by Blue-Wanderer

Előzmény

Mivel a lakás csak részben volt bútorozott, lehetőségem nyílt elmerülni a lakberendezés világában.

Maga a lakás rendkívül szépen felújtott. Egyértelműen a fehér szín uralkodik benne. A fehér egy kellemes szín. Világosságot varázsol a lakásba, megnyutatja az embert és tágasabbá teszi a teret. Bútorválasztásnál elsősorban fehér bútorokban gondolkodtam.

Történetünk újabb fejezében a helyszín szintén az ikea volt. A főszereplő most viszont egy asztal lesz. Ez az asztal tudott valamit, amit a legtöbb asztal nem. Össze tudott menni. No nem mint a forróvízben mosott ruhák. A szekrényhez hasonlóan ez is szerelem volt első látásra.

Amikor lakásnézőbe mentem, akkor rögtön feltűnt, hogy a főbérlő milyen hatalmas asztalt tettek be. Remekül szolgál nyaralók számára, azonban számomra sok helyet foglalt (volna), így megkértem hogy vigyék el.

Asztalt nem két hónapra vesz az ember. Olyant szerettem volna venni, ami hosszú évekig hű társam lesz, és kellően sokoldalú. Ez a bútor teljesíti mindegyik kritériumot. Ha az oldalsó lapjai le vannak hajtva, akkor kb. 30 cm széles. Ez edzésnél jól jön, mert a fitball nem akad bele semmibe. Étkezésnél a lapot fel tudom hajtani. Ha pedig 3-4 vendég jönne, akkor rendelkezésre áll a másik szárny is. Mivel lehajtható az asztal, ezért mindig tisztán kell tartanom (motiváció, vagy kényszer, kinek mi). Ráadásul oldalanként 3-3 fiókba lehet pakolni is.

 

Már a boltban éreztem, hogy ennek az összeszerelése nagyobb dió lesz. Egy asztalhoz képest a súlya is tetemes volt. Kibontás után taktikai megbeszélést tartottam. Az alkatrészek ömletszve voltak hozzá. Félelmetes egyébként, hogy egy darab csavarral sem adnak többet a kelleténél. Mivan, ha eltörik, elveszik, vagy elszámolják magukat?

Az összeszerelési papír itt is világos. Maga a művelet egyszerű volt. Ami időigényes volt, az a hat fiók összeszerelése volt. Azt hittem sosem fogynak el a fióklapok. Összerakva a bútort elég tetemes súlyú.

Mivel minimális mértékben izeg-mozog az asztal, ezért mindenhova foltokat helyeztem: a bútor aljára, két bútorlap érintkezéséhez stb. Ezzel az asztallal először willhabenen találkoztam. Szimpatikus volt, hogy féláron kínálták, azonban a legtöbb ilyen termék vagy nem passzolt színben, vagy nagyon levert volt. Inkább fizetek többet a puzzle-élményért.

A folyamat a kigondolástól a megvalósításig elég sok időt és energiát követelt. Kigondolni, elmenni érte, megvenni, hazavinni, kicsomagolni, összerakni, csomagolóanyagot kidobni, kitakarítani. Bedolgozni azt a sok csavart és tiplit… A végeredményt látva abszolút megérte. És van végre egy asztal, ahol jól tudok étkezni.

Umzug innerhalb Österreichs III.

Posted on by Blue-Wanderer

Vorgang

Da meine neue Mietwohnung nur teilmöbliert war, hatte ich die Gelegenheit die Welt der Einrichtung kennenzulernen. In der Wohnung dominiert die weisse Farbe. Weiss est eine angenehmene Farbe. Sie zaubert Helligkeit im Zimmer, beruhigt einen und macht den Raum geräumig. Beim Möbelwahl bevorzugte ich weisse Möbeln.Einen Tisch kauft man nicht für einigen Monaten. Ich wollte einen solchen Tisch kaufen, der jahrelang mein treuer Partner wird und vielseitig ist. Dieser Tisch erfüllt alle Bedingungen. Man kann ihn nach unten klappen, wenn man ihn nicht braucht, man kann nur eine Seite benutzen, oder bei mehreren Leute kann man die ganze Tischfläche benutzen. Bei geklappter Position kann ich unberührt tranieren, da der Tisch sehr schmal ist (zirka 30 cm). Da der Tisch Klappbar ist, soll ich die Fläche immer sauber halten. Das ist eine gute Motivation für mich. Da er mit 6 Schubladen verfügt ist, bietet er auch ziemlich viel Staufläche.

 Die Bestandteile waren nicht gruppiert. Ich habe immer Angst, da die Hersteller keine Zusatzteile gibt. Es gibt so viel Material, wie viel du brauchst. Was machst du, wenn irgendetwas beim Montieren verlieren wird, oder zu wenig verpackt wurde?

Die Anleitung ist wieder sonnenklar. Die Operation war ganz einfach. Die Schuhbladen haben mir ziemlich viel Zeit gekostet. Ich dachte, dass es ewig dauern wird. Der fertiggestellte Tisch ist ziemlich schwer. Da der Tisch nicht fix ist, ich habe zu den kritischen Punkte Filz geklebt.

Mit diesem Tisch habe ich mich erstes Mal auf Willhaben getroffen. Obwohl den Tisch weniger gekostet hat, habe ich mich lieber für einen neuen Tisch entschlossen. Ich habe für das Puzzle-Erlebnis auch bezahlt.

Das ganze Prozess vom Ausdenken bis der Realisierung hat mir eine Menge Energie gekostet. Ausdenken, zur Ort fahren, einkaufen, nach Hause bringen, auspacken, zusammenstellen, die Verpackung entfernen, alles sauber machen. Und das war nur ein einfacher Schrank. Wegen dem Resultat hat sich es aber gelohnt.

Umzug innerhalb Österreichs II.

Posted on by Blue-Wanderer

Vorgang

Da meine neue Mietwohnung nur teilmöbliert war, hatte ich die Gelegenheit die Welt der Einrichtung kennenzulernen. In der Wohnung dominiert die weisse Farbe. Weiss est eine angenehmene Farbe. Sie zaubert Helligkeit im Zimmer, beruhigt einen und macht den Raum geräumig. Beim Möbelwahl bevorzugte ich weisse Möbeln.

In Ikea habe ich einen sehr praktischen Wäscheschrank gefunden. Die Lösung war wirklich toll. Er hat zwei Ebene, damit man die weisse und bunte Wäsche übereinander sammeln kann. Nach 8 Jahre habe ich endlich eine gute Aufbewahrungsmöglichkeit für Wäsche gefunden.

Über das Geschäft hatte ich kaum Informationen. Ich habe es nur gehört, dass man dort gut essen kann, und man kann günstig Haushaltartikeln kaufen.

Die Möbeln sind nicht unbedingt billig, aber der Aufpreis lohnt sich wegen den kreativischen Lösungen. Schränke, Regalsysteme, Tische sind freilich miteinander kombinierbar und man dazu eine Menge Ersatzteile kaufen.

Mein erstes ausgewähltes Möbel war der Wäscheschrank. Ich hatte kaum Erfahrung in Möbelmontage. Für Anfänger war einen solchen Schrank toll. Früher habe ich einen Computertisch gebraucht gekauft, aber dort wurde für Zusammenbau nur Beule verwendet.

 

 

 

Der Zusammenbau des Möbels war dank der Anleitung einfach. Es war ein größeres Puzzle für Erwachsene. Ein Akkuschrauber hat beim Prozess sehr viel geholfen. Mit einem einfachen Schraubenzieher wäre es nicht so einfach gewesen. Und beim Montieren der Beine braucht man einen unbedingt. Der schwerste Teil des Zusammenbau war die Beine. Ich finde Beine bei einem Küchen/Badezimmermöbel praktisch. Die Tür konnte ich nicht perfekt einstellen. Die Türbände lassen sich allein schwer einstellen.

Das ganze Prozess vom Ausdenken bis der Realisierung kostate eine Menge Energie. Ausdenken, zur Ort fahren, kaufen, nach Hause bringen, auspacken, zusammenstellen, die Verpackung entfernen, alles sauber machen. Und das war nur ein einfacher Schrank. Wegen dem Resultat hat sich es gelohnt. Damit wurde die Ausstattung des Badzimmers komplett.

 

 

Költözés Ausztrián belül II.

Posted on by Blue-Wanderer

Előzmény

Mivel a lakás csak részben volt bútorozott, lehetőségem nyílt elmerülni a lakberendezés világában.

Maga a lakás rendkívül szépen felújtott. Egyértelműen a fehér szín uralkodik benne. A fehér egy kellemes szín. Világosságot varázsol a lakásba, megnyutatja az embert és tágasabbá teszi a teret. Bútorválasztásnál elsősorban fehér bútorokban gondolkodtam.

Az ikeában böngészve találtam egy rendkívül praktikus szennyes szekrényt. Gondoltam ennél jobb megoldás nem létezik a mosandó ruhák tárolására. Emeletes kialakítású, így egymás felé tudom tenni a színes és fehér ruhákat. Mintegy 8 év után végre lesz normális gyűjtőhelyük a ruháimnak.

Magáról az áruházról nem sok információm volt. Annyit tudtam róla, hogy jól főznek, és hogy olcsón lehet jó minőségű otthoni dolgokhoz jutni.

 A bútorok nem feltétlen mennek olcsón, viszont olyan kreatív kialakításúak, hogy szerintem megérik a kissé magasabb árat. Szekrények, polcrendszerek, ágyak, asztalok remekül kombinálhatók és sok kiegészítőt lehet hozzájuk kapni.

Az első kiszemelt bútorom fürdőszobai bútor volt. Sok bútorszerelési tapasztalattal nem rendelkeztem. Egyedül egy számítógépasztalt raktam össze, de az is tiplis megoldású volt.

Maga a bútor összerakása az instrukciók alapján könnyen ment. Ember legyen a talpán, aki fúrógép nélkül rak össze egy ilyet. Manuális csavarhúzóval el lehet vele játszani hosszú ideig. Vettem hozzá külön lábakat, amiket a szekrény aljára kell felszerelni. Ez már jobban feladta a leckét. Itt rögtön elvérzik az ember, ha nem rendelkezik géppel. Még géppel sem egyszerű mutatvány. Összerakás után viszont biztos, hogy nem fog szétesni, és lábbal felázni sem fog.

Az ajtót egyedül nem igazán tudtam beállítani, hogy pontosan záródjon. A lábak miatt túl magasra került az ajtó és nem volt olyan dolog, amit alá tudtam volna támasztani. De az a pár mm nem zavaró.

A folyamat a kigondolástól a megvalósításig elég sok időt és energiát követelt. Kigondolni, elmenni érte, megvenni, hazavinni, kicsomagolni, összerakni, csomagolóanyagot kidobni, kitakarítani. Még egy ilyen egyszerű szekrény összerakása is fárasztó volt. A végeredményt látva abszolút megérte. És ezzel a fürdőszoba berendezése – az újonnan jött mosógéppel – véglegesnek mondható.

 

Moving to a new flat in Austria II.

Posted on by Blue-Wanderer

History

Since the apartment was not fully furnished, I had the opportunity to immerse myself in the world of interior design.

The apartment was really nicely renovated. White is the dominant color. I really like it. It is a pleasant color, it gives lightness into the apartment, it has a tranquilizing effect and makes the rooms more spacious. I tried to pick white furnitures to achieve an uniform design.

Browsing in ikea’s sentiments, I found a really practical landry closet. I think there aren’t better ideas on the whole market for collecting landry. It has two levels for the landry so I can store white and colorful laundry above each other. After 8 years I finally have a specified space for collecting laundry.

Before that I didn’t have much information about the store. All I knew about ut was that they cook well and you can buy good quality stuff for relatively cheap price.

The furnitures of the stores aren’t really cheap, but they are so cleverly designed that it is worth the price. You can find everything there: cabinets, shelves, beds, tables, they can be combined perfectly and many accessories are available.

So my first newly bought furniture was a bathroom furniture. I didn’t have much experience in assembling furnitures. I only put together computer chairs, and a computer table (without any nails). I have never had money for assembling tools and furnitures.

The assembly of the furniture was easy thanks to the manual. It looked like a big puzzle made for adult people. Without a drill you might face troubles. You can mess around a simple screwdriver, but without electric drill you won’t be able to install the legs of the closet. I think the hardest part was assembling the legs. Many bolts/screws have to be screwed in. It won’t fall apart for sure.

I could’t adjust the door perfectly. Assemblings things alone, without helping hands, can be difficult.

The whole press from conception to implementation required a lot of time and enery. Designing, driving to the store, buying it, driving to home, unpacking it, assembling it, taking care of the packaging materal, cleaning everything up. And this was only a simple a cabinet. But after seeing the end result, I think every minute has worthed it. With this furniture my bathroom was finally done.