I. nap Pályanéző

Talán sokat elmond az enduro szakág népszerűségéről, hogy én Pécsen laktam két évig, de sosem hallottam róla, hogy ilyen kiépített pályák vannak a környéken.

A szállást egy kolléganő foglalta a szomszéd településen, Pécsváradon. Gondoltam szépen kitekerek majd, arra a rövid útra nem érdemes elővenni az autót. Nem állítottam be ébresztőt (mert nyaralunk, vagy mi), és rögtön 2 óra „csúszással” kezdtem a napot. Ez az autóhanyagolás nem biztos, hogy okos ötlet volt, mert miután átvettem a rajtcsomit mondták, hogy hátvédővel és fullface-el lehet menni pályát járni. Akkor fordultam egy kört. Csak 16 km, 150 m szint oda-vissza. 😊

Na de végül sikerült elkezdeni a pályajárást. Elsőnek szemügyre vettem Kövestetőt, mert azzal kezdett a mezőny. Fél óra alatt kényelmesen teljesíthető volt. A pulzusom elég magas volt, nem szoktam ennyire „izgulni“ verseny előtt.

Az S1-es Karamella pálya remek kezdő pálya volt, sok csiki csukival, rezsűvel, nehéz technikai elem nélkül. A guminyomást viszont elfelejtettem a hegytetőn beállítani, így kicsit fura volt 3 baron lejtőzni. A visszavezető út meredek volt, de épp tekerhető félszáraz körülmények között.

Az S3 pálya (nem tudom milyen ízvilágra keresztelt) már tartogatott meglepetéseket. Már rögtön a kezdeténél volt egy jókora szikla, amit be kellett nézni. Sok meredek, döntött kanyar volt benne, amik szerencsére megfogták a bringát. Volt egy necces sziklás rész középen, ott elsőre majdnem fent akadtam, másodjára simábban ment. Az ilyen esetekben egy jó felfüggesztés aranyat ér. Döntött kanyarok itt is voltak, amik nem tűntek szimpatikusnak esőben, de szárazon fun volt.

Az S4 Tuttifrutti pályán több ugró volt, meg volt egy parás szikla is rajta, ami szárazon is épp elég elrettentő volt, szóval itt már gondolatban bekészítettem a nyúlcipőt. Utána nem sokkal volt egy rámpa, ami mögé szerencsére raklapokat raktak a szervezők, így gurulható volt.

Az S2/5 pálya egy s ugyanaz volt, ami a Hármashegyről indult. Nem esett jól a 20%, de kanyargózva felmentem rajta. Kéne egy nagymamásabb áttétel jövőre. A pálya hasonló a többihez, de jóval hosszabb (magasabbról is indul). És én imádom az ilyen kígyózó ösvényeket, ahol csak egy-két kisebb drop van. A kidőlt fánál majdnem sikerült elsőre fejreállnom. Hasznos az ilyen előzetes pályanéző. A pálya katlanos részén látszott, hogy esőben elég reménytelen vállalkozás lesz.

Az S6 pálya kimaradt, mert menni kellett a lasagne-ért a kávézóba. Este betámadtam a Decát némi extra rétegért. Esőkabát, karmelegítő, tartalékkesztyűre esett a választásom. Az időjárás aggodalomra adott okot.

II. nap Versenynap:

Rendrakás, és reggeli után irány a tettek mezeje, Hosszúhetény. Anno voltam itt outi kritériumversenyen, XC maratonon, és most bővült a lista egy enduroval. Állt a víz a 6-oson. Néhol nem csak esett, hanem csak úgy zúdult lelfelé az eső az égből. A hegyek ködbe burkolóztak és első ránézésre nem voltak túl montis csalogatóak. Parkolóban átöltöztem, de már a rajt előtt beázott a cipőm. A nyári spd cipő-kamásli nem feltétlen volt nyerő kombo. Ha a Salzkammergut Trophyt kibírta, bíztam benne, hogy ma sem hagy cserben. 4 helyett 2-en indultunk el Kövestető felé. Már az elején látszódott, hogy a szintidők a mai napon nagyon harapósak lesznek. Betoltam a tetőn egy csokit, meg egy gyümipürit. Az volt a taktika, hogy Hármashegy előtt mindig időben étkezem, hogy legyen energiám felmenni.

S1 pálya járható volt, nyomokban élvezeti értékeket is tartalmazott, a vége fele pár szekció mission impossible volt, de ügyesen áttoltam az akadály mellett. A transzfer szakasz ma nem volt tekerhető, még tolni is megterhelő volt. Végigtekertem a meredek részeket és úgy értem fel az S2 kezdetéhez 1-2 perccel szintidőn belül.

A felső szakasz teljesen jó volt, nem is hittem el, hogy járható volt az út. Egy döntött kanyarban sajnos elvesztettem azt a kevés kontrollt is, ami volt és jobb combomat odavertem. A lenti katlanoknál estek keltek az emberek. Itt elég sokat szenvedtem, mire vissza tudtam menni a pályára. Valaki motorcross versenyző modjára feldobta a bringát a tetőre, ő meg visszacsúszott. A dolog pikantériája, hogy leérkezés után nem lehetett közvetlenül menni a kövi szakaszhoz, hanem vissza a rajtsátorba… Gondoltam becsületből megsprintelem az emelkedőt és felértem a rajtomra.

Az S3-on is működött a fél lábas spd kanyarodási technikám. Gond csak ott volt, amikor bal-jobb kanyar követte egymást, mert nem mindig volt idő „lábváltásra“. A tegnap megismert sziklás részen valahogy lejöttem egy darabban (kössz bringa), utána már csak a túlélésre törekedtem.

Az S4 kezdete előtt volt egy nagyobb időablak. Kicsit megtakarítottam a teleszkópokat, pedált, markolatot. Meredek genyó volt ez is, pár futós résszel. A rámpán le tudtam jönni, de olyan jó lendületet adott, hogy nem tudtam utána lefékezni. Az eredmény egy bukfenc, elrepülő kamerával. Szerencsére egy néző összeszedte nekem. Ennek a pályának az alsó részét még jobban súlytotta a sár. Az S5 mászáson felméretem a testi/technikai állapotom. Lánc nem látszódik a sártól, de a váltó szuperül működik, fékek rendben voltak, teleszkópok szintúgy. Testileg már nem volt olyan fényes a helyzet. Az S2-ről van egy fájós jobb combom, amihez hozzájött az S4-en elszenvedett bal comb sérülés. Szóval szinkronban fájtak. A sok tolás/meredek emelkedők miatt a derekam is sajgott. Tolás közben meg megéheztem és a kaját alig tudtam kiszedni a mezem zsebéből. Szintidő ide vagy oda, nekem kellett az a pár falat. Valami plusz 5 perc ráhagyás miatt aztán időben tudtam indulni, de valahogy volt olyan érzésem, hogy ez a szakasz inkább a tolásról fog szólni. Már az első körben is necces volt, azóta végig esett az eső, és rengeteg gumit látott a pálya.

Egy másik sráccal együtt jöttem le, ő takarította, én toltam a pályán/pálya mellett. Ő gyorsabban leért, de aszfalton beértem. Én nem hittem el, hogy valaki képes megülni a bringát ilyen körülmények között. Na de a zengői pálya lezárása miatt innen már csak be kellett gurulni a célba… Majd ázottan várni fél órát a bringamosónál. Autóban biztonságosabb bringát szállítani, de ez most nagy szopás volt. Legközelebb maradok a szállítónál.

Utózöngék:

6-os úton volt egy elég csúnya karambol (az egyik autónak eltűnt az eleje), a szembejövő sávban történt a baleset, így én aránylag gyorsan tovább tudtam haladni. Autópályán betankoltam pizzával és hotdoggal, meg energiaitallal. Ez úgy elég jól összerakott. Határnál volt egy kis tesztes mizéria… Megtörtént természetesen az elmaradhatatlan ruhamosás, pontosabban előmosás, mert a mosógép nem díjazta volna olyan nagyon a sárbaforgatott ruháim. Ahhoz képest, hogy szörnyen rosszul aludtam az éjszaka, jó volt a gyomrom, a verseny is, meg az autós út is. 44. helyet csíptem el, 46 perc hátránnyal az első Hobbi célbeérkezőhöz képest. Minden bizonnyal 30-40 perc hátrány az S2-S5 szakaszokon jött össze.

Veszteségek:

Egy gopro adapter, a decás esőkabát pár helyen kiszakadt, de talán még használható lesz javítás után. Kicsit oda lett az önbizalmam és az önértékelésem. Sajgó lábak, vállak, derék, nyak, tenyér… A kerékpár szerintem megúszta, ha nem, majd pontosítok.

Konklúzió:

Olyan 300 km kellett ahhoz, hogy a bringával összecsiszolódjunk. A verseny kezdetéig kb. 600 km-t tettem bele. Trail, enduro útvonalokon készültem heti 1-2x alkalommal. Wexl, Hohe Wand Wiese remek felkészülési terepnek bizonyultak. Ugrani még mindig nem tudok magabiztosan, ennek ellenére a Mecsek Enduro pályái teljesíthetők voltak. Sokan merev bringával indultak, valaki maraton montival. Szerintem meg lehet csinálni XC bringával is, de koránt sem ad akkora élményt. Meg brutál precizitást igényel. A szombati nap szuper volt, a vasárnap kevésbé. Nem ez volt az első saras versenyem és nem is az utolsó. Ezek mindig szokatlanul nehezek. Ezt a bringát még nem koszoltam össze ennyire, itt volt az ideje.

Költségvonzat:

Szállás két éjszakára 18k Ft, benzin költség (916 km) mintegy 25k Ft, sportuhák 17k, Pécsi Sör 6k Ft, plusz némi élelmiszer költség 5k Ft, nevezési díj 12k összesen mintegy 80k Ft. A mosóvizet nem számolom.

Ajánlás: A versenyt esőben nem tenném az ajánlott kategóriába. Ha valaki stubborn és szereti montis kihívásokat, és van ereje, bringája hozzá, az esetleg bepróbálhatja. Szárazon bárkinek ajánlom, akinek 4 dugattyús féke van. 😊

Videó: Készült videó is a versenyről.

I. nap Zemplén

Reggeli bivak után várakozás volt a késői rajtra. A túra elején rögtön grupettok verbuválódtak. Várakozásoknak megfelelően nehéz volt az első százas. És valószínűleg a többi is az lesz. A felszerelésem azért kissé hiányos volt. Jövőre pár dolgot át kell majd szabni. Voltak fájdalmas részek le is fel is. Nekem tetszett ez a hegyvidéki rész. Sajnos utána lévő sík terepen a monti fenék gondokat okozott. Egyébiránt ráérős, beszélgetős, fényképezős túra volt. Érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire különböző az emberek tempója. Gyakorlatilag nem lehet együtt haladni.

A füzéri várnál volt egy stand, ahol be lehetett szerezni különféle ajándékcikkeket. Én a feles poharak, valamint bőr kulcstartók híve vagyok. Utóbbit elég nehéz levadászni, előbbit általában könnyű. Bikepackingnál viszont a térfogat/súly paramétereket is figyelembe kell venni. Így döntöttem el, hogy a klasszikus hűtőmágnes-vadászatba kezdek. A másik említésre méltó dolog a várnál a párakapu volt… Az első és egyben az utolsó is a versenyen. Bár sokáig nem tartott a hőség, a kékestetőre vezető úton azért örültem volna egy ilyennek. Na de ne szaladjunk annyira előre.

A regéci vár nagyobb falat volt. A csúcson rögtön magamba döntöttem egy ízes sörszörpöt.

A tempó megválasztása szerintem nem volt jó. A sok emelkedő miatt nem igazán lehetett beosztani az erőt. Meg még friss volt az ember… A nyereg is kissé magasra volt állítva, így nem ott tartotta a testet, ahol azt kellett volna.

Estére 3-an verődtünk össze és együtt mentünk el egy kék-túra szállásra. Egyik srácnak nem volt lámpája, a másikuk meg nem szeretett sötétben menni, így viszonylag lassan haladtunk. A szállás abszolút 5 csillagos volt, ha lehet így értékelni egy sátrat. Fel volt állítva és még szivacs is volt benne. Lehetett volna ágyon is aludni, de a verseny jellegéből adódóan próbáltam kerülni az ilyen kényelmi dolgokat. Meg a rendes szállás felárát el tudom a későbbiekben kajálni.

Ha már a kajánál tartunk… az aznapi vacsora minden volt, de főleg képzeletbeli. Maradék csokijaim közül válogathattam, mert a az éttermek/boltok már rég bezártak. De a melegvizes zuhany azért határozottan jól esett.

II. nap A Bükki AGGastyán

Kezdésnek az aggteleki barlangot vettük célba, ahol gyarapítottam hűtőmágnes kollekcióm. Itt volt egy nagyobb frissítésem is. Kidőltem a melegtől. A tegnapi tempó már a múlté volt. Sajnos az ülepemet is megviselte az előző nap. A bükk lábáig a tegnap megismert sráccal (Marcival) mentem.

Ott ő elhúzott, micsoda motiváció, hogy nem hozott lámpát. Tippem nincs hogy érte el „időben” a szállását.

Az emelkedőn megint összefutottam az őrült szlovák figurával (vagy vajon ő tart engem őrültnek?). A bükk a maga kostans 10% emelkedésével jól esett az esti hűvösben.

A naplemente a hegycsúcson ért. Lezúztam a hegyről a jó kis kínai lámpámmal. Legkisebb fokozatban használom általában, mert a többi már-már zavarja a szemet.

Felsőtárkányon betankoltam rétessel es gondoltam legurulok Egerig. Sajna elfogyott az energym így az egri hegyen éjszakáztam.

Útközben az engem kísérő rovar felhő néha zavaró volt. Úgy látszik szeretnek a bogarak, bezzeg a többieket nem boldogították.

III. nap Mátrai Kaland

Megnéztem a napfelkeltét az Egri hegyen a tegnapi ingyen pogácsa társaságában. Van néha jutaléka, ha az ember fanatikus. A napfelkeltét néhány helybéli fiatal is megnézte. Ezt követően begurultam a városba. Tegnapi buli nyomait lehetett látni, másfelől teljes béke honolt. Találtam egy nyitva tartó boltot, ahol szereztem pzs t kerékpár mosás és egyéb tisztálkodási feladatokra.

Az Egerből kivezető hegyvidéki utakon rengeteg szeder érik. Meg is álltam tízóraizni. Utána volt egy nyújtott mászás és egy ereszdelahajamat lejtőzés.

A challenge a Mátránál kezdődött el. Brutális volt. Az emelkedő felénél elfogyott a vizem. Kínomban a tegnapi vizes mezem vettem fel, hogy hűtsön. Majd levetettem mindent. Mez, kantar, sapka, sisak. Embertelen meleg volt délután. Ráadásul az út abszolút ritmustalan volt. Nekem a konstans emelkedők tetszenek. Ez meg mire felért másfél Kékest tartalmazott a lejtők miatt.

Kékesen duplán ebédeltem, meg kimostam a ruháim. A következő kellemetlen élmény Galyatetőhöz köthető. 650 m tszf magassag felett nehéz lett a levegő. Meg kellett állnom pihenni/ újra levetkőzni.

A hegy lábánál egy étterem megmentette az életem. Mivel nem akartam rendes szálláson aludni mentem tovább az éjszakába. Lassan ment, sokat kellett aszfalton is tolnom. A közelgő vihar elég ijesztő látványt nyújtott. Egy piciny településen találtam egy buszmegállót, mellette telefonfülkét. Gondoltam itt megvárom mi lesz ebből.

A falak nélküli buszmeg nem nyújtott védelmet a vízszintes esővel szemben, igy bemenekültem a fülkébe. Nagyjából 5 órát gubbasztottam bent.

III/IV. nap Alvóhelykeresés

Sosem hittem volna, hogy tudok ülve is aludni. Egy elhaladó autó fényszórójára ébredtem. A villámlások eltűntek, a vihar elvonult. Jobb híján gondoltam elindulok. Vizes utak, nedves erdő, pocsolyák, kidőlt fák, villanyoszlopok…

A falut elérve megreggeliztem (életmentő esti pizza). Még a helyi kuvasz is kapott pár falatot. Így kell gyorsan összehaverkodni kutyákkal.

A hegyi aszfaltos úton néhol alig bírtam tolni a bringát… A csúcson homályosan láttam, ezért leheveredtem az út melletti rétre.

IV. nap Cserhát

Ébredés után rögtön feltűnt a láthatáron egy nemzeti parkos autó. 2-3 óra pihi után lezúgtam a hegyről. Nagyon élveztem. Zalaias terep volt.

A városban kajabeszerzés es kerékpár mosás volt. Mikor beléptem a Pennybe egy pillanatra megszédültem a klíma miatt.

Próbáltam benzinkúton powerbankot találni, de sehol sem volt. Az áramforrásaim a végét járták, így ma rövid „reco” ride volt.

A Cserhát saras részei szintén Zalát idézték. Meredek fel, le. Emelkedőn tolod, lefele tövig húzod a féket. Semmi értelme. 8 kph átlagot mentem. Pedig igyekeztem aeroban tolni felfelé a bringát.

Még egy szólistával (Jamal) is csevegtem. A HD résztvevőinek a lába rendben van, az agya már kevésbé. 😀 5 Defektet kapott zsinórban.

Elég nagy mákom volt az este. Találtam szállást, házhoz hoztak a meleg levest és főételt és kimostam mindenféle saras cuccot. Spd már nem működött. A szomszéd lányok még fröccsel is megkínáltak. A meleg zuhanyon, kényelmes ágyon kívül az energia készletem is újratölthettem.

V. nap Cserhát hike-a-bike

Ugyan szép hely volt Felsőtold, de az esti vihar még inkább járhatatlanná tette az utakat. Az este leesett 20 +mm gyalogtúrává változtatta a mai bringázást. Már a szomszéd településre érve koszos lett a bringa. A játék a honvédelmi aszfaltos lejtő után kezdődött. A felújított kilátóhoz hosszú volt az út. Utána a downhill extrém sarazásba ment át. Hajtás teljesen KO lett. Az első településnél lemostam a bringát lakók segítségével. Utána ugyanez folytatódott. Itt fogyott el az olajam. Max gurulni tudtam lejtőkön. Volt egy kis balesetem is, ami nem tett jót a váltónak, picit elgörbült.

A Kisecset településen az első temetőnél újra lemostam a bringát. Kitettem a vizes ruháim száradni, lezuhanyoztam, majd sovány malac vágtában boltkeresőbe indultam. Zero kajám maradt.

Tankolás után kocsmában söröztem/kávéztam és vártam a napra, hadd tegye a dolgat. A pultos adott kenceficét, amivel működőképessé tettem a láncot. A mai utolsó emelkedő meredek tolós volt. DE lehetett tolni, mert nem tapadt a sár.

A csúcson puha első kerék, majd kotyogó kormány csapágy után úgy döntöttem magaslesen alszom és majd lesz valami.

VI. nap Jégverem & Finito

Szép csillagos és ennélfogva hűvös éjszaka volt. Vagy 1 óra kellett ahhoz, hogy felmelegedjen a lábfejem a hálózsákban. Egész nap vizes cipőben lenni nem nagy élmény. Rétságnál elgurultam benzinkútra reggelizni és kávézni. Ha mar volt ott mosó, lemostam a gumikról a cserháti agyagot. Adapterrel (javaslom mindenkinek, hogy legyen nála egy) felfújtam az első kerekem és szerencsére megtartotta a nyomást.

A Börzöny nagy kihívás volt. Abszolút a tolerancia határomon volt. Olyan brutálhideg részek voltak benne, hogy mászás közben elsírtam magam. 35%-os „tolást” (izomból bringalökést) említenem sem kell. A csúcson pisiltem egyet, így legalább 1 értelme volt feljönni. A lábam színe hasonlított a piros esőkabátomhoz. Ha nem sütött volna ki a nap a lejtőzésnél, nem tudom hogy mi lett volna velem.

Dunai átvezetőszakasz szinten nehezen telt. A hőérzetem teljesen odalett. Az emelkedőkön csak vonszoltam magam.

Nagymarosra beérve brutál álmos voltam. Egy wc ben lemosakodtam, átöltöztem és bekentem a bőröm aloe verás cuccal. Utána a maradék kp-ból vettem hekket, krumplit es fröccsöt.

Újdonsült osztrák ismerősöm azt mondta 7 óra a célig. Mivel kisütött a nap úgy gondoltam felmegyek a Pilisbe. Kaja előtt egy métert nem tudtam volna már tekerni. Az ebéd azért összerakott. Azt szerettem volna, hogy minél előbb véget érjen a verseny. Az utolsó hegyről lejövet jó párszor eltévedtem. A Garmin teljesen használhatatlan volt. De valahogy csak lekerültem. Szerencsére kicsi volt a forgalom Budapesten, nem igazán volt már tiszta a fejem.

Célban, fotó, érem (ami kábé 10 percig volt sértetlen nálam). 18. lettem „rövidtávos” befutóként. Majd haverom segítségével út a házához, egy mekis intermezzoval. Utoljára 2019-ben támogattam ezt a gyorséttermet. Most nem volt sok választás.

Utózöngék:

Másnap reggel jól esett a 8 óra alvás. Afterként kimostam a ruhákat, elmentem az autóért és az éjszaka még egy régebbi haverommal is italoztam a Dunaparton. Aztán pénteken Budapest-Zeg táv több idő telt, mint amennyi alvást sikerült összehozni az éjjel… De szerencsére a megfázás elkerült. A lábon lévő karcolások meg idővel gyógyulnak. A bringán a tucatjára elgörbült váltófül cserére szorult.

Veszteségek:

Egy gopro rögzítőcsavar, spirálzár, némi önbizalom, és mielőtt azt hittem, hogy a túrát komolyabb veszteség nélkül megúsztam, kiderült, hogy nincs meg a memóriakártyám. Amire a túra nagy részét rögzítettem. Plusz 1 váltófül.

Konklúzió: Már hónapok óta készültem a megmérettetésre és az a meglátásom, hogy ez a túra teljes embert kíván. Elengedhetetlen a jó kerékpárkezelési technika, a kicsattanó erőnlét, a megbízható vas, navigáció, felszerelés. Kerékpározni kell nappal forróságban, éjszaka, hidegben, erős szélben, esőben. Egész napos tekerés után le kell feküdni a parlagra és néhány óra pihenést követően folytatni az utat. Közben sok mesterséges és természetes látnivalóval találkozik az ember. Várak, tavak, patakok, falusi vendégszeretet, városok, kilátóhelyek, mezők, szarvasok, őzek, rókák. Még pónilóval és csacsival is találkoztam. Közel kerül az ember a természethez. Néhányan vaddisznókat ugrasztottak szét, valakinek meg megcsámcsogta a róka a fékvezetékét.

A szervezők több szempontból is zöldfülűek voltak. Például a rajt előtt nem sokkal változtattak az útvonalon. Teljesítés közben olyan érzésem volt, mintha wikipediáról lenézték volna a térség legmagasabb pontjait és random összekötötték volna őket. Egyáltalán nem mondanám kerékpáros–barátnak az útvonalat.

A másik probléma az extrém időjárás volt. Első néhány nap por, hőség, utána meg őszi, hűvös időjárás saras utakkal. De nem foltokban volt saras. A fél megyén át kellett tolni a kerékpárt. Szerintem nem kell agrármérnöknek lenni ahhoz, hogy lássa az ember, ezek az utak nyári zápor után járhatatlanok. Lassú, csepegő eső ma már nincs, ha esik akkor nagy intenzitással esik és a talajnak esélye sincs felvenni a lezúduló csapadékot. A szintidő ennél fogva meglehetősen karcsú. Én mentem éjjel nappal, még is csak 1 nappal a zárás előtt értem be a célba. Komolyabb technikai probléma nélkül… Egyedül a hátsó váltóm ferdült el, de szerencsére a működését nem zavarta nagy mértékben. A füredi Balaton Maraton 20 km-es rövid távját lerövidítették a járhatatlan utak miatt, szerintem alap lenne egy B-terv ide is. Itt több százezres bringákról és felszerelésekről van szó. Már vagy 2 éve tervezgetik az útvonalat, nem lenne nagy munka kialakítani egy saras chickenwayt. Ráadásul a terep jellegéből adódóan nem is tartalmazna kevesebb szintet/kilométert.

A teljes táv földi halandóként számomra eléggé messze van. 13 nap alatt megtenni ekkora távot, ennyi szinttel majdhogynem a lehetetlen kategória. És ebbe még bele kell kalkulálni az időjárás viszontagságait is. Ha jövőre is rajthoz állok, akkor valószínűleg fullyval fogom megtenni az utat. Hiába a 29-es monti, a rázatókkal nem tud mit kezdeni.

A felszerelés elég minimalistára sikeredett, ami nem feltétlen baj. Sőt a bikepacking irányzat erről is szól. Ha valaki az én listámból indulna ki, javaslom egy könnyű sátor, egy tarték powerbank, egy mini varrókészlet, valamint egy teljesértékű mini EÜ csomag eltevését is. Láncszakadásom sosem volt, ilyen szerszámokat nem szoktam vinni magammal. Ami még megfontolandó lenne, a tartalék váltófül, mert esésnél az van legnagyobb kockázatnak kitéve.

A ruházatot tekintve egy térd/lábmelegítő is mindenképp ajánlott a karmelegítő és esőkabát mellé

A nagyméretű nyeregtáska montira nem volt jó választás. Nehéz volt úgy beállítani, hogy ne érjen hozzá a hátsó kerékhez. Sok ideig eljátszogattam vele.

Az útvonalra nem nagy luxus egy fully sem, sőt. Túrázóknak csak is azt javasolnám. A teljesítménycentrikus kerékpárosok meg mindegy mivel mennek. Én nem hiszem el, hogy a gravel ezen az útvonalon életképes.

Ajánlás: A túrát nem tenném az ajánlott kategóriába. Ha valaki szereti a többnapos monti kihívásokat, és van ereje az ultratávokhoz, netán gravelfanatikus, az jól érezheti magát a rendezvényen.

Videó: Készült videó is a túráról.