QuickBite! bikepacking túra

Posted on 2023-06-222023-06-22 by Blue-Wanderer

Előzmények:

Idén is szerettem volna egy olyan túrát, aminek a teljesítése kihívás, ugyanakkor egyben nyaralás is. A Quick Bite! a Seven Serpents rövidített változata. A nehéz, gyalogtúrás emelkedők hiányoznak belőle, de nem kell félni. Ezen az útvonalon is van elég 10% feletti emelkedő, 1000 m feletti csúcs és bizony tolni is kell a felmálházott bringát.

Helyszín és időpont:

Ljubljana

2022.05.06. Szombat

Előkészületek

A felkészülés nem volt túl tökéletes. Utazás előtti napon vettem egy nagyobb hátizsákot, mert egyszerűen nem volt elég tároló helyem a bringás táskákban. A túrán próbáltam ki először a levegős matracom. A hátsó kerék szelepe meg eltömődött. Cserélni már nem tudtam, szóval imádkoztam, hogy ne kelljen hozzányúlni. Az útvonalat nem igazán tanulmányoztam. A tervem az volt, hogy napnyugtáig megyek, tábort verek és másnap folytatom. Némi tervezés nem ártott volna, mert az út elég remote környékeken vitt keresztül. Az első két napon alig volt bolt/étterem, Cres szintén zenész, Isztriáról nem is beszélve.

Maga a vonatút szuper volt. Direkt kapcsolat van Bécs és Trieszt között és a vonat átmegy Ljubljanán is. A könnyű elérhetőség fontos szempont volt a verseny kiválasztásánál.

Első nap: Apró szlovén falvakon át

Sajnos a kamera mellpántját otthon hagytam, így csak korlátozottan tudtam videózni. A rajtnál kaptunk ugyan egy sisakra való tartót, gopro csavart viszont nem mellékeltek hozzá.

Ljubalanában épp terepfutóverseny volt és jól belekontárkodtunk. Egy tisztességes emelkedőn át jutottunk ki a városból. Ezt követően gravel paradicsom jött. Néha már-már unalmas is volt a széles kavicsos út. A táj viszont izgalmassá tette. Apró szlovén falvak garmadáján keltünk át.

Lejtőkön luxus érzetet adott a 2,3″ első gumi. Az időjárás változatos volt. Volt hogy 30 fokot mutatott az óra, volt hogy zuhogott az eső. Egy zivatarfelhő pont érintette a környéket.

Az egyedüli látnivaló Predjamában található sziklaoldalba épült vár volt. Itt szépen megmosakodtam, majd elmentem keresni valamit enni, mert a müzlit már erősen untam. Kifosztottam egy pékséget és kimentem a városból alvóhelyet keresni. Fél éve nem állítottam sátrat, és sajnos a sötétben elsőre nem is sikerült. De lesz még elég alkalom kitanulni ezt a mesterséget.

Második nap: Hegyek árnyékában

Az éjszaka elég rosszul aludtam elszomjazás miatt. Ittam én mint a kacsa, mégis kevés volt. Reggelig pár korty vizem maradt csak, amit a hegytetőig próbáltam beosztani. Mindig szoktam egy kortyot hagyni a kritikus pillanatokra. Most ez is elfogyott. Némi nehézség árán, de eljutottam a mai nap egyetlen városkájába Cerknicába. Itt 1 liter teát és némi kávé gond nélkül eltűnt a gyomromban. Aztán megpróbáltam feltankolni a benzinkúton, de csak junk food volt. A hétvégén nagyon hiányzott az otthon hagyott kemping főzőm.

A meleg miatt vizes kendót tettem a fejemre. A tó és a hegyvidék páratlan látványt nyújt, de azért a sok szint és KAVICS megnehezítette az életem. A nap végére már egyfajta kavicsbetegség alakult ki bennem. A nap utolsó nagy emelkedője testileg, morálisan és még sok egyéb módon is megviselt. Látvány az egyenlő volt egy 4 méter széles gravel úttal és a két oldalt lévő vegetációval, ha épp nem volt szakadék az egyik oldalon. A lejtő a végén jó volt, de a downhill énemnek karcsú vigasz.

A nap kezdett nyugovóra térni, én pedig ráleltem egy rendkívül szimpatikus rétre. Nem tudom mennyire volt jó döntés ott tábort verni, de a látvány pazar volt. Sem energiám, sem kedvem nem volt tovább menni. Az éjszaka fogvacogtatóan hideg volt, pedig beöltözve aludtam.

Harmadik nap: Végre tenger!

Hűha, kezdem elveszti a napokat… Igazi számkivetettnek érzem magam.

Egy átvacogott éjszaka után már az első lejtőn sejtelmesen tetszelgett a tenger. Az odavezető út viszont hosszú volt és főleg köves. Az első néhány órában sem én sem a bringa nem érezte jól magát. Aszfalt, sík, szembeszél… Az autópálya melleti útnak búcsút intve biza eljött a monti ideje. Brutál darabos gravel. Mindenki előtt meghajlok, aki lement, letolta, vagy egyéb módon jutott át rajta. Egyik ilyen lejtőn a bal sípcsontommal is közelebbi kapcsolatba került egy kő… Nem esnek jól az ilyen alacsonyan repülő kavicsok.

Krk szigete előtt egy benzinkutat véltem felfedezni. Fresh corner… Ez kell nekem. Fel is vásároltam a fél kutat. A sziget elején a Garmin nem szólt, hogy vége a tracknak es ujat kene betölteni. Szóval az első kanyar nekem kimaradt. Távolságban nem volt nagy különbség a „levágás” és az eredeti út között. Későn vettem észre, így már nem mentem vissza.

Miután beértem egy szimpatikus tengerparti településre rögtön le is táboroztam az első étteremnél. Húsleves, hal, sült krumpli. Igazi ínyencségek a tegnap esti 6 müzliszelet után. Ezután már csak fakultatív kilométereket gyűjtöttem, mert szerda este azért jó lenne beérni. Kempinghely keresés tengerparton nehézkes. Lejtő, emelkedő, túl sziklás, nem eldugott… Finnyás vagyok na.

Negyedik nap: Sziget kalandok

A sátrazást a kövek és a szúnyogok megnehezítették. Nem könnyű ideális alvóhelyet találni. Fű által benőtt utat találtam, ami extra kényelmet adott. Reggel is a véremet adtam. Mert ezek a dögök nem alszanak, hanem végig lesben állva várvak az áldozatukra. A Krk sziget rövid meredek emelkedői megziláltak, így nem jól haladtam. Meg persze néha meg kellett állni nézegelődni, táplálkozni és zenélő dobozkát venni… Angol és német nyelvvel maradéktalanuk ki lehet jönni. A kompokkal nem igazán volt szerencsém. Minkét alkalommal pár perccel érkezésem előtt indult el a komp. Amit tulajdonképpen nem bántam, mert volt idő pihenni, és megnézni a verseny állását, na meg hogy ki miket hagyott el út közben.

Cres szigetének első emelkedője… 28 fok, no árnyék, 7-10%. Nyami. Ilyen érzés nyáron fagyinak lenni. Igazából csak SOS szünetekre álltam meg. A sziget másik oldala kitűnő gyalogtúra terep. Montival elment, én nem értem gravel bicósok hogy csinálják. Szépen lezötykölődtem a ferry ig. Megvolt az első Lasko sör is a túra alatt. Sajnos teljes lélekjelenlétet igényel az út, így alkoholizálni nem igazán lehetséges. Már egy ideje nem számolom, hányféleképpen lehet rajta meghalni. Csak is kizárólag haladó bringásoknak ajánlom a részvételt. A sört kivetően enyhe hidegrázásom lett.

Kezdeményezni fogom, hogy a kompkikötóket ne tengerszint magasságra építsék. Nem hiányzott ez így a végére. Egy partmenti településen találtam egy éppen épülőfélben lévő házat. Biwakolók kedvenc épületei. Holnap korai indulás lesz. Nem csak azért, mert várhatóan korán érkeznek a munkások (szeretem elkerülni a konfrontációt), hanem mert a csapadék góc is megérkezik ebédidőre.

Ötödik nap: Túlélő túra

Igazából a túra a kompon ért véget, utána már túlélőtúra következett. Tengerszint feletti magasságról felmenni a hegyre… A mai nap során egy konkrét túratávot lenyomtam gyalogszerrel. Közben meg toltam is a szerény 17 kiló129,75s bringámat.

A hegy utolsó harmadánál érkezett meg az eső. Nem szitáló esőt kell elképzelni. A lábaim gyakorlatilag lefagytak és utána a meredek emelkedők mind tolósak voltak.

Humnál megejtettem egy ebédszünetet és nem igazán volt kedvem folytatni. De egyéb opció híján továbbmentem. Száraz ruhám nincs, holnap ugyanilyen időjárás… Nincs értelme várni. Apró horvát, majd szlovén falvakon es kavicsúton haladt a szekér. Igen remote volt, egy esőbeálló, pad, kilátó nem volt sehol. Ivóvíz valahogy mindig akadt, mikor szükség volt rá. Kaja viszont zérus. A Triesztbe levezető út biztos vagyok benne, hogy gyönyörű, de 10 óra ázást követően a hátam közepére sem kívántam azt a lejtőt. Egy double trackot kell elképzelni, amiben többé kevésbé végig állt a víz.

Utózöngék:

Pár finisher összeszedett a főtéren aztán lezuhanyozhattam náluk. Utánam még egy ázott kutyaszagú olasz fiú-lány páros ért be. Brutál erősek voltak, le a sisakkal előttük. Utoljára Belgrádban (2018?) aludtam hostelben. Érdekes élmény koedukált hostelben megszállni. Egészen nagy a különbség a szóló sátrazáshoz képest. Nem voltak zajok (csak horkolás), s szél sem. A reggeli is benne foglaltatott az árban és a kelleténél kicsit több időt töltöttem a kávé-tea saroknál. Még a Zucker-méz készletet is megdézsmáltam.
Aztán szereztem cipellőt a Geox boltban, még a mini cipőkanalikat is lenyúltam. Na jó, ők adtak „önként” oda. Utána véletlenszerűen megtaláltam a város legdrágább farmerboltját. De nem baj, úgy is akartam még egy nadrágot venni. Száraz cuccokban azért jelentősen nő az ember komfortérzete.
Délután vonatút követlezik. Megpróbálok minéll több kcal-t magamba tolni és holnap bemegyek egy fél munkanapra. Kell a pínz és a szabadnapok, hogy ősszel is tudjak bikepackingolni.

Természetesen egy ilyen verseny nem ér véget a célbaérkezéssel. Vonatút előtt kicsit optikailag rendbe tettem a bringát és kifosztottam a vasútnál lévő boltot. Nem feltétlen olcsó, de remek kész ételeket árulnak. Leves, rizs, pizza, 3-4 liter víz. Még az elhagyott fogkrémem utódját is megtaláltam extra cuki mini kefével. Minden adott volt tehát egy kényelmes hazaúthoz. Ljubljana környékén viszont vonatváltásra került sor. A vonatváltást egy buszos intermezzo követte, ami alapból nem probléma. Mit csinalsz viszont a bringával:
A) Berakod a raktérbe
B) eltekersz a következő állomásig.
50-50 arányban éltünk a fenti lehetőségek egyikével. Én kivettem az első kereket és gond nélkül befért alulra a bicó. A leányzó pici bringája simán bement bármiféle hókuszpókusz nélkül. Két srác meg tekert egyet. Őszintén nekem esőben es 12 fokban nem sok kedvem lett volna hozzá.

A túra után term. átnéztem a bringa forgó alkatrészeit. A jobb pedálból kimosódott a kenőanyag. Ezt leszámítva nem volt más gond.

Konklúzió:

A bringa és szerény testem remekül bírta a megpróbáltatásokat. Gyakoraltilag ez volt a Di2 elektromos váltóm első komoly tesztje. Az erőkifejtés nélküli váltás szerintem nagyon jó dolog. A hátizsákos túrázás szintén bevált. A táska hátsó részén egy vas található, ami elemeli a háttól az anyagot, így remekül szellőzik. Mivel mindig volt elég tárolókapacitásom, így nem hagytam el semmi fontos dolgot. Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy gyakorlatilag többet aludtam a túra alatt mint a hétköznapokban. Az útvonal meglehetősen remote. Az egyedüli dolog, amit hiányoltam az a gázfőzőm volt. Inkább cipeltem volna plusz fél kilót, de mindig rendelkezésemre állt volna meleg ital/étel. Az út vonalvezetése szép, néhol unalmas a sok gravel, meg néhol a meredekségi szög nem emberbarát, de remekül jutalmaznak a táj és a szép kilátások.

A Hungarian Divide-al nem összehasonlítható, hiszen itt azért már nem árt, ha az embernek van magashegyi tapasztalta és a tenger/szigetvilág sem hozható párhuzamba a magyar táj szépségével. Meg idegen nyelv ismerete is szükséges, bár a voda-val remekül el lehet boldogolni.

Ajánlás:

A QuickBite! pont azon a keskeny részen helyezkedik el a bikepacking túrák palettáján, ami kellő kihívást nyújt, ugyanakkor minden elszánt, felkészült bringás számára teljesíthető.

A hosszabb változat sok gyalogtúra részt is tartalmaz, aminek én speciel nem látom értelmét.

Video:

Zselic MTB Maraton 2023

Posted on 2023-04-222023-10-25 by Blue-Wanderer

Előzmények:

2019-ben ez volt az első verseny, amin az új 29er montit teszteltem. Dupla körre neveztem be, sajnos nem sikerült befejezni. Az első körben defektet kaptam, amit javítás után újabb követett. Azóta tubelesst hajtok és nem volt semmi hasonló problémám. Mivel a hosszá távú Top Maraton sorozatot már megcsináltam, ezért új célok/kihívások után nézelődtem. Idén is szeretném végigtekerni a versenysorozat egyes állomásait (Zselic, Crosskovácsi, Bükk), azzal a könnyítéssel – illetve nézőpont kérdése – nehezítéssel, hogy merev villával állok rajthoz. Egy 50 km-es távon már teszteltem így bicót és a nyaktörő lejtőket kivéve nagyon jónak tűnt.

Helyszín és időpont:

Ropolypuszta

2023.04.22. Szombat

Felszerelés:

Specialized Epic HT rigid (majdnem full rigid, de a dropperre a fenekem és egyéb testrészeim igényt tartanak). Camelbakban 2l víz, hogy minél kevesebbszer kelljen verseny közben megállni. Szokásos biztonsági felszerelés). müzli/proteinszeletek.

Taktika:

Így év elején a cél a 6 órán belüli idő elérése.

Élménybeszámoló:

Reggeli autós zötykölődés után (említetettem már a zalai utak állapotát?) épségben elértem a rajt helyszínét. 2 fokban elindulni nem volt túl bizalomgerjesztő, a rajthoz közeledve már alakult a hőmérséklet. Sajnos ez még tovább emelkedett. Idén még nem tekertem rövid szerkóban, szóval garantált volt a megfövés.

A pálya két körből állt (nyolcas alak), szóval az ember kétszer haladt át a rajt területén. Az első kör atomszívás volt. A talaj felső része már megszáradt, de az alatta lévő rész nem. Síkon megállt a bringa, ha nem tekertem. Spíker meg azt mondta, hogy gyors a pálya. Egészségére! A második kör jobban az ínyemre való volt. Kevesebb, de hosszabb emelkedők és kevésbé volt szivacsszerű a talaj. A végén lévo trailszerű ösvény tetszett. Manapság gyakran megyek ilyeneken és öröm volt látni mások ügyetlenkedését. A pálya nagyon durván ütött. Rigiddel a csukló és a fenék is kapott és alighanem ezt az új nyerget nem fogom többet bringán látni.

2,5 kör fért bele, a szintidő túl szigorú volt. Amúgy sem kívánták már a lábaim a maradékot. Szerintem ez volt eddig a legnehezebb top maratonom, pedig egy 6 órás esős Balaton Maraton is befigyelt. A videózás nem igazán jött össze. Egyrészt nem túl látványos a pálya, másrészt nem voltam olyan fizikumban, hogy versenyzés közben videózzam is.

Folyt. Köv Osztrákiában.

Konklúzió:

Összességében remek verseny volt, de maga a szintidő még kedvező talajviszonyok és időjárás mellett is szűkös. Valószínűleg a jövőben nem fogok ezen hosszú távon indulni.

Ajánlás:

Bárkinek, aki a természet lágy ölén, némi iszappakolással egybekötött, térerő nélküli rekreációt kedveli.

2022. Bükk Maraton Hosszútáv Beszámoló

Posted on 2022-08-102022-12-05 by Blue-Wanderer

Előzmények:

Sajnos a Mátra Maraton megszűnését követően a legnehezebb hazai maraton cím a Bükk Maratonhoz került (legalábbis nálam). Nem volt kérdés, hogy ott a helyem, méghozzá a legnagyobb kihívást jelentő hosszú távon (77 km, 2000 m szint). Az utolsó nagyobb formatesztelő edzésen nem igazán éreztem jól magam. Rosszul estek az emelkedők a kör első felében, azonban a második részét már élveztem, a végén meg már ment is a bringa. Próbáltam ezért a szokásosnál többet pihenni a versenyhétvége előtt.

Helyszín és időpont:

Bélapátfalva

2022.08.07. Vasárnap

Felszerelés:

Nyeregtáskában vittem magammal a biztonsági felszerelést (belső, foltok, ragasztó, váltófül, láncszemek, marokszerszám, spd stopli, meg pár csavar). A szokásoson kívül eltettem még egy pár fékbetétet is, mert vészesen karcsúak lettek. Kicserélni nem akartam őket, mert a fékkar tömítései erősen bizonytalan állapotban vannak. Nem kockáztathattam egy fellevegősödést.

Taktika:

Saját, bár hozzám képest feszített tempóban, incidens nélkül végigmenni.

Bükk Maraton 0. nap:

Egy hónap csúszással ugyan, de összeállt a fully. A maratonokra való edzés miatt nem igazán volt lehetőségem még valódi terepen kipróbálni. Így gondoltam egyet, bedobtam azt is a csomagtérbe és irány Lillafüred. Libegőn lehet szállítani bringát is. A tetőről pedig jópár pálya is indul. Ezt a gyermekkori csúszdás élményekhez tudnám hasonlítani. Egyszerűen megunhatatlan. Az izzasztó munkát a gép végzi, az embernek csak le kell gurulnia. Természetesen a lejtőzés is egy sport, remek egyensúlyérzéket és kerékpárkezelési technikát igényel. A downhill bringa rengeteget segít. Meglepődtem mennyire kisimítja a terep egyenetlenségeit.

A libegőzés végeztével autós kirándulást tettem a Bükkben. Az út kegyetlen szar volt, de a táj gyönyörű. Étteremben meghívtam magam egy erdei gomblevesre, amit később meggyes mákos rétessel és sörrel egészítettem ki. Sátrat állítani nem volt kedvem. A háziállatokat összetoltam az autóban és szorítottam magamnak helyet.

Élménybeszámoló:

Az éjszaka folyamán elhaladt egy vihar és szelet, valamint esőt hozott magával elég intenzív formában. Reggel ébredéskor szokatlanul hűvös és huzatos volt az autó. Az első két ablak lehúzva maradt. Kissé leengedett a matracom, ami miatt enyhén fájt a jobb vállam. Miután gyűjtöttem elég erőt ahhoz, hogy elhagyjam a vackort, összepakoltam az alvós cuccost, elmentem rajtcsomagért és felkészítettem a szamarat. Az ajándékba kapott piros sapka nagyon tetszik. Az ivótasakos hátizsák is jól néz ki. Remekül fog passzolni a fullyhoz, amin nem lehet kulacsot szállítani.

Jó későn, mintegy 10 órakor vette kezdetét a verseny. Szokás szerint rögtön egy emelkedő szolgált bemelegítés gyanánt. Saját tempóban menten szinte végig. Olyan remekül be tudtam osztani az erőmet, hogy végig kitartott a lendületem. Ez hosszútávon nem olyan egyszerű ám.

A pálya nekem nagyon bejött. Végre felfele tekerhető, lefele gyors gravel. Páran sajnos a technika ördögének estek áldozatul. Ilyenkor mindig kicsit frusztráltnak érzem magam, de sajna nem mindig lehet segíteni. Volt összecsuklott kerekű srác, jó pár defekt, valaki szájjal próbálta felfújni a belsőjét. Szürreális. Rá kell keresnem, hogy az emberi tüdő vajon hány bar kipréselésére képes? A válasz: 9.8 kPa = 1.4 psi = 0,1 bar. Tubeless kerékben uralkodó túlnyomás 1,5 bar. Fúvósok előnyben!

A hosszú táv első körében serényen előzgettem az embereket. Szokatlan volt, nem szokott ilyen jól menni a bringa. A második kör elég kegyetlen volt. Hosszú köves-sziklás mászóka nem tett jót sem a lelkemnek, sem a testemnek. Lefelé általában pihengettem. Merevfarú bringával és 26 os lánctányérral nem érnék Flash nyomába.

A frissítőpontokon teve módjára próbáltam meg magamba tuszkolni a folyadékot. Mert lehűlés ide vagy oda, nagyon meleg volt. Némely részen még a sisakot is le kellett vennem. Mindent a hűlés érdekében. Az utolsó meredek részen az előttem lévő kollégát beértem, de a lejtőn begyűjtötte a rakétákat.

Pont a célterület bontása előtt értem be. Pedig sztem az 5 órás idő szuper jó. Nem igazán értem miért nem indítják a hosszú távot korábban. Meg mondjuk teszik a versenyt szombatra. És akkor nem kéne aznap még 5-6 órát vezetni. Nem mindenkinek van szabadsága és külön bejáratú sofőrje…

Konklúzió:

Hála az időben érkező lehűlésnek, a szép tájnak és a remek nyomvonalnak, nagyon szuper rendezvény volt. Most is a drágább nevezés mellett tettem le a voksom. Végre nem bringás sapkát adtak, amik kb. fél-egy év alatt tönkremennek nálam. Ez a full cap számomra új stílus, de sokallta időtállóbbnak tűnik. Az ivóhátizsák csak hab volt a torta tetején!

Ajánlás:

Kezdők-haladók számára egyaránt ajánlott rendezvény. Annyiféle táv van, hogy mindenki megtalálja a magának megfelelőt.

Video:

Hungarian Divide 2022 Beszámoló

Posted on 2022-08-042022-08-22 by Blue-Wanderer

Előzmények:

A tavalyi túra után idén is próbára szerettem volna magam tenni. Nem örültem annak, hogy ilyen korai időpontra tették a túrát. Tavasszal betegségekkel küzdöttem, májusban meg csapnivaló volt az időjárás. A másik ok, ami aggodalomra adott okot, az az időjárás volt.

Helyszín és időpont:

Szentgotthárd

2022.06.24. Péntek

Előkészületek

Alapvetően négy dolgon szeretnék javítani, hogy sikeresen teljesítsem a távot: kerékpár, felszerelés, táplálkozás, pihenés.

Kerékpár: A kerékpáron több módosítást is végeztem. Gyakorlatilag a fél bringa lecserélődött. Az alu kormányt (S-Works, 50€), illetve nyeregcsövet (S-Works, 50€) a kényelem fokozása érdekében karbonra cseréltem. A fékeket 2 dugattyúsról 4 dugattyúra cseréltem (SRAM Guide R, 150€). Nem javaslok senkinek sem Sram fékeket. Gyakran fellevegősödik, és nehéz légteleníteni, valamint néhány modell nem bírja a magas hőmérsékletet sem. Remélem ez utóbbi a túrán nem fog gondot okozni. A fékerő tekintetében viszont nagy előrelépés. A teleszkóp szintén “új”, 2017-ből. (Fox 32, 420€). Szintén nagy előrelépés kényelem tekintetében. Na meg a 26-os lánctányér is jól fog jönni a tavalyi izomgyilkos 32-es után. Meg tartalék váltófül, hátha…

Felszerelés: A nagyméretű kormánytáska nagyon hiányzott tavaly, így idén már egy kisebb méretű Revelate Designs Sweetrollal szállok harcba. Elfér benne a sátor (Campz Tignes 1P, 76€), derékalj (Nordisk Vanna 2.5, 68€), hálózsák is (Aldi). A telefonnak beszereztem végre egy tisztességes tartót (Penny, 10€). Plusz új még a teleszkóp lábára rögzíthető BBB-rendszere (DualMount BBC-113, 66€, HaulerMount BBC-111 36€, StackPack+StackRack 32€). Ez viszi majd a cuccos, illetve a kulacsokat is.

Pihenés: Tavalyi tapasztalataim alapján a hálózsák és vékony szivacs önmagában kevés. Féltávon működik, de hosszútávon kizárt. Az önfelfújós derékalj szintén idei fejlesztés. Az etapok közötti pihenésre jobban oda szeretnék figyelni. Az extrakaja/egyéb vitelére akciós áron beszereztem egy váztáskát (Revelate Designs Cutthroat, 70€). Épp illik az Epic HT vázhoz. Kulacstartós, valamint tépőzáras rögzítésű. Tekerés előtt használok majd “fenékkrémet”, illetve bemelegítő krémet a lábakra.

Táplálkozás: A pihenés mellett erre is több hangsúlyt szeretnék fektetni. Viszek magammal i:AM mineral izót, Nutriversum tejsavót, SQUEEZY aminosav tablettákat, i:AM mineral sótablettákat, napi vitamint és kalciumt. Jetboil MiniMo főzőt (130€) és gázpalackot szintén, hogy decathlonos szárított kaját lehessen készíteni a senki földjén. Sajnos ezek zabálják a helyet. De a túra előrehaladtával egyre több hely szabadul fel, mert fogyni fognak.

Kíváncsi vagyok, hogy a fenti luxus felszerelés előnyömre (jobb pihentség), vagy inkább hátrányomra (nehezebb súly) válik-e. Az árakból látszik, hogy egy ilyen felszerelés rövidtávon borzasztóan nem éri meg. 500€. Ez pont annyi, mint amennyit szállásra költenél és úgy kvázi 5-10 kg-al könnyebb kerékpáron gurulhatnál. Ha viszont elkap a bikepacking virtus, akkor a fenti felszerelés öröknek is tekinthető.

Első nap: Hazai pályán

Kemény terep/menet volt rögtön az első nap. A sportkaja miatt az emésztésem nem volt a toppon, de faltam a kilométereket. Az útvonalvezetés néhol borzasztóan logikátlan. Volt sár, homok, aszfalt, minden mi szem szájnak ingere. Zalaegerszegen tartottam egy hosszabb pihenőt, ahol egyébként majd hőgutát kaptam. A hűvös éjszakai bringázás jól esett, egy szőlőhegyen vertem tábort.

Az éjjél hallottam egy kósza vaddisznót, a reggel pedig kakas helyett egy sátor mellett éneklő madár ébresztett.

A gázfőző szuperul működött, de a ki és elpakolast még gyakorolnom kell.

Második nap: Balatonos

Megváltás volt a reggeli hűvös levegő. Az útminőség osztrák graveltől a legpocsekabb elképzelhető között változik. Gravel bringásokat külön jutalmazni kéne… Egy kis balatoni mártózásra nem tudtam nemet mondani. A késő délutáni melegnél leolvadt megint a biztosítékom. Egy borozóban étkeztem. Hát érdekes élmény volt. 4000 Ft 4 db rántott hús és egy kis krumplisaláta. A WC-ben nincs WC-papír tartó. A pincérek stratégiai megbeszélést folytattak a szabad asztalok szétosztásáról. Ha több asztalt helyeznének ki, talán többen is elférnének?! Egy havaromtól kaptam némi elemózsiát, ami nagyon jól jött a melegben.

Az útvonalban egyébként megint semmi logika nincs. De legalább sikerült a naplementét egy remek helyen elcsípnem.

Harmadik nap: Felvidéki zötyögés

Nehezen indult a reggel. Egy kíváncsi szarvas szó szerint benézett hozzám. Összerámolás után nekiestem a napi penzumnak. Az első emelkedőn látom, vagy is éppen nem látom a hálózsákom. Zurück érte. Kávéval es banánnal enyhítettem az extra kilométereket. Már 9 kor dög meleg volt. Már itt valószínűnek tartottam, hogy nem fogok tudni végigmenni a túrán. Abszolút ritmustalan utak váltották egymást. Nemesvámoson egy szuper étteremben feltöltődtem. Majd egy újabb incidens… Nézek le, nincs jobb kulacs. Zurück érte. Pótcsavar behelyez, többit utánhúz. A Bakonyba egy elképesztően csúszós murvás út vezetett le. Kétszer is majd’ kavicsmintát vettem. Este nekiveselkedtem a Kőris-hegynek. Lefelé egy helyen kicsit eltévedtem a sötétben. Még méteresen csalán is volt. A hegyről lejőve nem sok kedvem volt továbbmenni, találtam egy rendkívül szimpatikus pihenőt az úttól nem messze, és újfent tábort vertem.

Negyedik nap: Homokolás

A csaláncsípés miatt kényelmetlenül aludtam. Noha a pihenőhely remek helyen feküdt, meglehetősen hűvös volt. Sátorpakolásnál mindent magamra kaptam, ami csak kéznél volt. Bőseges reggeli után irány a homokos pusztán keresztül a Cuha-patak volgye. Ami szép volt, de csak mez nélkül tudtam menni. Rossz előjel… A homok abszolút megnehezítette a haladást. A hőség és a kialvatlanság miatt a hegytetőn vettem észre, hogy eltűnt a pénztárcám… Visszamentem hátha, de valaki bizonyára időközben megtalálta. Szóval így az – önmagamhoz mért – idő előnyöm el is vesztettem. A tapasztalataim alapján a hőségben nem igazán lehetséges 100 km nél többet megtenni. Öröm az ürömben, hogy olyan helyen sikerült megszállni, ahol az ukrán menekültek maradék kajáját meg tudtuk sütni. Majdnem visszajött a 3500 Ft os szállás ára… Sőt… Meg a bringa is tiszta lett. A por miatt már alig ment szegény.

Ötödik nap: Hőhullám

Reggel korgó hassal ébredtem. Úgy látszik beépült az este elfogyasztott kaja. Volt egy vihar és kicsit kipucolta a meleget. Egyik bringát átemelős résznél a bal táskatartóm eltörött a villán.. Szóval át kellett logisztikáznom a dolgokat.

Pazar a Vértes. Eleg vízhiányos, oda kell figyelni a folyadék utánpótlásra. Meg a test hűtésére is. Aztán a Gerecsébe érve az útvonal és a táj eléggé jellegtelen. Megkockáztatom, hogy a Dividenak ez a legidegőrjítőbb része. Szerintem ezt csak szintgyűjtés miatt rakták bele. A tracker megadta magát, a kábele eltűnt. Kuzmával este újra lespanoltam. Az ő kábelje meg megdöglött. Szóval stealth módban megyek Budapestig. Ma is történt incidens. Kuzma tanácsára lezártam a bringát. Aztán a zár kattanásával eszembe jutott, hogy a kulcsa a pénztárcában volt… Szóval helybéli segítséget és izomerőt kellett igénybe vennem. Utána maradtam a sráccal és elsztorizgattunk arról, hogy mekkora hülyék vagyunk, hogy egyáltalán itt vagyunk.

Hatodik nap: Last Piece

Éjszaka borzasztóan rosszul aludtam. Reggel 7 előtt ébredtem fel. Összekészültem, bepusziltam a tegnap vett két amerikai hotdogot és elindultam. Rögtön szarul indult a nap. Recepción otthagytam 5000 Ft-ot, mert srác nem rendezte a számlát. Maradt 3000 Ft. Meg hozza várhatóan 40 fok… Minden mindegy alapon elindultam, aztán lesz, ami lesz.

Jellegtelen emelkedők es dombok váltották egymást. A vadászházas 10%-os tolás, majd tövig fékezett lejtő után az életemet kockáztatva legurultam a dorogi vasútállomásra. Ahogy kiléptem a napra az árnyékból éreztem, hogy égetett a nap. A vonaton realizálódott, hogy pesti ismijeim nem érnek rá. Szerencsére egy harmadik haverom fogadott. Ő viszont nem Budapesten lakik. Egy csávó hallotta a beszélgetést és kaptam tőle egy 1000-est, amiből tudtam venni jegyet. Szóval lett fedél, pénz, tiszta ruhák, vacsi… Álom.

Konklúzió:

Vegyes érzelmeim vannak az eseménnyel kapcsolatban. Körbenéztem Nyugat-Európában és találtam pár bikepacking, illetve divide jellegű túrát. Példának okáért egy Svájcban megrendezett esemény kevesebb szintet tartalmaz. Szerintem nem az lenne egy ilyen túra célja, hogy minden jelentéktelen buckára felvigye az embert. A kiválasztott utak minőségről meg annyit, hogy komolyan elgondolkoztam azon, hogy be kellene szerezni egy fully vázat. A sátorozás nekem nagyon tetszett, de ez egyértelműen olyan túra, ahol minden egyes extra deka korlátoz a haladásban.

Ajánlás:

Hobbi kerékpárosoknak nem ajánlom, de ultrakerékpárosoknak, fullyval, vagy extra kényelmes és bejáratott bringával, cuccok nélkül érdekes lehet. Ha valaki túrázni akar, akkor állítson össze saját maga egy útvonalat. Turistautak.hu térképén látatlanba jobb útvonalat tud az ember összeállítani. Ezt garantálom.

Vadása-tó

A Hársas-tó környékén

Zalalövő

Igen koraiak vagyunk

Egy különleges építmény

A túrára jellemző arckifejezés

A legjobb barátunk a vízcsap

Meleg, meleg, s meleg

Nyomokban panorámát is tartalmazott a túra

A vidéki alkotóművészet határtalan

Fehérvárcsurgói-víztározó

Gravel-pálya

Veszteségek:

1 BBB dual mount adapter
1 Kulacstartó
1 BBB Hauler mount adapter
1 kulacstartó csavar
1 pénztárca okmányokkal (utólag végül meglett)
1 lábköröm (szálláson belerúgtam egy vasba)
1 Garmin sebességmérő szenzor (eltűnt)
1 külső gumi (elkopott, nyilván nem volt már friss)

2022 Crosskovácsi Középtáv

Posted on 2022-07-262022-08-11 by Blue-Wanderer

Előzmények:

Nem kimondottan készültem idén ilyen rövid es intenzív távra. A hétvége célja a sorozat terhelés, hogy a Divide előtt szokja a testem a törődést. Azt a kevés erőmet beosztottam a célig. 🙂 Na jó az utolsó 5 km-en a sporttársakkal nyomtunk egy versenyt.

Helyszín és időpont:

Nagykovácsi

2022.16.11. Szombat

Felszerelés:

Kománytatyót vittem powerbanknak és kajának, két kulacs volt vázon, és defektvédelem/szerszámok hátul nyeregtáskában.

Taktika:

: Beérni egy darabban, lehetőleg hagyni erőt az esti autózásra, illetve a holnapi versenynapra is.

Élménybeszámoló:

Nekem nagyon tetszett a fel/le részek is. A downhillről többnyire csinaltam videot. Szóval aki nem vett részt rajta, annak is át fog jönni a feeling. A „meleg” (22 °C) miatt magas volt a pulzusom. Meg a 32/42 áttétel sem volt épp pulzus barát. Már az első kilométereken éreztem, hogy a testemnek ez nem igazán esik jól. Csak muszájból előztem, mikor az előttem haladó nagyon lassan haladt. A frissen légtelenített fékek kormánytól való távolságát elfelejtettem beállítani. Meglehetősen para volt így az első lejtő. Az utána lévő átvezető szakaszon már pótoltam ezt a hiányosságot.

A hullámvasutat követően van a pályán egy hurok. Kvázi egy nyolcast kell megtenni. Olyan remek lejtő vezetett le a „hurok” aljára, hogy gondolkoztam azon, kéne még egy kört menni. Mire visszaértem a körről, már nem volt ilyen szándékom. Mire meg tudtam előzni néhány sporttársat, leesett a láncom. Sajnos túl hosszúra hagytam és a kis fogaskereken nem volt elég feszítőerő. Nem is tudtam minden sebességet használni.

A pályának van egy jellegzetes része, a fék nélküli-ereszdelahajamat lejtőzés. Para a javából, remek kis adrenalinlöketet ad. A következő napirendi pont a középtáv mumusa volt. Egy meredek, köves, közepesen hosszú emelkedő. Készültem rá, sajnos egy brigád tagjai épp a kövek között tolták, mikor odaértem. Semmi gond, én toltam fel a leggyorsabban közülük. Ez után még bőven tart az emelkedő. Nem szabad kifingani rajta, mert utána végig taposni kell a pedált a célig. Ez volt a valóban versenyzős rész. Az utolsó kanyarok fájdalmasak, de gyorsak voltak.

Konklúzió:

A heti esők ellenére majd’ porszáraz volt a pálya. Kezdő versenyzők számára combos verseny. De a lejtők kárpótolnak a sok szenvedésért. A múltkori hosszútávon a melegtől majdnem rosszul lettem. Szerintem nem nyújt annyival többet a hosszú táv, mint amennyivel nehezebb. Nagyon rég nem voltam ekkora maratonon. A drágább nevezést választottam, hogy kicsivel többet tegyek hozzá a verseny fennmaradásához. A tavaszi szervezett Balatonkör szintén 15000 Ft volt. Manapság szerintem ez nem számít drágának.

Ajánlás:

Úgy hallottam, hogy a rövid táv kihagyja a pálya legjobb részeit. Így javaslom, hogy a résztvevők szívják fel magukat középtávra. Hosszútávon is mehetnek, ha valaki az extra izzadságcseppekre esküszik.

Video:

I. Harica Trail

Posted on 2022-07-262022-08-11 by Blue-Wanderer

Helyszín és időpont:

Varbói-tó, 2022.06.12. Vasárnap

Előzmények:

Sikerült olyan szállást találni, ahol nem értettem, mi van az étlapon. A reggeli ezzel szemben nagyon is barátságos volt. Svédasztalos reggeli szerény személyemnek, csupasárgával és kvázi egyedül. Az ilyen romantikus reggeleket kedvelem. Nem kell osztozkodni senkivel.

Felszerelés:

A Crosskovácsin bejáratott felszerelés változatlan maradt.

Taktika:

A sorozatterhelés és élvezni a versenyt.

Élménybeszámoló:

A pálya szöges ellentétben állt a szombati maraton pályájával. Az útvonal sokkal vadabb volt, szántóföldek, legelők között ment az útvonal. Term. jó pár rövidebb /közepes hosszúságú koptatóval tarkítva. A kálvária dombnál kezdődött a kálváriám. Tolós volt az eleje, a csúcsnál meg eltévedtem egy félreérthetően kirakott szalag miatt. Az incidenst feledtették valamelyest a high speed lejtők. A nyomvályúk miatt azért oda kellett figyelni, hogy mit mennyivel vesz be az ember. A céltól nem messze például elkaptam valami gödröt. A lábam berugózott, a nyereg pedig fenékbe billentett. El is állítódott, de a célig már nem volt értelme foglalkozni vele. Meg kedvem sem volt megállni, mert bizony a hőmérséklet ezen a napon már meghaladta a 30 °C-ot. Ennél fogva ma már muszáj volt igénybe vennem a frissítőpontokat. Volt egy érdekes, amit még talán nem is láttam versenyen. Ernyő alá kitéve egy nagy folyadéktartály, és önkiszolgáló volt, nekem kellett megcsapolni. Meg is mentette a bőröm. Ha valaki szeret főni a napon az megtalálta a versenyét.

Konklúzió:

Volt pár pocsolya, sáros szakasz a sárgumi néha jól jött. A verseny végére viszont nagyon hiányzott a vastagabb külső által kínált plusz kényelem. Sokban hasonlított a verseny a régen Zalában megrendezett Tekenye mtb versenyre. Remek a kilátás a Bükkre és a környező hegyekre. Szerintem minden adott hozzá, hogy a jövőben egy nagyobb versennyé nője ki magát a rendezvény.

Ha jól tudom a térségben ezen a napon két másik versenyt is megrendeztek. Jó, hogy ennyi új kezdeményezés van, de szerintem kevesebb, de népszerűbb versenyekre kellene törekedni. Az eltévedés nélkül jobb lett volna, de mire a szervezők megosztották az útvonalat, már nem voltam számítógép közelben. Nem értem miért olyan titkos dolog ez. Már versenykiírásnál ott kéne lennie.

Ajánlás:

Kezdő maratonistáknak nagyon jó választás. Csalóka azonban ez a táv, mert bizony a hőségnek és az emelkedőknek „hála” könnyen túlvállalhatja magát az ember. Bizonytalanoknak inkább a félmaraton javallott.

Videó:

Készült videó is a túráról.

Salzkammergut Trophy B-táv

Posted on 2022-07-252022-08-11 by Blue-Wanderer

Előzmények:

Európa legnehezebb hegyikerékpáros maratonjaként hirdetett rendezvény. Kell-e más információmorzsa az induláshoz? Egy vérbeli montisnak bizony ott a helye!

2019-ben ZKSE csapattal utazva vettem részt a megmérettetésen. C-táv, bő 5 óra esőben, 80 km a festői osztrák hegyvidéken, ami alatt majd 2500 m szint került a lábakban. Ez már nem lelkes amatőrök versenye. 4 fok volt a hegytetőn, az egyik csapattársamnak még az az ajka is belilult. Nem kérdés, hogy újra próbára teszem magam.

Az (egyelőre) elérhetetlen A-táv-on nem sokat gondolkoztam. A B-táv (121 km/3800 m) viszont egy remek ultra versenynek tűnik.

Felszerelés:

A Hungarian Divide-on egészen lelapult a gumi mintázata. Már előzőleg észleltem, hogy meredek, kavicsos úton bizony elkapar a kerékpár. Mivel sürgősen kellett, a használt piacon akadtam egy pár Maxxis Ardentre. A nyugdíjazott 2,25” helyett így már 2,4”-el vágok neki az osztrák hegyeknek. Elöl-hátul ez a max, amit minimális sárférőhellyel elbír a bringa. A komfortérzeten is nagyot dobtak a gumik.

Úgy döntöttem, hogy bikepacking táskákkal felvértezve vágok neki a versenynek.

A váztáska könnyű, és rengeteg mindent bele lehet pakolni. Esőkabát, tartalékbelső, defektjavító készlet, alapvető szerszámok, tartalékcsavarok/ váltófül, minipumpa, extra CO2 patron, powerbank, tartalékakksi és kamera, kesztyűk stb.

A kulacsokat majd a kormányon helyet kapó feedbagekbe fogom tenni. Így nem kell mindig hajolgatni a kulacsokért. Sok kaját/piát nem kell vinni, mert bőséges az ellátás a frissítőpontokon.

A 26T első lánctányér marad. Jobb a térdnek a magasabb fordulatszám. A verseny vége felé pedig jól fog jönni a könnyebb áttétel.

Taktika:

Nincs különösebb taktikám. Mivel B-távon már vannak szintidők (38 és 87 km-nél), ezért az emelkedőkön szeretnék egy lendületesebb tempót vinni. Lejtőn lefelé meg óvatosan gurulni és közben minél többet pihenni. Cél még, hogy idén kitekerjem a Salzberg-et. Múltkor sajnos nem tudtam, mert megálltak előttem tolni és helyhiány volt.

Trophy -1. nap:

A bringa bikepackingesen felmálházva. Kormányon lesz két kulacs, felraktam a váztáskát is. Szerszámok, tartalék belső, némi kötszer, esőkabát, őszi kesztyű, akksik, defektjavító készlet, co2 pumpa. Az elektronikát tekintve van Gopro és Garmin. Szállást nem foglaltam, ha már van nagy autó, kihasználom.

Trophy 0. nap

Volt egy vihar éjszaka, rendkívül rosszul aludtam. Meló után elugrottam bringaboltba, majd némi takarítás után irány Bad Goisern. Az autópálya rész nem volt mámorító, de az azt követő hegy és tóvidék már szemet gyönyörködtető volt.

19-kor érkeztem meg. A városban gyors kerestem egy közeli parkolóhelyet, hogy a rajtcsomagot át tudjam venni. Megkerestem a mezátvevő standot. A tavalyi szép zöld mezeket már elkapkodták. Az idei sárgáért még felárat is kellett fizetnem. Holnap tesztelem. Két pár zoknit is beszereztem. A standok mellett a bringák sem voltak rosszak. Lehet nyálat csorgatni. S-Works, Epic, sok fully. Nem csoda, hogy népszerűek. Pasta partin is részt vettem, mert tippem nincs mikor érek be holnap és hogy akarok-e éppen pasztát enni. Az esti partit is megskubiztam. Az alulöltözött lányokat leszámítva nem volt semmi látnivaló.

Trophy versenynap:

Nem mondom azt, hogy különösebben melegem lett volna az éjszaka. Viszonylag jól tudtam aludni a derékaljon és hálózsákban. Szépen bemüzliztem, összeraktam a bringát, ellenőriztem a felszerelést. Powerbank helyett csak gopro akksikat raktam el, esőkabát helyett mellényt és karmelegítőt. Sosem lehet tudni. Kulacstöltés után beálltam a rajthoz. Eszméletlen hány résztvevője volt a versenynek. Mintha csak valami laza gurulásra mentünk volna. A versenyt szakaszokra bontottam, hogy könnyebben átlátható legyen.

1. Első nagy emelkedő

Erre röviden annyit tudok mondani, hogy emberkínzás. Voltak benne kellemesen emelkedő részek, és olyanok is, amiket alig bírtam kitekerni. Na meg persze a 12. fokozat is igénybe lett véve: a kőzúzalékon csak tolni lehetett. Mellettem felment két emberke, csak néztem, hogy ez most miért jó nekik. Már itt sok defektszerelő embert láttam. Nedves volt az út és milliónyi éles kő várt áldozataira.

2. Első nagy lejtő

Ha az első rész emberkínzás volt, akkor ez merő kerékpárkínzás. Rengeteg f0s utat láttam már, friss Divide „élményekkel” álltam rajthoz, de ez… Mindkét féket folyamatosan húzva szkenneltem a terepet, hogy mi a biztonságos és járható út. Itt jegyezném meg, hogy a vadiúj 2,4” Ardent külsők remekül helyt álltak. 1,5 bar körül mentem elül-hátul. Első kerék egyszer sem csúszott meg, hátsó meg tényleg fully élményt nyújtott. Érezhetően rugózott a bringa elől hátul. A másik dolog, hogy semmilyen rizikót sem vállaltam be lejtőzésnél. És lehetőség szerint nem szabad a nyeregben ülni. Itt találkoztam Zsiga Úrral is. Reméltem, hogy összefutunk, de nem épp így, defektszerelés közben.

3. Hallstatti vonatozás

Törekedtem arra, hogy ne egyedül menjek. Nagyon lassú vagyok síkon és a szélárnyék fontos tényező. Egész jól elvoltam egy srác kerekén, amíg el nem kezdett emelkedni az út. Ő rögtön bedobta a vasmacskát. A tóparti frissítőpont után egymagam voltam. Itt ejtettem meg az egyetlen (!) pisiszünetemet is. A frissítési taktika a következő volt: dinnye, banán, sótabletta, izo kulacs, vizes kulacs. Kb. mindegyik frissítőnél. RetTenet hőség volt. Volt összesen kb. 6 állomás. Ez azt jelenti, hogy 8 liter vizet megittam, plusz a táplálékkal bevitt víz. És a célban sem az volt az első dolgom, hogy a WC-t keressem. Váltottam néhány szót egy magyar sráccal, aki nagyon el volt kenődve. 3 év kihagyás után jött el a B-távra. Elképesztő.

4. Salzberg szerpentin

A tókörön már tudatosan spóroltam erre. Nem jól, de ment. Egészen addig, míg a nyergem le nem billent. Egy fordulóban megálltam visszabillenteni (Saddle Adjust app legyen a telódon). Levetkőztem, megvártam míg a testem visszahűl üzemi hőfokra és mentem két cseh (?) mögött. Csávókám szukázás közepette elesett egy fém vízelvezetőben. Hál’ égnek volt mire fognom, hogy miért nem tudtam kitekerni a szerpentint teljesen. Volt pár méter, amíg tolhattam. Sóbányát követően alig bírtam tolni a bringát. A jobb talpam eléggé fájt/húzódott, szerintem valami kavicsot nem vettem ki időben a cipőből.

5. Irány a verseny csúcsa

A bevált taktikához folyamodtam. Saját, épp kellemetlen tempó, vörös zóna alatt, külső íveken kanyarvétel, félméztelenül. Égjen a zsír és a bőr. A 2019-es versenyen itt kereken 4 °C volt, most 24 °C. Hőmérséklettől függetlenül kemény hegy. Innen következett a verseny legjobb lejtőzése. Flow-feeling a javából. Ha valaki tériszonyos, az ne jöjjön ide. Egy rontott kanyar és adieu élet. Garmin sokat segített hajtűkanyarok bevételénél. Rettentő élvezetes volt. Nagy sebesség és az izzadt mez miatt az elején vacogtak a fogaim. Megérkezni a Gossauseehez pedig nagy-nagy élmény.

6. Befutó

A verseny utolsó 25 km-re az amolyan érjünkmárbe hangulatban telt. A tóparton megint próbáltam vonatozni A-srácokkal. A 26-10 áttétel majd kipörgött. Kíváncsi voltam mennyi maradt a tankba na… Aztán elengedtem ezt a szándékot és begurultam a célba. Akkora embertömeg volt, hogy nem ismertem rá a városra.

Összesített értékelésben a 433. helyen futottam be. Számításaim szerint az emberek 91 %-a gyorsabb volt nálam. A kategória (M20) helyezésem 54. Érdekesség, hogy a versenyt egy 22 éves srác nyerte, aki majdnem fele annyi idő alatt teljesítette a távot. Egészségére!

7. After

Nyújtás után elég diszorientált voltam. Vettem két pizzát, bringát mostam, majd beraktam az autóba, póló, zuhany, és megnéztem még a sötétedés előtti befutókat. Azért nem semmi lehet 200 km után Bon Jovi zenére befutni. Felvettem videóra, hogyan ünnepelték a nézők a befutókat… Még én is libabőrös lettem.

Trophy +1. nap

Reggel 8 óra, borzasztóan másnapos vagyok. Minden létező izmom elfáradt a testemben. Tenyér, ujjak, mell, lábak, talp, derék… Összeszedtem magam és elmentem a Freibadba egy órára kiáztatni a testem. Minél kevesebbet akartam a hőségben autózni.

Útközben megálltam egy benzinkútnál, ahol mindent kétszeres szorzóval kínáltak. Megvettem a legolcsóbb kávét 2 euróért és uzsgyi tovább. Pár random idióta autóst leszámítva nem volt semmi különösebb történés az autópályán. Remek koncertet adtam magamnak. Szunya után kimostam a ruhákat, táskákat, rendet raktam nagyjából a verseny után. A bringára még ráfér egy második mosás.

Konklúzió:

Nem véletlenül hívják Ausztria legnehezebb hegyikerékpáros versenyének. A 70 € beugróért sokat kap vissza az ember. Időmérés, ilyen-olyan energiaszeletek rajtcsomagban (10 €), bőséges ellátás frissítő pontokon, tésztajegy (7 €), távnak megfelelő színű póló, tombola jegy (amivel értékes ajándékokat lehet nyerni), masszázs jegy (15 € alsóhangon), ingyenes belépő a strandra (7 €), kuponfüzet, amivel szintén sokat lehet „spórolni”. Ha a fenti kuponokat összeadjuk, már csak fele annyiba került a verseny. Az üzemanyag sokat ront sajnos az összképen. Nekem „csak” 600 km-t kellett oda-vissza utaznom. Mo-ról utazva, 800-1000 km-rel lehet számolni. Ez mintegy 70 l benzin, ami 480-al számolva is 35k HUF. Társas utazók előnyben! Én 20 €-ért tankoltam még pluszba 10 litert, hogy biztosan elég legyen majd a sprit Magyarországig.

A Trophy hű a nevéhez. Mindegy milyen távon indulsz, elegendő kihívást fog jelenteni.

Ajánlás:

A B-távot nyugodt szívvel senkisem sem ajánlanám. Ez egy ultra verseny, ultra szivatós részekkel teletűzdelve. A C-táv az, ami még egészséges, és még arányban van egymással az élmény szenvedéssel. Az A-távot nem érzem lehetetlennek. Ha indulnék rajta, biztosan vennék egy kéttányéros hajtóművet, és egy első váltót. CO2 pumpa mellett vinnék magammal hagyományos pumpát, tubeless folyadékot és tartalék külsőt is. Nem hülyeség a külsőbe tehető insert sem. Meg egy fully sem hátrány, taposó pedállal jól el lehetne lenni. Meg egy átlagon felüli alapállóképesség sem árt. Az A-távosok bizony eltekertek mellettem az emelkedőkön.

Hazai maratonokhoz képest minden egy kicsit nagyobb/több. Nagyobb hegyek, több szurkoló, hosszabb ideig tartó libabőr.

Videó:

Készült videó is a versenyről.

Mecsek Enduro 2021 Beszámoló

Posted on 2021-10-142022-08-11 by Blue-Wanderer

Mecsek enduro

2021

Az enduróban önerőből kell feltekerni a mért, jellemzően downhill versenyszakaszokhoz.

A verseny összidejét a lefelé mért downhill szakaszok adják meg.

I. nap Pályanéző

Talán sokat elmond az enduro szakág népszerűségéről, hogy én Pécsen laktam két évig, de sosem hallottam róla, hogy ilyen kiépített pályák vannak a környéken.

A szállást egy kolléganő foglalta a szomszéd településen, Pécsváradon. Gondoltam szépen kitekerek majd, arra a rövid útra nem érdemes elővenni az autót. Nem állítottam be ébresztőt (mert nyaralunk, vagy mi), és rögtön 2 óra „csúszással” kezdtem a napot. Ez az autóhanyagolás nem biztos, hogy okos ötlet volt, mert miután átvettem a rajtcsomit mondták, hogy hátvédővel és fullface-el lehet menni pályát járni. Akkor fordultam egy kört. Csak 16 km, 150 m szint oda-vissza. 😊

Na de végül sikerült elkezdeni a pályajárást. Elsőnek szemügyre vettem Kövestetőt, mert azzal kezdett a mezőny. Fél óra alatt kényelmesen teljesíthető volt. A pulzusom elég magas volt, nem szoktam ennyire „izgulni“ verseny előtt.

Az S1-es Karamella pálya remek kezdő pálya volt, sok csiki csukival, rezsűvel, nehéz technikai elem nélkül. A guminyomást viszont elfelejtettem a hegytetőn beállítani, így kicsit fura volt 3 baron lejtőzni. A visszavezető út meredek volt, de épp tekerhető félszáraz körülmények között.

Az S3 pálya (nem tudom milyen ízvilágra keresztelt) már tartogatott meglepetéseket. Már rögtön a kezdeténél volt egy jókora szikla, amit be kellett nézni. Sok meredek, döntött kanyar volt benne, amik szerencsére megfogták a bringát. Volt egy necces sziklás rész középen, ott elsőre majdnem fent akadtam, másodjára simábban ment. Az ilyen esetekben egy jó felfüggesztés aranyat ér. Döntött kanyarok itt is voltak, amik nem tűntek szimpatikusnak esőben, de szárazon fun volt.

Az S4 Tuttifrutti pályán több ugró volt, meg volt egy parás szikla is rajta, ami szárazon is épp elég elrettentő volt, szóval itt már gondolatban bekészítettem a nyúlcipőt. Utána nem sokkal volt egy rámpa, ami mögé szerencsére raklapokat raktak a szervezők, így gurulható volt.

Az S2/5 pálya egy s ugyanaz volt, ami a Hármashegyről indult. Nem esett jól a 20%, de kanyargózva felmentem rajta. Kéne egy nagymamásabb áttétel jövőre. A pálya hasonló a többihez, de jóval hosszabb (magasabbról is indul). És én imádom az ilyen kígyózó ösvényeket, ahol csak egy-két kisebb drop van. A kidőlt fánál majdnem sikerült elsőre fejreállnom. Hasznos az ilyen előzetes pályanéző. A pálya katlanos részén látszott, hogy esőben elég reménytelen vállalkozás lesz.

Az S6 pálya kimaradt, mert menni kellett a lasagne-ért a kávézóba. Este betámadtam a Decát némi extra rétegért. Esőkabát, karmelegítő, tartalékkesztyűre esett a választásom. Az időjárás aggodalomra adott okot.

II. nap Versenynap:

Rendrakás, és reggeli után irány a tettek mezeje, Hosszúhetény. Anno voltam itt outi kritériumversenyen, XC maratonon, és most bővült a lista egy enduroval. Állt a víz a 6-oson. Néhol nem csak esett, hanem csak úgy zúdult lelfelé az eső az égből. A hegyek ködbe burkolóztak és első ránézésre nem voltak túl montis csalogatóak. Parkolóban átöltöztem, de már a rajt előtt beázott a cipőm. A nyári spd cipő-kamásli nem feltétlen volt nyerő kombo. Ha a Salzkammergut Trophyt kibírta, bíztam benne, hogy ma sem hagy cserben. 4 helyett 2-en indultunk el Kövestető felé. Már az elején látszódott, hogy a szintidők a mai napon nagyon harapósak lesznek. Betoltam a tetőn egy csokit, meg egy gyümipürit. Az volt a taktika, hogy Hármashegy előtt mindig időben étkezem, hogy legyen energiám felmenni.

S1 pálya járható volt, nyomokban élvezeti értékeket is tartalmazott, a vége fele pár szekció mission impossible volt, de ügyesen áttoltam az akadály mellett. A transzfer szakasz ma nem volt tekerhető, még tolni is megterhelő volt. Végigtekertem a meredek részeket és úgy értem fel az S2 kezdetéhez 1-2 perccel szintidőn belül.

A felső szakasz teljesen jó volt, nem is hittem el, hogy járható volt az út. Egy döntött kanyarban sajnos elvesztettem azt a kevés kontrollt is, ami volt és jobb combomat odavertem. A lenti katlanoknál estek keltek az emberek. Itt elég sokat szenvedtem, mire vissza tudtam menni a pályára. Valaki motorcross versenyző modjára feldobta a bringát a tetőre, ő meg visszacsúszott. A dolog pikantériája, hogy leérkezés után nem lehetett közvetlenül menni a kövi szakaszhoz, hanem vissza a rajtsátorba… Gondoltam becsületből megsprintelem az emelkedőt és felértem a rajtomra.

Az S3-on is működött a fél lábas spd kanyarodási technikám. Gond csak ott volt, amikor bal-jobb kanyar követte egymást, mert nem mindig volt idő „lábváltásra“. A tegnap megismert sziklás részen valahogy lejöttem egy darabban (kössz bringa), utána már csak a túlélésre törekedtem.

Az S4 kezdete előtt volt egy nagyobb időablak. Kicsit megtakarítottam a teleszkópokat, pedált, markolatot. Meredek genyó volt ez is, pár futós résszel. A rámpán le tudtam jönni, de olyan jó lendületet adott, hogy nem tudtam utána lefékezni. Az eredmény egy bukfenc, elrepülő kamerával. Szerencsére egy néző összeszedte nekem. Ennek a pályának az alsó részét még jobban súlytotta a sár. Az S5 mászáson felméretem a testi/technikai állapotom. Lánc nem látszódik a sártól, de a váltó szuperül működik, fékek rendben voltak, teleszkópok szintúgy. Testileg már nem volt olyan fényes a helyzet. Az S2-ről van egy fájós jobb combom, amihez hozzájött az S4-en elszenvedett bal comb sérülés. Szóval szinkronban fájtak. A sok tolás/meredek emelkedők miatt a derekam is sajgott. Tolás közben meg megéheztem és a kaját alig tudtam kiszedni a mezem zsebéből. Szintidő ide vagy oda, nekem kellett az a pár falat. Valami plusz 5 perc ráhagyás miatt aztán időben tudtam indulni, de valahogy volt olyan érzésem, hogy ez a szakasz inkább a tolásról fog szólni. Már az első körben is necces volt, azóta végig esett az eső, és rengeteg gumit látott a pálya.

Egy másik sráccal együtt jöttem le, ő takarította, én toltam a pályán/pálya mellett. Ő gyorsabban leért, de aszfalton beértem. Én nem hittem el, hogy valaki képes megülni a bringát ilyen körülmények között. Na de a zengői pálya lezárása miatt innen már csak be kellett gurulni a célba… Majd ázottan várni fél órát a bringamosónál. Autóban biztonságosabb bringát szállítani, de ez most nagy szopás volt. Legközelebb maradok a szállítónál.

Utózöngék:

6-os úton volt egy elég csúnya karambol (az egyik autónak eltűnt az eleje), a szembejövő sávban történt a baleset, így én aránylag gyorsan tovább tudtam haladni. Autópályán betankoltam pizzával és hotdoggal, meg energiaitallal. Ez úgy elég jól összerakott. Határnál volt egy kis tesztes mizéria… Megtörtént természetesen az elmaradhatatlan ruhamosás, pontosabban előmosás, mert a mosógép nem díjazta volna olyan nagyon a sárbaforgatott ruháim. Ahhoz képest, hogy szörnyen rosszul aludtam az éjszaka, jó volt a gyomrom, a verseny is, meg az autós út is. 44. helyet csíptem el, 46 perc hátránnyal az első Hobbi célbeérkezőhöz képest. Minden bizonnyal 30-40 perc hátrány az S2-S5 szakaszokon jött össze.

Veszteségek:

Egy gopro adapter, a decás esőkabát pár helyen kiszakadt, de talán még használható lesz javítás után. Kicsit oda lett az önbizalmam és az önértékelésem. Sajgó lábak, vállak, derék, nyak, tenyér… A kerékpár szerintem megúszta, ha nem, majd pontosítok.

Konklúzió:

Olyan 300 km kellett ahhoz, hogy a bringával összecsiszolódjunk. A verseny kezdetéig kb. 600 km-t tettem bele. Trail, enduro útvonalokon készültem heti 1-2x alkalommal. Wexl, Hohe Wand Wiese remek felkészülési terepnek bizonyultak. Ugrani még mindig nem tudok magabiztosan, ennek ellenére a Mecsek Enduro pályái teljesíthetők voltak. Sokan merev bringával indultak, valaki maraton montival. Szerintem meg lehet csinálni XC bringával is, de koránt sem ad akkora élményt. Meg brutál precizitást igényel. A szombati nap szuper volt, a vasárnap kevésbé. Nem ez volt az első saras versenyem és nem is az utolsó. Ezek mindig szokatlanul nehezek. Ezt a bringát még nem koszoltam össze ennyire, itt volt az ideje.

Költségvonzat:

Szállás két éjszakára 18k Ft, benzin költség (916 km) mintegy 25k Ft, sportuhák 17k, Pécsi Sör 6k Ft, plusz némi élelmiszer költség 5k Ft, nevezési díj 12k összesen mintegy 80k Ft. A mosóvizet nem számolom.

Ajánlás: A versenyt esőben nem tenném az ajánlott kategóriába. Ha valaki stubborn és szereti montis kihívásokat, és van ereje, bringája hozzá, az esetleg bepróbálhatja. Szárazon bárkinek ajánlom, akinek 4 dugattyús féke van. 😊

Videó: Készült videó is a versenyről.

30 km

megtett távolság

1100 m

szintkülönbség

1:0 5: 25 s

nettó menetidő

~ 5 h

dzsungelharc

4 h

nettó alvás

124

induló

46 fő

teljesítő

Half Divide 2021

Posted on 2021-08-302022-08-11 by Blue-Wanderer

Half Divide 2021

A II. Hungarian Divide egy önellátó, nem vezetett kerékpáros kalandtúra, amit kétkerén, önerőből teljesítenek a résztvevők!

734 km

megtett távolság

13330 m

pozitív szintkülönbség

133 h

bruttó menetidő

6 nap

dzsungelharc

22 h

nettó alvás

73 fő

induló

26 fő

teljesítő

Előzmények: Sok időbe telt rászánni magam, de végül úgy döntöttem kipróbálom ezt a túrát. Vas, izom, szabadság adott volt hozzá.

Felszerelés:

Kerékpár: Specialized Epic HT Comp Carbon

Táskák: Kellys váztáska, SKS Explorer nyeregtáska, Rhinowalk kormánytáska, Red Cycling snackbags

Marokszerszám, pótbelső, ragasztókészlet, minipumpa, mini EÜ csomag kötszerrel és ragtapasszal, tisztálkodó készlet (tusfürdő, napozás utái krém, naptej, vazelin, nivea, fogkrém, fogkefe), tűszelep-autószelep adapter, rongy hajtástisztításhoz, olaj, váltómez, váltónadrág, váltózoknik, karmelegítő, kis törülköző mosakodáshoz. Na meg persze esőkabát, láthatósági mellény, szúnyogriasztó szintén fontos kellékek.

Hálózsák, jogamatrac drybagbe csomagolva.

Sok gyümölcspüré, energia és fehérjeszelet, majd a későbbi napokon hétköznapi snackek.

Elekronika: 2 lámpa előre, 2 hátra. Az egyik lámpát a kerékpáron, a másikat világításra használtam (sajna a csomagok beárnyékolták). Gopro 7 Black útikamera, Rode wireless mikrofon, 4 tartékakksi goprohoz, 1 db 20k-es powerbank, Garmin Edge 530, mobiltelefon, tracker, tartalék memóriakártya.

Útvonal: Zempléni-hegység – Aggtelek – Bükk-hegység – Mátra – Cserhát – Börzsöny – Pilis – Budapest

(Élmény)beszámoló:

I. nap Zemplén

Reggeli bivak után várakozás volt a késői rajtra. A túra elején rögtön grupettok verbuválódtak. Várakozásoknak megfelelően nehéz volt az első százas. És valószínűleg a többi is az lesz. A felszerelésem azért kissé hiányos volt. Jövőre pár dolgot át kell majd szabni. Voltak fájdalmas részek le is fel is. Nekem tetszett ez a hegyvidéki rész. Sajnos utána lévő sík terepen a monti fenék gondokat okozott. Egyébiránt ráérős, beszélgetős, fényképezős túra volt. Érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire különböző az emberek tempója. Gyakorlatilag nem lehet együtt haladni.

A füzéri várnál volt egy stand, ahol be lehetett szerezni különféle ajándékcikkeket. Én a feles poharak, valamint bőr kulcstartók híve vagyok. Utóbbit elég nehéz levadászni, előbbit általában könnyű. Bikepackingnál viszont a térfogat/súly paramétereket is figyelembe kell venni. Így döntöttem el, hogy a klasszikus hűtőmágnes-vadászatba kezdek. A másik említésre méltó dolog a várnál a párakapu volt… Az első és egyben az utolsó is a versenyen. Bár sokáig nem tartott a hőség, a kékestetőre vezető úton azért örültem volna egy ilyennek. Na de ne szaladjunk annyira előre.

A regéci vár nagyobb falat volt. A csúcson rögtön magamba döntöttem egy ízes sörszörpöt.

A tempó megválasztása szerintem nem volt jó. A sok emelkedő miatt nem igazán lehetett beosztani az erőt. Meg még friss volt az ember… A nyereg is kissé magasra volt állítva, így nem ott tartotta a testet, ahol azt kellett volna.

Estére 3-an verődtünk össze és együtt mentünk el egy kék-túra szállásra. Egyik srácnak nem volt lámpája, a másikuk meg nem szeretett sötétben menni, így viszonylag lassan haladtunk. A szállás abszolút 5 csillagos volt, ha lehet így értékelni egy sátrat. Fel volt állítva és még szivacs is volt benne. Lehetett volna ágyon is aludni, de a verseny jellegéből adódóan próbáltam kerülni az ilyen kényelmi dolgokat. Meg a rendes szállás felárát el tudom a későbbiekben kajálni.

Ha már a kajánál tartunk… az aznapi vacsora minden volt, de főleg képzeletbeli. Maradék csokijaim közül válogathattam, mert a az éttermek/boltok már rég bezártak. De a melegvizes zuhany azért határozottan jól esett.

A túrára általánosságban jellemző számadat

II. nap A Bükki AGGastyán

Kezdésnek az aggteleki barlangot vettük célba, ahol gyarapítottam hűtőmágnes kollekcióm. Itt volt egy nagyobb frissítésem is. Kidőltem a melegtől. A tegnapi tempó már a múlté volt. Sajnos az ülepemet is megviselte az előző nap. A bükk lábáig a tegnap megismert sráccal (Marcival) mentem.

Ott ő elhúzott, micsoda motiváció, hogy nem hozott lámpát. Tippem nincs hogy érte el „időben” a szállását.

Az emelkedőn megint összefutottam az őrült szlovák figurával (vagy vajon ő tart engem őrültnek?). A bükk a maga kostans 10% emelkedésével jól esett az esti hűvösben.

A naplemente a hegycsúcson ért. Lezúztam a hegyről a jó kis kínai lámpámmal. Legkisebb fokozatban használom általában, mert a többi már-már zavarja a szemet.

Felsőtárkányon betankoltam rétessel es gondoltam legurulok Egerig. Sajna elfogyott az energym így az egri hegyen éjszakáztam.

Útközben az engem kísérő rovar felhő néha zavaró volt. Úgy látszik szeretnek a bogarak, bezzeg a többieket nem boldogították.

III. nap Mátrai Kaland

Megnéztem a napfelkeltét az Egri hegyen a tegnapi ingyen pogácsa társaságában. Van néha jutaléka, ha az ember fanatikus. A napfelkeltét néhány helybéli fiatal is megnézte. Ezt követően begurultam a városba. Tegnapi buli nyomait lehetett látni, másfelől teljes béke honolt. Találtam egy nyitva tartó boltot, ahol szereztem pzs t kerékpár mosás és egyéb tisztálkodási feladatokra.

Az Egerből kivezető hegyvidéki utakon rengeteg szeder érik. Meg is álltam tízóraizni. Utána volt egy nyújtott mászás és egy ereszdelahajamat lejtőzés.

A challenge a Mátránál kezdődött el. Brutális volt. Az emelkedő felénél elfogyott a vizem. Kínomban a tegnapi vizes mezem vettem fel, hogy hűtsön. Majd levetettem mindent. Mez, kantar, sapka, sisak. Embertelen meleg volt délután. Ráadásul az út abszolút ritmustalan volt. Nekem a konstans emelkedők tetszenek. Ez meg mire felért másfél Kékest tartalmazott a lejtők miatt.

Kékesen duplán ebédeltem, meg kimostam a ruháim. A következő kellemetlen élmény Galyatetőhöz köthető. 650 m tszf magassag felett nehéz lett a levegő. Meg kellett állnom pihenni/ újra levetkőzni.

A hegy lábánál egy étterem megmentette az életem. Mivel nem akartam rendes szálláson aludni mentem tovább az éjszakába. Lassan ment, sokat kellett aszfalton is tolnom. A közelgő vihar elég ijesztő látványt nyújtott. Egy piciny településen találtam egy buszmegállót, mellette telefonfülkét. Gondoltam itt megvárom mi lesz ebből.

A falak nélküli buszmeg nem nyújtott védelmet a vízszintes esővel szemben, igy bemenekültem a fülkébe. Nagyjából 5 órát gubbasztottam bent.

A túrán végigkísért minket eme zamatos gyümölcs

III/IV. nap Alvóhelykeresés

Sosem hittem volna, hogy tudok ülve is aludni. Egy elhaladó autó fényszórójára ébredtem. A villámlások eltűntek, a vihar elvonult. Jobb híján gondoltam elindulok. Vizes utak, nedves erdő, pocsolyák, kidőlt fák, villanyoszlopok…

A falut elérve megreggeliztem (életmentő esti pizza). Még a helyi kuvasz is kapott pár falatot. Így kell gyorsan összehaverkodni kutyákkal.

A hegyi aszfaltos úton néhol alig bírtam tolni a bringát… A csúcson homályosan láttam, ezért leheveredtem az út melletti rétre.

IV. nap Cserhát

Ébredés után rögtön feltűnt a láthatáron egy nemzeti parkos autó. 2-3 óra pihi után lezúgtam a hegyről. Nagyon élveztem. Zalaias terep volt.

A városban kajabeszerzés es kerékpár mosás volt. Mikor beléptem a Pennybe egy pillanatra megszédültem a klíma miatt.

Próbáltam benzinkúton powerbankot találni, de sehol sem volt. Az áramforrásaim a végét járták, így ma rövid „reco” ride volt.

A Cserhát saras részei szintén Zalát idézték. Meredek fel, le. Emelkedőn tolod, lefele tövig húzod a féket. Semmi értelme. 8 kph átlagot mentem. Pedig igyekeztem aeroban tolni felfelé a bringát.

Még egy szólistával (Jamal) is csevegtem. A HD résztvevőinek a lába rendben van, az agya már kevésbé. 😀 5 Defektet kapott zsinórban.

Elég nagy mákom volt az este. Találtam szállást, házhoz hoztak a meleg levest és főételt és kimostam mindenféle saras cuccot. Spd már nem működött. A szomszéd lányok még fröccsel is megkínáltak. A meleg zuhanyon, kényelmes ágyon kívül az energia készletem is újratölthettem.

V. nap Cserhát hike-a-bike

Ugyan szép hely volt Felsőtold, de az esti vihar még inkább járhatatlanná tette az utakat. Az este leesett 20 +mm gyalogtúrává változtatta a mai bringázást. Már a szomszéd településre érve koszos lett a bringa. A játék a honvédelmi aszfaltos lejtő után kezdődött. A felújított kilátóhoz hosszú volt az út. Utána a downhill extrém sarazásba ment át. Hajtás teljesen KO lett. Az első településnél lemostam a bringát lakók segítségével. Utána ugyanez folytatódott. Itt fogyott el az olajam. Max gurulni tudtam lejtőkön. Volt egy kis balesetem is, ami nem tett jót a váltónak, picit elgörbült.

A Kisecset településen az első temetőnél újra lemostam a bringát. Kitettem a vizes ruháim száradni, lezuhanyoztam, majd sovány malac vágtában boltkeresőbe indultam. Zero kajám maradt.

Tankolás után kocsmában söröztem/kávéztam és vártam a napra, hadd tegye a dolgat. A pultos adott kenceficét, amivel működőképessé tettem a láncot. A mai utolsó emelkedő meredek tolós volt. DE lehetett tolni, mert nem tapadt a sár.

A csúcson puha első kerék, majd kotyogó kormány csapágy után úgy döntöttem magaslesen alszom és majd lesz valami.

Alpok feeling – az időjárás nem lett jobb

Ha már túrázik az ember, tegye azt vidáman

5 csillagos szállodába csak a sznobok mennek

VI. nap Jégverem & Finito

Szép csillagos és ennélfogva hűvös éjszaka volt. Vagy 1 óra kellett ahhoz, hogy felmelegedjen a lábfejem a hálózsákban. Egész nap vizes cipőben lenni nem nagy élmény. Rétságnál elgurultam benzinkútra reggelizni és kávézni. Ha mar volt ott mosó, lemostam a gumikról a cserháti agyagot. Adapterrel (javaslom mindenkinek, hogy legyen nála egy) felfújtam az első kerekem és szerencsére megtartotta a nyomást.

A Börzöny nagy kihívás volt. Abszolút a tolerancia határomon volt. Olyan brutálhideg részek voltak benne, hogy mászás közben elsírtam magam. 35%-os „tolást” (izomból bringalökést) említenem sem kell. A csúcson pisiltem egyet, így legalább 1 értelme volt feljönni. A lábam színe hasonlított a piros esőkabátomhoz. Ha nem sütött volna ki a nap a lejtőzésnél, nem tudom hogy mi lett volna velem.

Dunai átvezetőszakasz szinten nehezen telt. A hőérzetem teljesen odalett. Az emelkedőkön csak vonszoltam magam.

Nagymarosra beérve brutál álmos voltam. Egy wc ben lemosakodtam, átöltöztem és bekentem a bőröm aloe verás cuccal. Utána a maradék kp-ból vettem hekket, krumplit es fröccsöt.

Újdonsült osztrák ismerősöm azt mondta 7 óra a célig. Mivel kisütött a nap úgy gondoltam felmegyek a Pilisbe. Kaja előtt egy métert nem tudtam volna már tekerni. Az ebéd azért összerakott. Azt szerettem volna, hogy minél előbb véget érjen a verseny. Az utolsó hegyről lejövet jó párszor eltévedtem. A Garmin teljesen használhatatlan volt. De valahogy csak lekerültem. Szerencsére kicsi volt a forgalom Budapesten, nem igazán volt már tiszta a fejem.

Célban, fotó, érem (ami kábé 10 percig volt sértetlen nálam). 18. lettem „rövidtávos” befutóként. Majd haverom segítségével út a házához, egy mekis intermezzoval. Utoljára 2019-ben támogattam ezt a gyorséttermet. Most nem volt sok választás.

Utózöngék:

Másnap reggel jól esett a 8 óra alvás. Afterként kimostam a ruhákat, elmentem az autóért és az éjszaka még egy régebbi haverommal is italoztam a Dunaparton. Aztán pénteken Budapest-Zeg táv több idő telt, mint amennyi alvást sikerült összehozni az éjjel… De szerencsére a megfázás elkerült. A lábon lévő karcolások meg idővel gyógyulnak. A bringán a tucatjára elgörbült váltófül cserére szorult.

Veszteségek:

Egy gopro rögzítőcsavar, spirálzár, némi önbizalom, és mielőtt azt hittem, hogy a túrát komolyabb veszteség nélkül megúsztam, kiderült, hogy nincs meg a memóriakártyám. Amire a túra nagy részét rögzítettem. Plusz 1 váltófül.

Konklúzió: Már hónapok óta készültem a megmérettetésre és az a meglátásom, hogy ez a túra teljes embert kíván. Elengedhetetlen a jó kerékpárkezelési technika, a kicsattanó erőnlét, a megbízható vas, navigáció, felszerelés. Kerékpározni kell nappal forróságban, éjszaka, hidegben, erős szélben, esőben. Egész napos tekerés után le kell feküdni a parlagra és néhány óra pihenést követően folytatni az utat. Közben sok mesterséges és természetes látnivalóval találkozik az ember. Várak, tavak, patakok, falusi vendégszeretet, városok, kilátóhelyek, mezők, szarvasok, őzek, rókák. Még pónilóval és csacsival is találkoztam. Közel kerül az ember a természethez. Néhányan vaddisznókat ugrasztottak szét, valakinek meg megcsámcsogta a róka a fékvezetékét.

A szervezők több szempontból is zöldfülűek voltak. Például a rajt előtt nem sokkal változtattak az útvonalon. Teljesítés közben olyan érzésem volt, mintha wikipediáról lenézték volna a térség legmagasabb pontjait és random összekötötték volna őket. Egyáltalán nem mondanám kerékpáros–barátnak az útvonalat.

A másik probléma az extrém időjárás volt. Első néhány nap por, hőség, utána meg őszi, hűvös időjárás saras utakkal. De nem foltokban volt saras. A fél megyén át kellett tolni a kerékpárt. Szerintem nem kell agrármérnöknek lenni ahhoz, hogy lássa az ember, ezek az utak nyári zápor után járhatatlanok. Lassú, csepegő eső ma már nincs, ha esik akkor nagy intenzitással esik és a talajnak esélye sincs felvenni a lezúduló csapadékot. A szintidő ennél fogva meglehetősen karcsú. Én mentem éjjel nappal, még is csak 1 nappal a zárás előtt értem be a célba. Komolyabb technikai probléma nélkül… Egyedül a hátsó váltóm ferdült el, de szerencsére a működését nem zavarta nagy mértékben. A füredi Balaton Maraton 20 km-es rövid távját lerövidítették a járhatatlan utak miatt, szerintem alap lenne egy B-terv ide is. Itt több százezres bringákról és felszerelésekről van szó. Már vagy 2 éve tervezgetik az útvonalat, nem lenne nagy munka kialakítani egy saras chickenwayt. Ráadásul a terep jellegéből adódóan nem is tartalmazna kevesebb szintet/kilométert.

A teljes táv földi halandóként számomra eléggé messze van. 13 nap alatt megtenni ekkora távot, ennyi szinttel majdhogynem a lehetetlen kategória. És ebbe még bele kell kalkulálni az időjárás viszontagságait is. Ha jövőre is rajthoz állok, akkor valószínűleg fullyval fogom megtenni az utat. Hiába a 29-es monti, a rázatókkal nem tud mit kezdeni.

A felszerelés elég minimalistára sikeredett, ami nem feltétlen baj. Sőt a bikepacking irányzat erről is szól. Ha valaki az én listámból indulna ki, javaslom egy könnyű sátor, egy tarték powerbank, egy mini varrókészlet, valamint egy teljesértékű mini EÜ csomag eltevését is. Láncszakadásom sosem volt, ilyen szerszámokat nem szoktam vinni magammal. Ami még megfontolandó lenne, a tartalék váltófül, mert esésnél az van legnagyobb kockázatnak kitéve.

A ruházatot tekintve egy térd/lábmelegítő is mindenképp ajánlott a karmelegítő és esőkabát mellé

A nagyméretű nyeregtáska montira nem volt jó választás. Nehéz volt úgy beállítani, hogy ne érjen hozzá a hátsó kerékhez. Sok ideig eljátszogattam vele.

Az útvonalra nem nagy luxus egy fully sem, sőt. Túrázóknak csak is azt javasolnám. A teljesítménycentrikus kerékpárosok meg mindegy mivel mennek. Én nem hiszem el, hogy a gravel ezen az útvonalon életképes.

Ajánlás: A túrát nem tenném az ajánlott kategóriába. Ha valaki szereti a többnapos monti kihívásokat, és van ereje az ultratávokhoz, netán gravelfanatikus, az jól érezheti magát a rendezvényen.

Videó: Készült videó is a túráról.

Kékesi dögrováson – egy másik nézőpontból

Balaton Bike Derby 2021 beszámoló

Posted on 2021-06-222022-08-11 by Blue-Wanderer

360 km-es össztáv
40 °C-os hőség
4 érintett megye
3 szakasz
2 nap
1 rejtőzködő balaton
Fél csomag sótabletta
Megszámlálhatatlanul sok kulacstöltés

ELŐZMÉNYEK

Tavaly a zalaegerszegi Greenzone kerékpárboltban hallottam először a Hungarian Divide túráról. 2017-ben teljesítettem az XCU versenysorozatot. XCO, és maraton versenyeken is viszonylag lassú vagyok. Az ilyen hosszabb jellegű események egy fokkal jobban fekszenek. Szeretem a monoton kerékpározást és az erdei ösvényeket, valamint mászásokat. Így felkeltette az érdeklődésem ez a bikepacking mozgalom. Term. mint minden más versenyen, itt is vannak nálam elvetemültebbek és gyorsabbak. Túlzottan izzadós típus vagyok, és nem bírok alvás nélkül hosszabb távokat megtenni. Van egy versenyzői, és turista énem énem is. Alapvetően nem egymással versenyeznek, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást. Covid időkben inkább ez utóbbi aktív.

A jópár balatoni túrát csináltam már az utóbbi években. Volt egy napos tókerülés Veszprémből indulva, 16 kg-os montival (csomagok nélkül). 250 km, és mintegy 15 órás menet volt. Volt két napos tókerülés koncertekkel egybeszőtt pihenőnappal. Meg volt 3 napos társas tókerülő utam is. Országúti kerékpárral sokkal könnyebb teljesíteni a Balaton-kört, mint egy ólomsúlyban lévő bringával. A sportértéke természetesen így is adott, hiszen a gubbasztó pozíciót hosszú órákig kell tartani. De még síkon is lehet rajta pihenni. Társaságban meg a szélárnyék előnyeiből is profitálni lehet.

A Balaton Bike Derby-t amolyan extra Balaton-körnek nevezném. Egyedül indulva teljesítményorientált esemény, társaságban meg egy sportos bringás hétvége. Ne legyenek illúziók: minden résztvevő kutya fáradt lesz a végére.

Az első nap

A túrán/versenyen a rajtnál éreztem magam jó formában. Keszthelyi hegységig spórolós-videózgatós-bár haladós tempóban mentem. Mindig az út széli kék kutakra vadásztam. A meleg miatt éreztem, hogy nagy szükség van a teli tartalékkulacsra a mez-zsebben.

Nem ismerem a gravel/cross bringákat, de le a kalappal a riderek előtt. Sok montis rész volt, főleg az út elején, ahol számomra rejtély hogy mentek fel/át vékony kerekeken. Volt némi erő/kitartás a combokban.

A második 120 km a déli parton felejtős kategória. Sem én, sem a bringa nem élvezte. Keszthely-Kisbalaton között zéró árnyék, meleg, fülledt levegő. Utána bivalyrezervátumnál végeláthatatlan nyom, rastogó kavicsmező, ami az autóút melletti döcögőbe csapott át. Szinte teljesen sík volt, nem lehetett rajta pihenni. Az izzadtság és a nyereg ki is kezdte a hátsóm. A tenyér, váll, nyak is érzékeny területté váltak.

Volt egy vadászterület Fonyódnál, ami amolyan checkpointként szolgált. Kicsit teperni kellett hozzá, de jó motivációt adott a nem-megálláshoz. Egyébként az éttermek meg a pincészetek hívogatóak voltak. Fonyódra beérve egy emelkedő tetén elforrt az agyvizem. Szerencsére volt ott egy kis büfé és csont nélkül megittam 1 liter fröccsöt. Meg fél csomag sós mogyorót.

Miután betelt a kamerám, megálltam párszor fotózni telefonnal. Meg amikor már nagyon fájt a nyereg, akkor alibi pisiszüneteket iktattam be. A meleg ez utóbbiból nem volt sok. Naplementénél egy faluban még meggyet csemegézni is megálltam egy ház előtt. Kellemesen keserű volt.

Az este a Kőröshegy környéki betonteknőkben ért utól. A fonyodi víztartalékaim kimerülőben voltak, így odamentem az első házhoz, ahol mozgást láttam. Megkínáltak vízzel… sörrel… grillezett hússal… jeges Whiskyvel… és végül szállással. A gyerekeik nem voltak otthon, így egy éjszakára be tudtak fogadni egy másik, bár nagyobb gyereket.

A Kéthelyi-patak döcögős útja a montinak kedvezett

A nap, a por, és a lógó nyelv a teljes túrára jellemző volt

Kitartóan üldöztem az egyre nyúló társamat

A Balaton napsütésben

Like an Oasis in the Desert, this bungalow shone in the Fonyód Highlands

Amikor a víz önmagában már nem elég…

Az második nap

Ultrás napután nem nagyon szoktam bringára ülni, de ma elintézetlen dolgom akadt. Még várt rám egy kellemes hosszútávú maraton (100 km). 9 után tudtam elindulni. Rögtön 1-2 meredekebb dombbal kezdtem. Nagyjából 15 km kellett, mire bemelegedtek a még ép izmaim. Fogalmam sem volt, hogy fogok még 85 km-t megtenni, mikor a nyergen alig találtam kényelmes pozíciót.

A dombtetőn szép kilátás nyílt a viaduktra. Az este csak a sziluettjét és a pirosan fénylő lámpáit láttam.

Indulás óta folyamatosan találkoztam sorstársakkal. Poroszkáltak felfelé, többnyire lassan, magányosan. A tempóm megmaradt tegnapról, így szépen „levadásztam” őket. Sőt, jobb is volt, hogy már nem fájt annyira a bal vádlim. Aztán egyre melegebb lett. Nem voltam mindig biztos abban, hogy elérem a következő települést. Ugyanúgy fogytak a kulacsok, mint tegnap. Enyingnél kifosztottam egy pékséget és azzal az energiával elég sokáig elvoltam.
Párszor elküldtem (még) melegebb éghajlatni az autósokat. Kicsit elkapott a versenyláz és forgalmas útkereszteződéseknél nem esett jól a tűző napon ácsorogni.

Fazit

Utoljára 4 éve ultráztam terepen. Technikai probléma nem volt (a betelt memóriakártya, és a feltehetőleg lemerült pedálfordulatmérnőn kívül) végig biztonságosan közlekedtem, hogy ne legyen semmi baj. Fast Trak külsők nagyon jók voltak ezen a poros, kavicsos talajon. Egyszer nem csúsztam meg velük, pedig 2,5 baron mentem. 29er kerekek felérnek egy tankkal. Nem nagyon számít mi van előtte, át fog menni rajta. A kormánytáska párszor elállította a teló preload tekerentyűt (plusz több SAG kéne), meg a túlpakolt váztáska egy kicsit „megégette” a lábam. Ilyen hosszú utaknál ergo markolat, karbon/rugózó nyeregcső, kormányszarv szerintem elengedhetetlen. Plusz kamerát nem célszerű sisakra szerelni, mert jobban megviseli a nyakizmokat. Meg olyan póló sem ártana legközelebb, ami alatt nem ég le a vállam/hátam.

Megj: A veszpremi nosztalgikus erzes is megvolt az egyetemi idoszakban jart utakon.

A nap egyik fénypontja: a plüss banán

A viadukt nappali köntösben

Poros utak és szikrázó napsütés

Naptej, izzadság és por megfelelő arányú keveréke